Érdekes, hogy egyéniben jobb eredményt ért el, mint váltóban.
Igen, bár időeredményt tekintve a váltóban jobbat tudtam úszni, ami engem is meglepett. Az első napon a 100 méter egyéni után volt a váltó, és elég fáradtan ugrottam vízbe, ennek ellenére sikerült ugyanazt vagy még egy kicsit jobb időt is elérnem.
Az ön eredményeinek plusz értéket ad, hogy munka mellett, önszorgalomból, edzőtáborozás nélkül készült a versenyre. Hogy lehet így edzeni?
A napjaim úgy néznek ki, hogy nagyjából 5:30-tól 7:15-ig tartom meg a reggeli edzést, aztán van egy kis pihenőm, majd 10 órától általában 3-4 órán keresztül gyerekeket oktatok, 14 órától 17 óráig pedig a délutáni edzést vezetem. A felkészülést – ha lehet annak nevezni, hogy heti kétszer ugrottam be – úgy tudtam csinálni, hogy a reggeli edzések utáni szünetben „úszkáltam”. De ezt nem lehet komoly edzésnek nevezni – 1500 métereket úsztam, a technikára, a vízérzék visszaszerzésére koncentráltam. A délutáni edzések után pedig heti 3-4 alkalommal mentem a konditerembe, és ott valóban komolyan dolgoztam, sokszor 19-20 óráig.
Mit szól hozzá, hogy az úszószövetség Insta-oldalán Fair play-díjat javasolnak Önnek?
Kicsit túlzásnak érzem, hiszen
nekem mindig teljesen természetes volt, hogy a Fair play szellemében, egyforma feltételek mellett versenyzünk.
Olivér odajött, mondta, hogy elszakadt a dressze, én meg segítettem, mert nem szerettem volna, hogy versenyúszó nélkül, hátrányban kelljen úsznia, ezért nem is gondolkodtam a dolgon. De mondom, ez szerintem alap.
Mit szólt ő, miután nyert az ön nadrágjában?
Mondta, hogy rendesen megizzadt, ami érthető, mert egy ilyen szituációban stressz éri a sportolót. Amikor egy verseny döntőjében elszakad egy gatya – ez persze bárkivel előfordul – és nincs az embernél tartalék, az egy iszonyú nagy stresszhelyzet, és ezt neki is le kellett küzdenie. De természetesen megköszönte, és a végén visszaadta a nadrágot.