„A kormányprogram meghirdetése után azt vallom, legyünk optimisták a hazai informatika jövőjét illetően. Főleg mert nyilvánvaló: az új kormányzat sem tehet mást, mint fejlesztési programjai mellé odateszi az informatika lehetőségeit. A változásokhoz az informatikai kommunikációs technológia nélkülözhetetlen lesz. Olyan korszak következhet, amikor közvetlenül érzékelhetjük az informatika bevonulását a napi éltünkbe. Itt jegyzem meg, rendkívül sajnálatos, hogy a magunk mögött hagyott ciklusban az intelligens rendszerek, azaz a hétköznapi informatika elemei nem kerültek fókuszba. Utalnék itt az eszközök intelligenciájára vagy a rendszerek zöld áttervezésére. Például ha bekapcsolom a riasztót, azonnal csökkentse le a fűtést a kazánban. Vagy a háztartási gépek »domesztikálása«, klaviatúrára szoktatása, ez sem került kellően előtérbe, pedig fontos lenne távolról irányítani berendezéseinket. Az őrzés, a hűtés és fűtés, a mosás és főzés előprogramozása energiát és időt takarít meg. Talán a legaktuálisabb most a közlekedést segítő intelligens rendszerek kiépítése. Informatika nélkül a városi élet elengedhetetlen, újjászervezése megoldhatatlan. Keveset szólt a magunk mögött hagyott ciklus politikája a hálózati világ új fejleményeiről is, illetve az ehhez kapcsolódó társadalomszervezési kérdésekről: a magánélet kiprivatizálása a nagy kapcsolatteremtő alkalmazások révén, a tanulás elektronizálódása, a banki és kereskedelmi tranzakciók online-izálódásának előnyei és veszélyei. (...)
Netpolgárként bízom a miniszterelnök által kinevezett – a területért felelős – vezetőkben. Tudom, velem együtt vallják: aki kimarad, lemarad. Aki nem »netre kész«, az nem menetre kész. Számítok rá, hogy a kormány figyelembe veszi a civil és társadalmi infopolitikai szakemberek véleményét. Segítőkészség és elszántság van ezen az oldalon, ezt aligha kell bizonyítanom nekem, aki az elmúlt ciklusban a legtöbb informatikai témájú parlamenti hozzászólást tettem.”