„Egy nemrég készült felmérés szerint »az orosz vezetés (az elnöki hivatal, a kormány és a parlament) negyede korábban a KGB közvetlen alkalmazásában állt, és összesen 78 százaléknak volt valamilyen kapcsolata a titkosszolgálatokkal« – idézi Anne Appelbaumot a Metazin. Oroszországban a tömegmédiát központilag dirigálják, a hatalomtól független nagyvállalkozókkal pedig rövid úton leszámolnak. Moszkvában a demokratikus tradíciók hiányának, és a posztkommunista KGB-elit akaratának folyományaként egy leválthatatlan kormánypárt uralkodik. És ezt nevezi Martonyi a Fidesz testvérpártjának. 2008 és 2009 ősze között az orosz rezsim nem változott. Csak a Fidesz.
Ami értéksemleges kormányközi szinten, a minimális gazdaságdiplomácia dimenziójában elmegy, az értékalapú pártkapcsolatként tűrhetetlen. Ha Orbán viszszautasítja, hogy putyini mentalitással, egy orosz típusú berendezkedés kiépítésének szándékával vádolják, akkor nem fogadhatja testvérré a putyini pártot. A Kreml érdeke, hogy ne egységes európai – sőt nyugati – állásponttal kelljen pl. gázfronton szembenéznie, hanem megoszthassa, kijátszhassa egymás ellen a kontinens államait. Ha Orbán ehhez partner lesz, akkor tudni fogjuk, hogy az euroatlantista sóder csak azt a célt szolgálta, hogy a Lajtán túliakat meggyőzze kormány- és szalonképességéről.
Márpedig a legutóbbi kémbotrány, a gázfegyver sorozatos bevetése, Észtország és Grúzia sorsa, a Litvinyenko-ügy mind azt bizonyítja, hogy a szovjet hidegháborús észjárás nem tűnt el, csak átalakult. Ez a bizánci gondolkodásmód az enyhülést – pl. az obamai gesztusokat – mindig csak a gyengeség jeleként tudja és fogja értelmezni. Középés Délkelet-Európának pedig momentán nem az 1945 utáni szovjet bábállamok, hanem a II. világháború utáni Finnország sorsát szánja. Energiapóráz, oroszbarát külpolitika, az atlanti védelmi kötelezettségek elszabotálása, a kisállamok Patyomkindemokráciává züllesztése... Orbán ugyanúgy Moszkva trójai falovává válhat ebben a nemzetközi játszmában, ahogy Gyurcsány is azzá vált.”