A fociközvetítés nem szociális juttatás

„Most, hogy a focivébé a végéhez közeledik, kellő tapasztalattal a hátunk mögött nyugodtan kijelenthetjük: elvileg és gyakorlatilag is teljesen felesleges volt, hogy a cirkusz közvetítésére feláldoztunk minimum 900 millió forint közpénzt (plusz a riporterek, utazások, stúdióidő és a többi kellék árát). Cserébe megkaptuk azt a képanyagot, amit bárki megkaphat, aki megvásárolja a jogokat, és jelentős hozzáadott értéket nem képviselő hazai sportriportereket, szakkommentátorokat, a költekezés árát egyelőre vissza nem hozó reklámbevételeket, az egyébként borzasztó alacsony presztízsű MTV legértékesebb kereskedelmi idejét megtöltő önfényezést harminc éve is rettenetesen unalmas szórakoztató műsorok ajánlóival, valamint egy abszurd módon szinte hatósági jogokkal felruházott, teljesen átláthatatlan civil szervezetet, amely a közpénzből egyszer már kifizetett közvetítések árát még egyszer igyekszik összeszedni (és a bevételeket aztán rejtélyes módszerek alapján leginkább a hozzá közel álló unalmas magyar popszakmának visszaosztani a valódi jogtulajdonosok helyett).

Mi lett volna a jó megoldás? Ugyanaz, ami bármelyik másik nagy költségvetésű tömegszórakoztató rendezvény esetén, a rockfesztiváloktól a sörfesztiválokig, amiket tipikusan nem a köztévé ad élőben. Hanem aki úgy gondolja, hogy neki kifizetődő beszámolni az eseményről, az megállapodik a jogtulajdonossal, megkapja a nyersanyagot (helyszíni kép, stb.), hozzáadja, amit tud: kommentátor, magyarázat, nyereményjáték, meg amit még ki tud találni, végül pedig értékesíti a reklámidőt, belépőt szed, vagy fizetős tévécsatornát nyit, szóval megpróbálja tényleg megtermelni a hasznát. Semmilyen indok nincs arra, hogy a focivébét kiemeljük ebből a kategóriából”