Mindössze 10-szeres válogatott, ám korának egyik legnagyszerűbb játékosa volt, az utolsó magyar kapus, aki kapott gól nélkül hozott le egy világbajnoki mérkőzést. Csámpi azt is elárulja: miért kapta ezt a becenevet, és milyen volt egy csapatban szerepelni a korszakos zsenivel, Törőcsik Andrással...
Nyitókép: Magyar Nemzet/Mirkó István
***
Szendrei József április 25-én töltötte be 70. életévét, ebből az alkalomból tekintünk vissza karrierje legfontosabb állomásaira: miként robbant be Nyíregyháza kapusaként a magyar futballba, hogyan lett Spanyolországban is közönségkedvenc, és miért nem okolja Mezey Györgyöt, hogy nem kapott több lehetőséget a mexikói világbajnokságon...
Már régóta szerettem volna megtudni öntől: miért lett Csámpi a beceneve?
Még középiskolás koromban, Szolnokon ragadt rám, ez a név, a padtársamnak köszönhetem. Mindenki azt gondolhatja, hogy a járásom volt csámpás, és ezért lettem Csámpi, de nem erről van szó. Az átlagosnál nagyobbak voltak a füleim, ennek köszönhetem a becenevem. Ma már ez nem látszik annyira, viccesen azt szoktam mondani: a fejem hozzá nőtt a füleimhez.
S miként lett kapus? Hiszen minden gyermek mezőnyjátékosként kezdi…
Velem sem történt másként. Akkoriban még létezett a középiskolai bajnokság, és én is játszani szerettem volna. Jelentkeztem is a testnevelőtanárnál, aki történetesen a Szolnoki MTE második csapatának az edzője is volt. Balhátvédnek állított a sulicsapatba, és látva lelkesedésemet, azt tanácsolta, menjek le a Szolnok-ifi edzésére. Tudni kell, hogy a csapat abban az időben igen domináns szerepet töltött be, megyei bajnok is volt. A kapusunk gyakran szeretett centert is játszani, ezért az edzőm, Nagypál Béla (már csak a termetem miatt is), azt tanácsolta, hogy álljak a kapuba. Aztán ott ragadtam…
A honi futballba az 1980/81-es szezonban robbant be, amikor immár a története során az előző szezonban először az élvonalba jutott Nyíregyháza kapusaként a helyi legenda, Buús György helyére kellett beugrania…
Emlékszem, Tatabányán volt az a bajnoki, amelyen 10 perccel a kezdés előtt, egy fatális véletlennek köszönhetően (Gyuri a bemelegítés közben rosszul lett) Temesvári Miklós szólt, hogy öltözzek, hiszen én védek majd! Egyébként éppen Temesvári révén kerültem Nyíregyházára: akkor az NB II-es válogatottat is irányította, és ő fedezett fel engem Szolnokon. Ez a bizonyos tatabányai meccs pedig olyan jól sikerült, hogy innentől kezdve már kirobbanthatatlan voltam a kapuból…
Ugorjunk gyorsan több mint 40 évet. Feljutnak az utódok az élvonalba?
Nagy meglepetés lenne, ha nem így történne. Gondolom, a vadonatúj stadiont sem azért építették, hogy évekig a másodosztályban vegetáljanak…
Térjünk vissza a 80-as évek elejére, annál is inkább, hiszen ez a nyírségi szezon annyira jól sikerült, hogy követve mesterét, Temesvári Miklóst, az Újpesti Dózsa játékosa lett, hat éven keresztül védte a lilák kapuját. Mi volt ön számára a legemlékezetesebb ebből az időszakból?
Az, hogy a Megyeri útról kerültem be a válogatottba, neves klubok ellen játszhattunk sikeres kupamérkőzéseket, és hogy egy olyan klasszissal játszhattam egy csapatban, mint Törőcsik András.
Milyen csapattárs volt a lilák közönségkedvence, és milyen ember volt Törő a pályán kívül?
Nehéz szavakba foglalni mindezt. Rendkívül büszke vagyok, hogy egy ekkora egyéniséggel játszhattam egy csapatban.
S mint minden zseni, Törő is egy öntörvényű ember volt, saját játékszabályokkal, de közben senkinek sem tudott volna ártani. A mai futballban már betörik a hozzá hasonló egyéniségeket, de úgy is fogalmazhatnék: feláldozzák őket a csapategységért…
Ismét ugorjunk a mába: miként éli meg, hogy a lila utódok évek óta kötéltáncot járnak az NB I-ben maradásért?
Ideje lenne, ha az Újpest oda kerülne, ahová a múltja, a tradíciója predesztinálja a klubot. Reményeink szerint az új tulajdonosi kör segítségével valóban előre lép a csapat, és méltó vetélytársa lehet a Ferencvárosnak.
Jót tesz-e a bajnokságnak és a Fradinak, hogy az elmúlt években ennyire egyeduralkodóvá vált?
A nemzetközi eredmények azt bizonyítják, hogy – nem…
Az Üllői úton mégis büszkék arra, hogy az elmúlt években mindhárom nemzetközi kupa csoportkörébe eljutottak, sőt az utóbbi két szezonban tavasszal is állva maradtak…
Azt azért lássuk be, hogy a BL főtáblájára jutás manapság nem realitás, tízévenként összejöhet egyszer. Egyébként pedig elszomorító, hogy a nemzetközi mezőny mennyire felhígult. A nyolcvanas, kilencvenes években nem volt akkora a különbség az elitklubok és a középmezőny között, mint manapság. S akkor a Konferencialiga mezőnyéről még nem is beszéltünk…
Nosztalgiázzunk újra a nyolcvanas, kilencvenes években, annál is inkább, mert ebben az időszakban került Spanyolországba, ahol öt évet védett. Malagában, majd az első osztályú Cádizban is közönségkedvenc lett. Miként jött össze a malagai megállapodás?
Amit én tudok: a ’86-os vb után osztrák és belga klubok is megkeresték az Újpestet, én viszont a spanyol Santanderrel kezdtem el tárgyalni. Végül azért nem jött össze a szerződés, mert közben a csapat kiesett az első osztályból, és a második ligában nem akartak külföldi kapust. Közben Baróti Lajos – aki akkor az Újpest szaktanácsadójaként dolgozott – azt tanácsolta, maradjak még egy idényt a Megyeri úton, aztán a következő szezonban, a kapcsolatai révén segít egy külföldi csapatot találni. Az idény végén, az utolsó előtti fordulóban került sor az MTK – Újpest találkozóra, amelyet a Malaga képviselői, köztük Kubala László vezetőedző is megtekintettek. Mindenképpen kapusra volt szükségük, hiszen nem sokkal korábban elhunyt az első számú hálóőrük. Eredetileg az MTK-s Gáspár Józsefet nézték meg, ám a 0-0-ra végződő meccset követően, este tízkor csörgött a telefonom, és közölték, másnap a klub vezetői szeretnének velem találkozni a Flamenco szállóban. Hamar megállapodtunk, és következő idényben már a spanyol másodosztályban védtem, végül bajnokok is lettünk… Sosem felejtem el, hatalmas szimpátiával fogadtak, és ez végigkísérte az öt évemet, bármerre is jártam. Talán ez a legszembetűnőbb különbség a magyar és a spanyol futball között: a szervezettség és a szurkolók hatalmas szeretete.
Itthon ahhoz szoktattak minket, hogy mindenért mi, játékosok vagyunk a hibásak, örökké minket szidtak. Spanyolországban viszont a futballisták bálványok,
ha rosszul szerepel a csapat, egyből előkerülnek a fehér zsebkendők, amellyel a szurkolók felfelé, a vezetők irányába mutogatnak, a lemondásukat követelve…
Tagja volt a mexikói vébén szerepelt válogatottnak, ráadásul ön az utolsó magyar kapus, aki nem kapott gólt világbajnoki mérkőzésen (2-0-ra vertük Kanadát). A gyászos szereplésről sokan elmondták már a véleményüket, emlegették a hegyi levegőt, a tésztát, valamint hogy szovjet tisztek megmérgezték a csapat tagjait. Ön szerint mi lehetett a valós ok?
Nagyon egyszerű: az elrontott felkészülés (túráztunk Mexikóban, Spanyolországban, Katarban, az osztrák hegyek között), amely a világbajnokságon csúcsosodott ki.
Ennyi?
Ennyi...
Mekkora csalódás volt, hogy a kapott gól nélkül lehozott, Kanada elleni csoportmérkőzés után, Franciaország ellen már nem kapott bizalmat?
Nem is Mezey György szövetségi kapitány döntése volt a csalódás, hiszen az összeállítás mindig egy szubjektív döntés, sokkal inkább az, hogy a miértre senki nem kérdezett rá, mindenki csendben tudomásul vette a dolgot…
Ezzel együtt is meglepő, hogy csupán tízszeres válogatottnak vallhatja magát…
Valóban furcsa… Pláne azok után, hogy az utolsó mérkőzésemen, az Anglia elleni barátságos meccsen gólt sem kaptam, a mérkőzést közvetítő Vitray Tamás szerint egyértelműen én voltam a mezőny legjobbja, mégsem került szóba többet a nevem. Mindez azért is érthetetlen, mert ebben az időszakban Európa egyik legszínvonalasabb bajnokságában, a spanyol első osztályban védtem…
Mire lehetnek képesek az utódok a nyári Európa-bajnokságon?
Kíváncsian várom én is! Bevallom, van bennem egy kis félsz, hiszen nem könnyű csoportba kerültünk, másrészt két, három kiemelkedő képességű játékosunkon kívül nem érzem azt, hogy – a nemzetközi szinthez képest – túlságosan erős lenne a keretünk. Ezzel természetesen nem Marco Rossit kritizálom, ám kérdés, hogy mi történik, ha bármilyen okból Szoboszlai Dominikra vagy éppen Sallai Rolandra nem számíthat a szövetségi kapitány?...
Szakmailag miként látja: Gulácsi Péter vagy Dibusz Dénes legyen az első számú kapus?
Természetesen sok mindent mérlegelni kell, de a nagyobb nemzetközi rutin talán Gulácsi mellett szól…
Végezetül: miként ünnepli meg a 70. születésnapját?
Ez már nem az a kor, amelyet olyan nagyon ünnepelne az ember! Az 50. születésnapomon még óriási bulit csaptunk, de most már csak szűk családi körben leszünk. Annak örülök leginkább, hogy egészséges vagyok, és még a mai napig dolgozhatom az egyik legismertebb spanyol sportszergyártó cég magyarországi képviselőjeként.
Ezt is ajánljuk a témában
Tatabánya, magyar-válogatott, .Feyenoord. Kiprich József labdarúgó karrierjének három fontos állomása. A 60. születésnapját ünneplő egykori csatárzseni azt is elárulta, anno a Bayern is kereste.
Van ennél lejjebb? A 2017-ben még az élvonalban aranyérmet nyerő Budapest Honvéd megalázó vereség után kiesett a Magyar Kupából, majd az NB II utolsó helyére csúszott vissza – Kovács Kálmán teljesen besokallt...
Máris megvan az NB I egyik kiesője?
A szögletzászló mellől talált a kapuba a Győrben vendégeskedő Nyíregyháza.
Világszerte csökken az eladás.
Van azonban még lemaradása a magyar labdarúgásnak!
Az észak-koreai katonák orosz területeken vannak, orosz területeken harcolnak jelenleg.
„Ezúton is »köszönjük neki«, hogy részt vett önkormányzatunk működésében, de mi jobban örülünk neki, ha ebből kimarad a továbbiakban” – írta a Kétfarkú Kutya Párt.
