Száz éven túl is kiröhögte az öregkort

Amikor Csisztu Zsuzsa aktív tornász volt, Keleti Ágnes már nem itthon, hanem Izraelben élt. „Természetesen ismertük, tisztában voltunk sportolói nagyságával és rendkívül eredményes pályafutásával. Viszonylag későn, 1987-ben találkoztunk először. Ez már csak azért is nagy szó volt, mert akkoriban nem volt diplomáciai kapcsolat a két ország között, ám a magyar női tornászválogatott rendszeresen járt bemutató körutakra, nemzetközi versenyekre” – idézi fel.

A hetvenes-nyolcvanas években Keleti Ágnes amellett, hogy az izraeli testnevelési főiskola tanszékvezető tanára volt, nemzetközi pontozóbíróként is tevékenykedett. „Rendkívül energikus szakember volt, s egy nagyon jó humorú, csipkelődő és mindig vidám sportembert is megismerhettünk a személyében. Már akkor is azt tanácsolta nekünk: szeressük a tornát és azt is, amit majd a sportolói pályafutásunk végeztével űzünk. Bármilyen nehézségeken ment keresztül, ezt a fajta bölcsességét és jókedvét élete végéig megőrizte, ahogy a nyugalmát, magabiztosságát is. Mindez kellő szerénységgel is párosult – ez párját ritkító elegy” – fogalmaz Csisztu Zsuzsa.