Válasz (ismét) Hont Andrásnak

„Képzeljük el, most kifüggesztik (színesben!) a Nemzeti Együttműködés Programját, a miheztartás végett. Egyelőre a közintézményekben, aztán netán az iskolában is? Orbánnak majd szembesülnie kell azzal, hogy nem ő nyerte a választást, hanem az ellenfél darálta le önmagát – néhány aljas trükk persze segített ebben, de ez a lényegen nem változtat. Szembesülnie kell majd azzal, hogy akik kínjukban szavaztak rá, vagy mert a megígért minden-jó-lesz országot várták, nem lesznek hosszú távon boldogak egy papírostól, amely valami új rendszert ígérget. Kötve hiszem, hogy a szavazók többsége új rendszert akar. Közbiztonságot, munkahelyet, tisztes fizetést, szociális védelmet – azt igen. Egy év múlva ez a papíros először csak irreleváns, aztán bosszantó, végül vérforraló lesz.

Ha a kormánynak sikerül mindenkit boldoggá tennie – őszintén kívánom, hogy így legyen –, akkor majd újraválasztják. Ha nem sikerül, akkor nem. Diktatúrához kellenek politikai börtönök, kínzókamrákkal, legfinomabb esetben is pártok és sajtótermékek betiltása és ellenzékiek kipaterolása az országból, esetleg rejtélyes emberrablások és gyilkosságok – és néha még ez sem elég. Talán még a választások műfaját is el kell törölnünk.”