„Orbán huszonkilenc pontját Európában zajosan ünnepelték. Akadt olyan külföldi szakember, aki egyenesen azt javasolta az uniós országoknak, hogy kövessék a magyar példát, előbb-utóbb úgyis rákényszerülnek a bankszektor megregulázására. Minderről persze nem olvashattunk a tegnapi Népszavában. Mindenesetre ismerjük el, hogy a hírelhárításban legalább következetesek, hiszen jobboldali kormány idején Magyarország sikereitől eddig is elzárták olvasóikat.
Németh Péter Hülyék című írása meglepő módon nem az előző kormányt, hanem Orbán Viktorékat idézi. Pompásan sikerült, ne tagadjuk. Az a kedvenc részem, amikor Németh főszerkesztő kifakad: »Kósa, Szijjártó, Varga, és mondjuk ki: Orbán Viktor hatalmas kárt okozott az országnak, az embereknek, a választóknak.« Persze: valósággal vinnyognak az emberek, mert eltöröltek egy csomó adófajtát, és a bankárok is tejelnek majd. Milyen szánalmas és idejétmúlt továbbá a pártonkívüli mártír, Várkonyi Tibor tegnapi írása ugyanabban a lapban. Mulatságosan erőlködik, és arról rebeg, hogy az orbáni pontokkal majd a »mamutjövedelműek« járnak jól.
Amire Várkonyi Tibor gondol, az persze nem a mamutjövedel műek kasztja, hanem a magyar középosztály. Az a középosztály, amely most lélegzethez jut egy kicsit. Az a középosztály, amelyet társadalomszervező ereje, a nemzeti ügyek iránti fogékonysága miatt Némethék olyannyira gyűlölnek. De nemcsak feneketlenül gyűlölik, egyidejűleg félnek is a középosztálytól. Mert ők általában és egészében mindentől félnek. Ha olykor felsejlik az erős Magyarország és az erős állam nagyon is indokolt víziója, álmatlanul forgolódnak, másnap pedig egyénileg és közösen rettegnek egy jót, majd megírják elcsépelt, szürke kis cikkeiket az országban tomboló fasizmusról.”