„Mostanság jobboldali publicisták (és néha politikusok is) szerencséjüknek tarthatják, hogy már nincs Hofi, aki aligha hagyná szó nélkül a jószerivel elmaradhatatlan visszavágást a mai nyugati bírálatokra: de miért nem szóltak, amikor nálunk szemeket lőttek ki az előző kormányzat brutális rendőrei? Természetesen ebben is van igazság: a korábbi rendőrfőkapitány szerint a 2006 őszi szemsérülések közül egyet okozott gumilövedék, s nem a korábbi szélsőjobbos szólam szerinti tizennégyet (utóbb e számot elhagyták monoton ismételgetői, áttérve a megfoghatatlanabb többes számra). Ez is tragikus, persze, miként minden sérülés, okozta rendőr vagy éppen neki a tüntető, mert tudtommal ez volt a több, ám a folytonos szemrehányásban a nyugati »tétlenség« a téma. Egybevetve a mostani »kormányt lejárató kampánnyal«, mármint a médiatörvény okán.
Kétségtelenül bosszantó lehet, hogy noha azért több emberjogi szervezet is szóvá tette, a mérvadó nyugat csak nem hajlandó átvenni a magyar jobboldal immár mindenkit lehengerlő verzióját annak az ősznek az eseményeiről. Talán azért sem, mert élnek az emlékezetben budapesti képes, filmes beszámolók a maszkos, tüzes palackokat és utcaköveket hajigáló, tévét ostromló tüntetőkről, vagyis olyan rendbontásról, amelyre a nyugati városokban sem kesztyűs kézzel válaszolnak a rendőrök. Nálunk hovatovább el lehet tüntetni (legalábbis a közbeszédből) az akkori vandálokat, de a nyugati memóriákból aligha. S bár ott is gyakran folyik utólagos vizsgálat a rendőri túlkapásokról, a kettőt együtt szokták mérlegre tenni, s ritkán billen az utóbbi felé.”