Kubatov Gábor klubelnök szerint „nem nézegetheti a Kékestetőt, aki a Mont Blanc csúcsára tart”. A Ferencváros labdarúgócsapatának mindenesetre ezúttal a Kékestető megmászása is kihívást jelent, hiába élte meg ismét a kupatavaszt a nemzetközi porondon, itthon közben egymás után kapta a pofonokat. Mostanáig.
Szabó Péter és Vámos Tamás írása
Utoljára tizenegy esztendeje indította így az évet a Ferencváros az élvonalbeli magyar labdarúgó-bajnokságban: 2014 tavaszán a német Thomas Doll irányításával négy fordulón keresztül maradt nyeretlen a csapat, amely a lehetséges tizenkettőből mindössze három pontot gyűjtött az NB I.-ben. Vészjósló: abban az idényben nem is lett meg az aranyérem.
Robbie Keane január 6-ai kinevezése óta kilenc tétmérkőzést vívott a Fradi, amelyből csupán hármat nyert meg. Érdekes, hogy a legutóbbi sikere volt az ír legenda első győzelme hazai porondon: a zöld-fehérek az Európa-liga-búcsú után három nappal 3-1-re verték idegenben a Fehérvárt.
Bár Pascal Jansent is sokan bírálták, és a holland szakvezető irányításával az őszi szezon végén szintén a második helyen állt az FTC a Puskás Akadémia mögött, ám mivel egy mérkőzéssel kevesebbet játszott, a vesztett pontok tekintetében mégis a legjobb volt a mezőnyben.
Kubatov Gábor klubelnök a szokásos szilveszteri évértékelője előtt „ledobta a bombát”: kiderült, Jansent a világ egyik legnagyobb futballkonszernje, a City Group kivásárolta élő szerződéséből 500 millió forintért. A félmilliárd valóban szép summa, de érdemes volt feláldozni egy újabb szakvezetőt az eredményesség oltárán? Kubatov azt is megjegyezte december 31-én, hogy nem normális dolog félévente vezetőedzőt cserélni. „Hiszen ha edzőt cserélsz, stábot cserélsz, ha stábot cserélsz, játékosokat is cserélsz, és akkor ennek sosincs vége…”
A klubelnök nem a levegőbe beszélt: január első hetében Keane úgy érkezett meg az Üllői útra, hogy magával hozta Rory Delap asszisztensedzőt és Phill Hudson meccselemzőt is.
Az izraeli Maccabi Tel Avivval bajnokságot és a helyi ligakupát megnyerő trénernek nem sok ideje maradt az ismerkedésre, néhány héttel később, január 23-án a német Eintracht Frankfurt elleni Európa-liga-meccsel elkezdődött az erőltetett menet. Ráadásul Robbie Keane azért sem volt könnyű helyzetben, mert a télen szokatlanul nagy volt a jövés-menés a IX. kerületben, ezzel együtt az itthoni élvonalban, az MTK elleni szezonnyitón természetesen a győzelem volt a cél, miután a holland AZ Alkmaar legyőzése (és az Európa-liga-továbbjutás) után mindenki rózsaszínben látta a világot a Népligetben.
Korai volt… Az örökrangadó annak ellenére 0-0-ra végződött, hogy a Ferencváros helyzetek sokaságát hagyta ki (megjegyzendő: a gólkirály, Varga Barnabás csak az utolsó fél órára állt be). Az OTP Bank Ligában ezután a Zalaegerszeg következett. A bajnokin kisebb meglepetésre Varga Ádám kapus mellett két saját nevelésű tehetség, Kaján Norbert és Tóth Alex is helyet kapott a kezdő tizenegyben, ráadásul ezúttal Varga rohamozta az ellenfél kapuját. A 30 éves magyar válogatott támadó azonban hiába duplázott, a címvédő csak 1 pontot szerzett, ám ami különösen kellemetlen volt neki, hogy Varga addig-addig viaskodott a zalai védőkkel, míg megkapta ötödik sárga lapját, így a Puskás Akadémia elleni rangadó előtt kipontozta magát a keretből. Hiába dühíti, attól még tény: mentálisan még jobban fel kell készülnie a nagy csatákra.
Szembeötlő, nélküle mennyire félszeggé válik a Fradi támadójátéka: a legutóbbi kiírásban az első 20 fordulóban 62 gólt termelt az együttes, Varga Barnabással (két meccs kivételével) győzelmet győzelemre halmozott, ám miután Diósgyőrben térdszalagsérülést szenvedett, nélküle 10 fellépésen csupán 12 találatra voltak képesek a többiek, ráadásul közben két döntetlen és két vereség is becsúszott az eredménysorba.
A mostani évadban a bajnokságban kilencszer, a nemzetközi porondon hétszer volt eredményes, ám amikor kimaradt (mint például a PAOK, a Puskás Akadémia vagy éppen a Viktoria Plzeň ellen), nemhogy a vereséget nem tudta elkerülni az FTC, de még a kaput sem volt képes bevenni.
Ezek után nem volt váratlan a felcsúti vereség sem (0-1), ugyanakkor szembeötlő, hogy az NB I.-be berobbanó Matheus Saldanha mennyire gólképtelenné vált, míg Adama Traoré teljesítménye látványosan hullámzó, Aleksandar Pešić pedig már több mint egy éve nem zörgette meg a hálót.
Tulajdonképpen a Pakstól elszenvedett hazai vereség sem volt annyira meglepő, pláne annak fényében, hogy Kubatov Gábor rendszeresen bírálja a tolnaiak mesterét a múltja miatt, így Bognár György presztízskérdést csinál abból, hogy megleckéztesse a Fradit – ez a legutóbbi két bajnokin és a Magyar Kupa-döntőben sikerült is neki.
Az Egyesült Államok vámháborúja semmiség ahhoz a kárhoz képest, amelyet az unió saját magának okoz. A túlszabályozással Európa önmagán ejtett sebeket, amiket nehéz lesz megyógyítani. Ráadásul az akarat sem látszik Brüsszelen, hogy a helyzeten változtatna.
Németország választott, de nem döntött: mostantól minden szem Friedrich Merzre szegeződik, képes lesz-e Németország és ezzel Európa józan, céltudatos vezetőjévé válni, vagy elsüllyed a kontinens fősodorbeli politikáinak mocsarában.
Amerika kihátrálni látszik a transzatlanti szövetségből, amely a második világháború óta meghatározta Európa sorsát. Kontinensünk vezetői meglepődnek, felháborodnak és kapkodnak – egy bizonyos: új világrendben kell meghatározni Európa pozícióit.
Európa megromlása, eljelentéktelenedése nem volt szükségszerű, rossz döntések évtizedeken át tartó sorozata vezetett ide.
A CPAC idén kitett magáért: mindenki ott volt, aki csak számít az amerikai és a nemzetközi jobboldalon. A nyitószónok J. D. Vance alelnök volt, a zárszót maga Donald Trump mondta. A nemzetközi fellépők között Giorgia Meloni mellett Robert Fico és Mateusz Morawiecki is helyet kapott.
Most segíthetünk. Most van szükség a segítségre. Mindig most.
Amiről Kertész Imre beszél, az végső soron univerzális tapasztalat, a 20. század „tömegemberének” alapvető tapasztalata. És a 21. századiénak is, teszem hozzá, de még mennyire.
Szinte reménytelen feladatra vállalkoztak a Műcsarnok szakemberei, amikor úgy döntöttek, számba veszik a magyar animáció 111 éves történetét. A végeredmény azonban nagyvonalú és pazar lett: a Vízió, gesztus, kísérlet tárlatra érdemes minimum egy egész délutánt rászánni.
