„Csá Dibusz!” – a válogatott kapusa elmondta, mikor vonulhat vissza (VIDEÓ)
Pályafutása kezdeteiről, családjáról, a szurkolókról, a Fradiról és a válogatottról is beszélt az MLSZ kommunikációs stábjának adott interjúban a 34 éves játékos.
Lencse Lászlónak szakember segítségére volt szüksége az edzői szigor miatt.
Nyitókép: Lencse László (jobbra) az Újpest FC-ben érezte legjobban magát Fotó: MTI/Illyés Tibor
A korábbi válogatott kerettag támadó már másfél éve felhagyott az aktív labdarúgással, legutóbb a Kabát FC című produkcióban bukkant fel. A Blikknek adott hosszabb interjújában többek között elmondta:
„A pályafutásom utolsó szakaszaiban rengeteg negatív élmény ért. Szombathelyre már úgy érkeztem, hogy sok csalódás volt a hátam mögött, és a környezet sem kedvezett.
Mindenki a másik ellen dolgozott és az jelentette a számára az örömöt, ha a társa pórul jár. Igazi magyar mentalitás. Ezt érzem a hétköznapokban is. Számomra teljesen érthetetlen, hogy sokan most is a magyar válogatott és Szoboszlai Dominik liverpooli bukására vágynak, ahelyett, hogy örülnének a jelenlegi fantasztikus generációnak”.
Lencse László azt sem titkolta: sok helyen csorbítottak az önbizalmán. Minderről így mesélt:
„például Pintér Attila irányítása alatt pszichológus segítségét is igénybe kellett vennem, mert nagyon megterhelő helyzetekbe kerültem, ijesztő, pánikszerű tüneteim voltak. Később Újpesten jól ment a játék, egy szenzációs klubba és közösségbe kerültem, válogatott kerettag lettem, de az akkori vezetőedző az összes karakteres játékost lerombolta.
A futballban az önbizalom táplálja a sikert, anélkül a legjobb technikai tudású játékos sem tud igazán jól szerepelni, mert fél a kudarctól. Ha egy edzőnek az eszköztárhoz tartozik a k.rva anyázás, akkor a játékos joggal gondolhatja, hogy nem tisztelik”.
A támadó 200 NB I-es meccsen 70 gólt szerzett, sőt az izraeli Hapoel Ironi Kirjat légiósaként a BL-ben és az Európa Ligában is gólt szerzett, az A-válogatott mezét azonban egyszer sem viselhette hivatalos mérkőzésen. Ezzel kapcsolatban önkritikusan nyilvánult meg:
„Természetesen csakis én vagyok a hibás, hogy nem hoztam ki többet a pályafutásomból, de én így is büszkén tekintek vissza. Kétszeres magyar bajnok vagyok, több mint 200 meccset játszottam az első osztályban, ahol 70 gólt szereztem, és négyszer megnyertem az NB II-es bajnokságot is. A Bajnokok Ligája-selejtezőjében és az Európa-liga csoportkörében is szerepeltem, ettől függetlenül erősebbnek kellett volna lennem lelkileg és persze nem a kifogásokat keresnem rengeteg szituációban. Fiatalon, amikor Győrből az MTK-hoz kerültem, az élet pezsgése elcsábított, és a csapattársaimmal gyakran kikapcsolódtunk, ami talán szintén befolyásolhatta a jövőmet”.