„Meglepetést nem érzek. Csak a strucc nem látta ezt előre. Elég volt megtekinteni a médiának azt a szeletét, amelyre a Fidesznek befolyása volt ezelőtt. Szopógépek mind egy szálig, gleichschaltolt, kritikátlan ribancok. Nem volt nehéz kitalálni, mi történik, ha a média egészére lesznek befolyással.
Ennek ellenére engem a médiatörvény különösebben nem izgat. (...)
Mit tud kezdeni a médiatörvény a fikcióval? Mit csinál egy filmmel, amiben a miniszterelnök orbitális gazember, de nem is magyar neve van? Mit kezd a ki nem mondott, de mindenkinek érthető, brutális ítéletekkel? Mit csinál a médiatanács, ha egy szalonnából gyúrt kisbolygó eseményeiről írok? Hogyan bizonyítja be, hogy egyáltalán érdekel engem a magyar kormány tevékenysége? Mit tehetnek az ódákkal, a megszületésre váró és az aktualizált dicshimnuszokkal? Mihez kezdenek a Flash-rajzfilmekkel, a paródiákkal, az alternatív univerzumokkal? Eszköztelenek lesznek, esetleg idegesek is, de nincs az a törvény, amely meséket szankcionálni tudna.