A hatalom meséi

„Angela Merkel szerint megbukott a multikulturális társadalom. Nikolas Sarkozy és Silvio Berlusconi pedig a világ konzervatívjainak lelkes helyeslése közepette az Unió keleti felének társadalmi sivatagába űzte a cigányokat. Orbán Viktor sem akart lemaradni, sőt némileg még előre is szaladt, amikor harcot indított a legnyomorultabbak ellen a «törvény előtti egyenlőségért». Közmagyarra fordítva ez annyit tesz, a kormány sutba dobja a polgári társadalmak réges-régi alapelvét, a különbségek törvény előtti egyenlőségét, és minden erejével arra törekszik, hogy megteremtse végre a nyomorultakat eltérő módon, szigorúbban büntető igazság(?)szolgáltatást. (...)

Kifejezetten kínos a hatalom számára, hogy a társadalmi differenciákból szükségszerűen következő konfliktusokat csakis kreatívan lehet kezelni. (...) A legnehezebb ezután jön, oda kell hagyni azt, ami talán kedves volt nekünk, de inkább rontotta, mint javította a helyzetet: újat kell alkotni. Merkel kancellárasszony látszólag ezt tette, amikor a multikulturális társadalom kudarcát bejelentette. Szavait azonban úgy is érthetjük, mint a sokkal régebbi «egyetlen domináns kultúra kell nekünk!» jelszó felélesztését. (...)

A Nemzeti Együttműködés Rendszere is a többségi gőg szülötte. Ez már nem csak az írott dokumentumokból, hanem a működéséből is világosan látszik. Kétségünk se legyen, éppúgy felelősségáthárítással jár együtt, mint az uniformitás bármelyik másik rendszere. «Én nem vállalok felelősséget semmiért» – figyelmeztetett minket néhány évvel ezelőtt egyik beszédében Orbán Viktor. Ideje lenne hallgatni Debreczeni Józsefre, és komolyan venni őt!”