„Meglepetést nem érzek. Csak a strucc nem látta ezt előre. Elég volt megtekinteni a médiának azt a szeletét, amelyre a Fidesznek befolyása volt ezelőtt. Szopógépek mind egy szálig, gleichschaltolt, kritikátlan ribancok. Nem volt nehéz kitalálni, mi történik, ha a média egészére lesznek befolyással.
Ennek ellenére engem a médiatörvény különösebben nem izgat. (...)
Mit tud kezdeni a médiatörvény a fikcióval? Mit csinál egy filmmel, amiben a miniszterelnök orbitális gazember, de nem is magyar neve van? Mit kezd a ki nem mondott, de mindenkinek érthető, brutális ítéletekkel? Mit csinál a médiatanács, ha egy szalonnából gyúrt kisbolygó eseményeiről írok? Hogyan bizonyítja be, hogy egyáltalán érdekel engem a magyar kormány tevékenysége? Mit tehetnek az ódákkal, a megszületésre váró és az aktualizált dicshimnuszokkal? Mihez kezdenek a Flash-rajzfilmekkel, a paródiákkal, az alternatív univerzumokkal? Eszköztelenek lesznek, esetleg idegesek is, de nincs az a törvény, amely meséket szankcionálni tudna.
Egyelőre még elpirulok, ha végiggondolom, mi mindent meg lehet írni Orbán Viktorról, Selmeczi Gabrielláról vagy Semjén Zsoltról, ha ez az egész egy mesében játszódik, és máshogy hívják őket. Azt is, amit eddig sem lehetett. Azt is, ami nem igaz, csak jól hangzik.”