Lendvai Ildikó levele a baloldalhoz

„Mire ez az írás megjelenik, bejelentettem lemondásomat az MSZP elnöki posztjáról. Ez demokráciákban ilyenkor természetes.

De van, amiről nem mondok le. Pontosabban: amiről nem mondhat le a magyar baloldal, nem mondhat le az MSZP. Nem mondhat le egy politikai szerepről, nem mondhat le, nem szabadulhat meg a felelősségtől. A felelősségtől a múltért, és különösen a felelősségtől a jövőért. A múltért való felelősség mibenlétének és arányainak elemzése még nyílván hosszú viták tárgya.

Most csak annyit, azok közé tartozom, akiknek meggyőződése: az MSZP kifejezetten baloldali célokba vágott bele, ám akár kínjában, kényszerből, akár kellő képesség híján, de nem igazán baloldali módszerekkel, vagyis nem beavató, részvételt kérő, szövetségeseket kereső módon. Már pedig ha felülről jön az "áldás", nehéz azt áldásnak tekinteni. Helyes volt, hogy szembenéztünk azzal, az intézményrendszer újjászüli az egyenlőtlenséget, hogy többet kaphat az oktatás, az egészségügy közszolgáltatásaiból, akinek eleve több van pénzből, kapcsolatból, információból. A reformok szélesíteni akarták az igazi demokráciát, de ezer okból a "felvilágosult abszolutizmus", egyfajta népoktató baloldali jozefinizmus útjára szorultak.”