„Bár az MDF az elmúlt napokban-hetekben az érett torgyánizmus sok apró örömét visszacsempészte a politikába (talán még vérbő székházfoglalási mókát is láthatunk majd), s a fórum házatáján újra feltűnt Lengyel Zoltán, mégis óvatos lennék a párt búcsúztatásával.
Először is érdemes a múltra figyelni: a rendszerváltó pártban az elmúlt három fontos választás előtt mindig belső harcok dúltak, s mégis mindig átugrotta az ötszázalékos küszöböt. A 2004-es EP-választások előtt - amint azóta a bíróság kimondta - jogszerűtlenül kizárták az MDF-frakcióból Lezsák Sándort és követőit. Négy évvel ezelőtt, az országgyűlési voksolás előtt a Tisztelet Társasága feltűnése keltett hullámokat.
Végül a tavalyi EP-választás előtt, 2008 közepén-végén még a magyar politikában megszokott mélyütésekhez képest is gyomorforgató bokszmeccs eredményeképpen, titkosszolgálati segítséggel kiszorították a Dávid Ibolyát kihívó Almássy Kornélt és követőit. Mindhárom megméretetés előtt számosan vélték úgy, az aktuális botrány miatt a fórumnak befellegzett.
A mostani gyors ítélkezés, az MDF-re való legyintés ellen szól is, hogy Bokros Lajos megnevezésével sikerült egy, a célnak (ismételt parlamentbe jutás), s a megszólítani igyekezett új szavazói rétegeknek (kiábrándult baloldaliak, liberálisok) tökéletesen megfelelő jelöltet találni. Bár engem Bokros Lajos fellépése leginkább egy primadonnára emlékeztet, elképzelései pedig önhittségről, a provinciális kelet-európai »szakértői« mítosz sokadik felmelegítéséről tanúskodnak, elfogadom, hogy sokak számára hiteles figura. Olyasvalaki, aki kimaradt az elmúlt nyolc év baloldali politikájának gyorsuló ütemű elzülléséből, aki konzekvensen (vagy éppen csökönyösen) mondja ugyanazt, s akit nem terhelnek korrupciós botrányok.”