„Ugyan a választók fele tesz a szavazásra, és inkább kirándul vagy tévét néz, ám az arányok a Fidesz szerint a kormányba vetett bizalmat mutatják. A szocialisták szerint pedig azt, hogy a nemszavazók rossz véleményt táplálnak az ország vezetésével szemben. Ezt igazán nem tudom eldönteni, de ha rajtam múlna mindenkit bekergetnék a szavazóurnához, mert szerintem az ország dolgáról szavazni állampolgári kötelesség, egyrészt. Másrészt a demokrácia alapvetése, a többségi akarat nem áll szilárd lábakon, ha az ország másik fele otthon szundikál, később pedig a sorsán siránkozik.
Tudom, hogy leszoktattak bennünket a közügyekben való részvételről, és már csak akkor vagyunk hajlandóak szavazgatni, ha a pénztárcánk forog veszélyben, de fel kellene fognunk végre, hogy minden voksunkkal elmondhatunk valamit a vezetőknek.(...)
Mégis ezeket a négyévenkénti lehetőségeket ki nem hagynám soha, magam miatt. Legalább egy napig fontosnak érezhetem a véleményemet, és egyetlen vokssal odamondogathatok, vagy simogathatok. Talán ezt kellene megtanulnunk. Igenis fontosak vagyunk, és ami tőlünk telik mindig meg kell tenni.(...)
Tudjuk ki nyert ma, de az még nem dőlt el, hogy mi is nyertünk-e. Nagyon remélem.”