„Orbánék konzervatív forradalmával ugyanaz a probléma, mint bármely más forradalommal. Egy konzervatív politikus nem hihet abban, hogy íróasztal mellett, vagy akár parlamenti bizottságokban el lehetne dönteni, milyen legyen egy ország új politikai-gazdasági berendezkedése. Egy ilyen politikai attitűd nem lenne már, mint amit a jobboldal régóta kritizál a baloldali politikacsinálásban: társadalmi mérnökösködés. (...)
A legfontosabb probléma az idő rövidsége és a beavatkozások mélysége. Orbán Viktor szombati interjújában a következőképp fogalmazott: »Reményeink szerint persze másfél-két év múlva már sikeresen befejezhetjük ennek az új rendszernek, a nemzeti együttműködés rendszerének az alapjait hosszú távon is biztosító új alkotmány megalkotását és elfogadását.« Ilyen alapvető és gyors változásokat demokráciákban csak egy alkotmányozó nemzetgyűlés kezdeményezhet tényleges vészhelyzetben. A normális parlamenti üzem erre nem alkalmas, és az alkotmányos keretek sem teszik ezt lehetővé.
A Fidesz tehát csak akkor tud előrejutni e kérdésben, ha megosztja az új rendszer megalkotásának felelősségét az ellenzékével. Orbán politikai nyilatkozata valószínűleg pont erre a dilemmára, a konzervatív paradoxonra próbál válaszolni - hogy milyen sikerrel, azt a közeljövő, s az ellenzéki pártok fogadókészsége fogja megmutatni.”