Valljuk be, tegnap Ungváry Rudolf »történésznek« is elgurult a gyógyszere, de fájdalom, amíg négykézláb kereste a téren, egyidejűleg a mikrofonba is belebeszélt. Talán nem kellett volna. Mert a szellemileg roppant pallérozott Ungváry papa, aki, ha egy kiló kenyeret kér a boltban, nem állja meg, hogy ne nyilasozzon egy sort, a következő nyájas üzenetet intézte népéhez, a suksükölő maradékhoz:
»Halkan mondom, hogy ne gondolják, hogy az indulat beszél belőlem, és lassan, hogy mindenki megértse: a kurva anyját annak, aki az én magyarságomat kétségbe meri vonni.« No, ezt az önmagát látványosan qrogató szöveget az övéi meg is értették: a beszámolók szerint, »beszédét és utolsó mondatát hosszú taps követte«.”