Tisztító szennyhullám - a magyar paleopunk dicsérete

„Kevés olyan jó hírt kaphat a magát konzervatívnak valló ember egy éppen regnáló jobboldali kormánnyal kapcsolatban, mint hogy annak egyik tagja a kommunizmus éveiben nem a híres-neves "belülről bomlasztó" reformisták és a "demokratikus ellenzékiek" sorait gyarapította - magyarán első/másodvonalbeli MSZMP-s vagy poszturbánus liberális volt -, hanem rendszerellenes, antikommunista punk-zenekarok körül tűnt fel. Mert ne felejtsük el: a "legvidámabb barakk" (amely szóösszetétel olyannyira blaszfém, mintha gusztustalan módon egy olyan országot, amely a német megszállás alatt véghezvitt holocaust során "csupán" néhány ezer zsidó állampolgárát pusztította el, mondjuk "legemberségesebb lágernek" neveznénk) utolsó, szenilis gerontokraták és túlbuzgó apparatcsikok irányította évtizede is politikai perekkel, munkahelyi szivatásokkal, operatív megfigyelésekkel, a másként gondolkodók üldözésével, a kubai és angolai gazdaság támogatásával és a KGB-vel való aktív együttműködéssel telt. Szócska Miklós, a NEFMI egészségügyi államtitkára már akkor is szimpatikus volt, amikor tudni lehetett, hogy nem a Mikola-féle neolitikus konzervativizmus irányvonalát képviseli. December közepén azonban egy bulvárhír kapcsán kiderült: államtitkár úr több dalszöveget írt a '80-as évek első harmadának földalatti zenei életét meghatározó tarajos kultbandának, amely elnevezését is neki köszönheti.

Az ETÁ-ról van szó, amely már névválasztásával is kifejezte a '70-es évek legvégétől az 1984-es CPg-perig tartó magyar punk-robbanás kreatív káoszát. A budai fiúkból alakult horda neve markáns politikai állásfoglalást közvetített, s nem csak azért, mert a lakótelepeket időnként ellepő hárombetűs feliratok utolsó betűi köré akkurátus kört rajzolva azonnal anarchista tettet hajthattak végre a "tett filozófiájának" alkonyatkor osonva előbújó képviselői. Az ETA ugyanis olyan nem-kommunista baloldali, de erősen nacionalista terrorszervezetként alakult meg, amely a francoista rezsim ellen indult harcba, bármilyen eszközzel. Az autonóm nemzeti önigazgatás és a regionális szuverenitás nem túl válogatós védelme, valamint a népi identitás és a balos eredőjű lázadás összekötése az IRÁ-hoz és a különböző palesztin frakciókhoz tette hasonlatossá a baszk szakadárok katonai szárnyát. A '80-as években a megelőző évtized többnyire szélsőbaloldali terrorizmusát (amelyet a német RAF és az olasz Vörös Brigádok határoztak meg) a városi erőszak színterén felváltották a szeparatista bombagyárosok és nacionalista gerillaharcosok. Baszkföldön ráadásul ezt egy olyan szervezet űzte, amelytől sem az éppen a '80-as évek elején zajló kis-hidegháború mindkét katonai tömbjével szembeni ellenérzés, sem a kisnemzeti düh és az anarchista attitűd nem állt távol.

Szócska úgy nyilatkozott, hogy a néhány, részvételével írt - felemelően trágár és magasztosan pimasz - ETA-szöveg "egy zenei eszközökkel végrehajtott, nyílt és totális támadás volt a rendszer ellen". Ezt erősíti meg az egykori zenekar basszerosa, Sáthy Róbert, aki azt mondta, hogy "fontosak voltak a szövegek, és szerettük volna azt a kommunista rendszert kicsit megpörkölni, már amennyire lehet." Jellemző, hogy a CPg elleni perben súlyos vádpontként kezelték egy antikommunista kitételt, amely egy koncerten hangzott el ("Rohadt mocskos kommunista banda / mért' nincsenek ezek felakasztva?"). A Kretens tagjait pedig az után vitték be, hogy vélhetően közük volt egy "Forradalom = 1956" felirat felfestéséhez.”