„Mi fog történni július 12-e után, miután a nyertes csapat kapitánya izzadt tenyerében meglengette a Rimet-kupát? Mit fognak mondani az emberek, amikor az utolsó szurkoló is hazaballagott, és az utolsó újságíró is megírta vádbeszédét nemzete legyőzött válogattottjáról, és amikor az utolsó vuvuzela is utoljára, mélabúsan felharsant? Mit hagy a világbajnokság Dél-Afrikára?
Megkérdeztem csaposokat, újságírókat és politikusokat, mint például a figyelemre méltó Helen Zille-t, Nyugat-Fokföld tartomány elnökét. A végén úgy éreztem magamat, mint azok a Monty Python-figurák, akik bolond módon kétségbe vonták a Római Birodalom jótéteményeit. A focivébé nem csupán állásokat, szakképesítést és reményt adott a helyiek ezreinek.
A versenysorozat végső határidőt adott Dél-Afrikának különböző létesítmények megépítésére és fejlesztésére. Nem csupán a sportpályákra, de az utakra, a hidakra, a repterekre, és a buszsávokra is, amelyeket egyébként sosem építettek volna meg, és amelyekből a következő évtizedekben az egész ország hasznot fog húzni. Mindezeken túl, a világbajnokság valami olyasmit adott ennek az országnak, ami megfoghatatlan, ám megfizethetetlen: a büszkeség mély érzését, hogy valami nehéz dologba fogtak, és sikerrel véghezvitték.
Ha a nemzetközi közvélemény elismerő tükrében nézik magukat, a különféle bőrszínű dél-afrikaiak egyetérthetnek abban, hogy az első afrikai világbajnokság örömteli siker, és hogy a siker önbizalmat szül. A rand erősödik. Az Ausztráliába vagy Kanadába távozott dél-afrikaiak kezdenek visszatérni az országba, amelynek a bankrendszere nagyrészt megúszta a mostani válságot.
A nagyszámú - körülbelül félmillió - látogató segíteni fog, hogy a világ tekintete Dél-Afrikára, és annak kereskedelmi és befektetési lehetőségeire szegeződjön. A korábban az itt lakás egyik hátrányának számító bűnözés kilencven százalékkal csökkent Fokváros belvárosában, és egyetlen súlyos bűncselekmény vagy erőszakos tett sem fordult elő a szurkolók részére felállított fan parkokban.
Természetesen csalódások is lesznek, és senki sem állíthatja, hogy megoldódnak majd a gazdasági vagy a politikai gondok. Azonban a világbajnokság az egység és az önbizalom érzését nyújtja egy tragikus múltú országnak.”
