Betörtek Csongrádi László olimpiai bajnok házába, ellopták a szöuli aranyérmét
A lopott érem eszmei értéke felbecsülhetetlen, hiszen az sportolói pályafutásának csúcspontját jelképezi.
Szöul olimpiai bajnoka naponta tizenötször nézi meg a postaládáját, és minden telefonhívás kapcsán is azt reméli, hamarosan visszakaphatja felbecsülhetetlen eszmei értékű medálját.
Nyitókép: Kovács Tamás/Facebook
***
Mint arról a Mandiner is beszámolt, a közelmúltban betörtek olimpiai bajnok vívónk, Csongrádi László házába és ellopták a felbecsülhetetlen eszmei értékű aranyérmét, amelyet 1988-ban, a férfi kardcsapat tagjaként nyert.
Ezt is ajánljuk a témában
A lopott érem eszmei értéke felbecsülhetetlen, hiszen az sportolói pályafutásának csúcspontját jelképezi.
A hírt Kovács Tamás, a sikercsapat akkori szövetségi kapitánya osztotta meg Facebook-oldalán,
„Kedden késő este betörtek Csongrádi László olimpiai bajnok kardvívó házában és többek között a tolvaj ellopta a szöuli olimpiai aranyérmét, amelynek a peremében be van vésve, hogy „Men’s sabre team”! Kérem FB Ismerőseimet, hogy osszátok meg, hátha a hír eljut éremgyűjtőkhöz, piaci árusokhoz, stb., mert valószínű, hogy pénzre akarja váltani a lopott érmet, ami csak Csongrádi Lacinak jelent nagyon sokat, aki kitűnő vívásával járult hozzá az olimpiai aranyéremhez, amikor is 4:8-ról verték meg a szovjet válogatottat. A rendőrség megindította a nyomozást!!! Előre is köszönöm a megosztásokat! Hátha......!„
A Mandier megkeresésére Csongrádi László elmondta, „egyelőre új fejlemény nem történt, de bízom benne, hogy minél több felületen megjelenik a hír,
annál könnyebben meglesz a tettes. Vagy pontosabb, ha úgy fogalmazok: belátja, hogy ez az ezüstdarab (hiába vonták be arannyal), csak számomra igazán fontos, hiszen nem ér többet öt kiló kenyérnél!”
Bármennyire nem könnyű, arra kértük Csongrádi Lászlót, idézze fel, mi is történt azon a bizonyos szeptember 3-i, keddi éjszakán.
„Szokásomhoz híven este 10 óra körül mentem aludni, a tolvaj olyan 11 óra körül érkezhetett. Egyből nem is ébredtem föl, így tehát volt ideje minden szobába bemenni, az összes fiókot kihúzni. Az utcai frontról, az oldalsó szomszéd irányából juthatott be a házba, de semmi mást nem vitt el (pedig volt egy csomó más medálom is, például az Universiadékon nyert aranyérmeim), mint a szöuli olimpián nyert aranyamat, még a vizes tornacipőmet is csak odébbb rúgta.
Szerencsétlen flótás azt hitte, hogy rátalált a kiskakas gyémánt félkrajcárjára,
de még egyszer mondom, ennek az éremnek csak számomra van óriási eszmei értéke, ezt nem tudja értékesíteni, de nem is ér többet 5-6 ezer forintnál, hiszen a nagy része ezüst, amelyet arannyal fújtak körbe...”
Vajon miként lehet azt feldolgozni, ha valakinek ellopják élete fő művét? Csongrádi László letörten válaszol:
„Sehogy... Először meg kell nyugodjak, de ez a mai napig nem történt meg... Szerencsére a szöuli sikerkapitány, Kovács Tamás segített nyilvánosságra hozni az esetet, és engem is megdöbbentett, hányan sietnek a segítségemre, és milyen nagy erőkkel indult meg a nyomozás! Rengeteg újságtól hívnak, most ment el egy tévéstáb, és a Mandineren keresztül is üzennék az elkövetőnek: semmi retorzió nem történik, csak adja vissza az aranyérmemet! Hiszen ez a mások számára értéktelen érem valóban életem fő műve – semmi más nem fontos!”