Drasztikus döntés: Gera Zoltán nem számolt vele, inkább visszavonult

Nyitókép, fotó: MTI/Kovács Tamás

***

Az Újpest FC-ben 16 évet lehúzó, majd az utóbbi négy idényt a Vasasban töltő Litauszki Róbert a csakfoci.hu-n jelentette be visszavonulását. A korábban a válogatott keretben is helyet kapó középhátvéd bevallotta: egyáltalán nem hiányzik neki a futball, „nekem most hatalmas érték, hogy vasárnap délelőtt mesét nézhetek a lányaimmal; 28 évig, amíg futballoztam, nem tudtam mi az a hétvége, ezt most nagyon megbecsülöm”.

A futballista számára az is megkönnyítette a visszavonulásával kapcsolatos döntését, hogy több vállalkozása is van, jelenleg leginkább ingatlanfejlesztéssel és -értékesítéssel foglalkozik. 

A lila-fehér publikum korábbi kedvence hozzátette: „nyáron még volt egy tárgyalásom a Vasassal, de végül abban maradtunk, hogy vége. 

és azt is elismerte, hogy négy éve az angyalföldi klubtól olyan ajánlatot kapott, amelyet nem lehetett visszautasítani.

Ugyanakkor azt is elmondta, az első időszakban kiröhögték a csapattársak a Fáy utcában, amikor látták, hogy különmunkát is végez; „sírni tudtam volna. Aztán ezek a játékosok lemorzsolódtak és idővel kialakult egy profi keret, amelynek a 80 százaléka már úgy gondolkodott, mint én”.

Litauszki bevallotta: az angyalföldi időszak mélypontja az volt, amikor az NB I-ben játszott a csapat. „Nagyon nehéz úgy kezelni az öltözőt, ha nincs hierarchia és mindenki azt hiszi magáról, ő a legjobb, a pályán pedig ez nem köszön vissza. Az edzők nem tudták ezzel mit kezdeni; annak viszont örültem, hogy Pintér Attilát kinevezték. Ő rendbe rakja az öltözőt és azt ugyan nem merem kijelenteni, hogy biztosan feljut a csapat vele, de így van a legnagyobb esély rá.”

Mint fentebb is írtuk, a középhátvéd a pályafutása legjelentősebb részét, 16 évet Újpesten töltötte, sőt hosszú ideig csapatkapitány is volt, ám ez nem volt mindig hálás szerepkör.

„Kapitányként feladatomnak éreztem, hogy a csapattársaim érdekeit képviseljem a vezetőség felé. 

Amikor főhősünk csúcsformában volt, többek között a Ferencváros is hívta, de fradista apósa tanácsára végül nem igzolt az Üllői útra. A légióskodást viszont kipróbálta, igaz, csupán egy szezonon át volt a lengyel Cracovia Kraków játékosa. Erre az időszakra így emlékszik:

„Sajnos az átigazolásomnál nem voltam eléggé körültekintő, elkapkodtam a döntést. A Cracoviának elígérkeztem szóban, de utána befutottak jobb ajánlatok Izraelből, Portugáliából és Törökországból is. Mivel akkor született meg az első gyermekem, úgy voltam vele, hogy Krakkó ideális hely lehet, közel van, ha ingázni kell, akkor könnyen megoldható. Nem igazán tudtam azonban beilleszkedni, én egy zárkózott, kemény fazon vagyok, nehezebben nyílok meg, nem bratyizok feleslegesen, nem érzem annak fontosságát, hogy mindegyik csapattársammal jóban legyek. Ráadásul, amikor kimentem, kiderült, hogy nem az edző, hanem a sportigazgató akart leszerződtetni. Az edző nem bízott bennem, kommunikálni sem tudtam vele, mivel nem beszélt angolul. Az egyik meccsen volt egy szerencsétlen öngólom, ami után teljesen leírt. Kemény és tanulságos időszak volt, de ebből is erősebben jöttem ki”.

Litauszki öt szövetségi kapitánynál is bekerült a válogatott keretbe, még a debütáló Marco Rossi is számított rá 2018-ban a Finnország és a Görögország elleni Nemzetek Ligája-talákozók kapcsán, de aztán úgy alakult, hogy a játékos egyszer sem húzhatta magára a címeres mezt.

„Nagyon boldog lettem volna, ha legalább egyszer magamra húzhatom a címeres mezt, a lelkemnek jólesett volna, de együtt tudok azzal élni, hogy nem lettem válogatott. Ezzel együtt is kerek volt a pályafutásom és kihoztam belőle a maximumot”.

A TELJES INTERJÚ ITT OLVASHATÓ EL!