Ezért szerepeltünk le Mexikóban! A 70 éves Szendrei József a Mandinernek

2024. április 25. 08:55

Mindössze 10-szeres válogatott, ám korának egyik legnagyszerűbb játékosa volt, az utolsó magyar kapus, aki kapott gól nélkül hozott le egy világbajnoki mérkőzést. Csámpi azt is elárulja: miért kapta ezt a becenevet, és milyen volt egy csapatban szerepelni a korszakos zsenivel, Törőcsik Andrással...

2024. április 25. 08:55
SZENDREI József
Vámos Tamás
Vámos Tamás

Nyitókép: Magyar Nemzet/Mirkó István

***

Szendrei József április 25-én töltötte be 70. életévét, ebből az alkalomból tekintünk vissza karrierje legfontosabb állomásaira: miként robbant be  Nyíregyháza kapusaként a magyar futballba, hogyan lett Spanyolországban is közönségkedvenc, és miért nem okolja Mezey Györgyöt, hogy nem kapott több lehetőséget a mexikói világbajnokságon...

Már régóta szerettem volna megtudni öntől: miért lett Csámpi a beceneve?

Még középiskolás koromban, Szolnokon ragadt rám, ez a név, a padtársamnak köszönhetem. Mindenki azt gondolhatja, hogy a járásom volt csámpás, és ezért lettem Csámpi, de nem erről van szó. Az átlagosnál nagyobbak voltak a füleim, ennek köszönhetem a becenevem. Ma már ez nem látszik annyira, viccesen azt szoktam mondani: a fejem hozzá nőtt a füleimhez.

S miként lett kapus? Hiszen minden gyermek mezőnyjátékosként kezdi…

Velem sem történt másként. Akkoriban még létezett a középiskolai bajnokság, és én is játszani szerettem volna. Jelentkeztem is a testnevelőtanárnál, aki történetesen a Szolnoki MTE második csapatának az edzője is volt. Balhátvédnek állított a sulicsapatba, és látva lelkesedésemet, azt tanácsolta, menjek le a Szolnok-ifi edzésére. Tudni kell, hogy a csapat abban az időben igen domináns szerepet töltött be, megyei bajnok is volt. A kapusunk gyakran szeretett centert is játszani, ezért az edzőm, Nagypál Béla (már csak a termetem miatt is), azt tanácsolta, hogy álljak a kapuba. Aztán ott ragadtam…

Törő és az előretörés

A honi futballba az 1980/81-es szezonban robbant be, amikor immár a története során az előző szezonban először az élvonalba jutott Nyíregyháza kapusaként a helyi legenda, Buús György helyére kellett beugrania…

Emlékszem, Tatabányán volt az a bajnoki, amelyen 10 perccel a kezdés előtt, egy fatális véletlennek köszönhetően (Gyuri a bemelegítés közben rosszul lett) Temesvári Miklós szólt, hogy öltözzek, hiszen én védek majd! Egyébként éppen Temesvári révén kerültem Nyíregyházára: akkor az NB II-es válogatottat is irányította, és ő fedezett fel engem Szolnokon. Ez a bizonyos tatabányai meccs pedig olyan jól sikerült, hogy innentől kezdve már kirobbanthatatlan voltam a kapuból… 

Ugorjunk gyorsan több mint 40 évet. Feljutnak az utódok az élvonalba?

Nagy meglepetés lenne, ha nem így történne. Gondolom, a vadonatúj stadiont sem azért építették, hogy évekig a másodosztályban vegetáljanak… 

SARLÓS András; SZENDREI József; SZENTES Lázár
Szendrei József az Újpesti Dózsa kapusaként többször bizonyította kivételes képességeit 
Fotó: MTI/Németh Ferenc

Térjünk vissza a 80-as évek elejére, annál is inkább, hiszen ez a nyírségi szezon annyira jól sikerült, hogy követve mesterét, Temesvári Miklóst, az Újpesti Dózsa játékosa lett, hat éven keresztül védte a lilák kapuját. Mi volt ön számára a legemlékezetesebb ebből az időszakból? 

Az, hogy a Megyeri útról kerültem be a válogatottba, neves klubok ellen játszhattunk sikeres kupamérkőzéseket, és hogy egy olyan klasszissal játszhattam egy csapatban, mint Törőcsik András. 

Milyen csapattárs volt a lilák közönségkedvence, és milyen ember volt Törő a pályán kívül?

Nehéz szavakba foglalni mindezt. Rendkívül büszke vagyok, hogy egy ekkora egyéniséggel játszhattam egy csapatban. 

S mint minden zseni, Törő is egy öntörvényű ember volt, saját játékszabályokkal, de közben senkinek sem tudott volna ártani. A mai futballban már betörik a hozzá hasonló egyéniségeket, de úgy is fogalmazhatnék: feláldozzák őket a csapategységért…

 Ismét ugorjunk a mába: miként éli meg, hogy a lila utódok évek óta kötéltáncot járnak az NB I-ben maradásért?

Ideje lenne, ha az Újpest oda kerülne, ahová a múltja, a tradíciója predesztinálja a klubot. Reményeink szerint az új tulajdonosi kör segítségével valóban előre lép a csapat, és méltó vetélytársa lehet a Ferencvárosnak. 

„A legszembetűnőbb különbség a magyar és a spanyol futball között: a szervezettség és a szurkolók hatalmas szeretete”

Jót tesz-e a bajnokságnak és a Fradinak, hogy az elmúlt években ennyire egyeduralkodóvá vált?

A nemzetközi eredmények azt bizonyítják, hogy – nem… 

Az Üllői úton mégis büszkék arra, hogy az elmúlt években mindhárom nemzetközi kupa csoportkörébe eljutottak, sőt az utóbbi két szezonban tavasszal is állva maradtak…

Azt azért lássuk be, hogy a BL főtáblájára jutás manapság nem realitás, tízévenként összejöhet egyszer. Egyébként pedig elszomorító, hogy a nemzetközi mezőny mennyire felhígult. A nyolcvanas, kilencvenes években nem volt akkora a különbség az elitklubok és a középmezőny között, mint manapság. S akkor a Konferencialiga mezőnyéről még nem is beszéltünk… 

Nosztalgiázzunk újra a nyolcvanas, kilencvenes években, annál is inkább, mert ebben az időszakban került Spanyolországba, ahol öt évet védett. Malagában, majd az első osztályú Cádizban is közönségkedvenc lett. Miként jött össze a malagai megállapodás?

Amit én tudok: a ’86-os vb után osztrák és belga klubok is megkeresték az Újpestet, én viszont a spanyol Santanderrel kezdtem el tárgyalni. Végül azért nem jött össze a szerződés, mert közben a csapat kiesett az első osztályból, és a második ligában nem akartak külföldi kapust. Közben Baróti Lajos – aki akkor az Újpest szaktanácsadójaként dolgozott – azt tanácsolta, maradjak még egy idényt a Megyeri úton, aztán a következő szezonban, a kapcsolatai révén segít egy külföldi csapatot találni. Az idény végén, az utolsó előtti fordulóban került sor az MTK – Újpest találkozóra, amelyet a Malaga képviselői, köztük Kubala László vezetőedző is megtekintettek. Mindenképpen kapusra volt szükségük, hiszen nem sokkal korábban elhunyt az első számú hálóőrük. Eredetileg az MTK-s Gáspár Józsefet nézték meg, ám a 0-0-ra végződő meccset követően, este tízkor csörgött a telefonom, és közölték, másnap a klub vezetői szeretnének velem találkozni a Flamenco szállóban. Hamar megállapodtunk, és  következő idényben már a spanyol másodosztályban védtem, végül bajnokok is lettünk… Sosem felejtem el, hatalmas szimpátiával fogadtak, és ez végigkísérte az öt évemet, bármerre is jártam. Talán ez a legszembetűnőbb különbség a magyar és a spanyol futball között: a szervezettség és a szurkolók hatalmas szeretete. 

Itthon ahhoz szoktattak minket, hogy mindenért mi, játékosok vagyunk a hibásak, örökké minket szidtak. Spanyolországban viszont a futballisták bálványok,

 ha rosszul szerepel a csapat, egyből előkerülnek a fehér zsebkendők, amellyel a szurkolók felfelé, a vezetők irányába mutogatnak, a lemondásukat követelve… 

SZENDREI József
Tablókép az 1986-os mexikói világbajnokság előtt 
Fotó: MTI/Wéber Lajos

Az 1986-os vb-ről: a rossz felkészülés Mexikóban csúcsosodott ki

Tagja volt a mexikói vébén szerepelt válogatottnak, ráadásul ön az utolsó magyar kapus, aki nem kapott gólt világbajnoki mérkőzésen (2-0-ra vertük Kanadát). A gyászos szereplésről sokan elmondták már a véleményüket, emlegették a hegyi levegőt, a tésztát, valamint hogy szovjet tisztek megmérgezték a csapat tagjait. Ön szerint mi lehetett a valós ok?

Nagyon egyszerű: az elrontott felkészülés (túráztunk Mexikóban, Spanyolországban, Katarban, az osztrák hegyek között), amely a világbajnokságon csúcsosodott ki.

Ennyi?

Ennyi...

Mekkora csalódás volt, hogy a kapott gól nélkül lehozott, Kanada elleni csoportmérkőzés után, Franciaország ellen már nem kapott bizalmat?

Nem is Mezey György szövetségi kapitány döntése volt a csalódás, hiszen az összeállítás mindig egy szubjektív döntés, sokkal inkább az, hogy a miértre senki nem kérdezett rá, mindenki csendben tudomásul vette a dolgot… 

Ezzel együtt is meglepő, hogy csupán tízszeres válogatottnak vallhatja magát…

Valóban furcsa… Pláne azok után, hogy az utolsó mérkőzésemen, az Anglia elleni barátságos meccsen gólt sem kaptam, a mérkőzést közvetítő Vitray Tamás szerint egyértelműen én voltam a mezőny legjobbja, mégsem került szóba többet a nevem. Mindez azért is érthetetlen, mert ebben az időszakban Európa egyik legszínvonalasabb bajnokságában, a spanyol első osztályban védtem… 

„A nagyobb nemzetközi rutin Gulácsi mellett szól…”

Mire lehetnek képesek az utódok a nyári Európa-bajnokságon?

Kíváncsian várom én is! Bevallom, van bennem egy kis félsz, hiszen nem könnyű csoportba kerültünk, másrészt két, három kiemelkedő képességű játékosunkon kívül nem érzem azt, hogy – a nemzetközi szinthez képest – túlságosan erős lenne a keretünk. Ezzel természetesen nem Marco Rossit kritizálom, ám kérdés, hogy mi történik, ha bármilyen okból Szoboszlai Dominikra vagy éppen Sallai Rolandra nem számíthat a szövetségi kapitány?...

SALLAI Roland; SZOBOSZLAI Dominik
Szendrei József Szoboszlai Dominiktól és Sallai Rolandtól is sokat vár az Európa-bajnokságon 
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Szakmailag miként látja: Gulácsi Péter vagy Dibusz Dénes legyen az első számú kapus?

Természetesen sok mindent mérlegelni kell, de a nagyobb nemzetközi rutin talán Gulácsi mellett szól…

Végezetül: miként ünnepli meg a 70. születésnapját?

Ez már nem az a kor, amelyet olyan nagyon ünnepelne az ember! Az 50. születésnapomon még óriási bulit csaptunk, de most már csak szűk családi körben leszünk. Annak örülök leginkább, hogy egészséges vagyok, és még a mai napig dolgozhatom az egyik legismertebb spanyol sportszergyártó cég magyarországi képviselőjeként.

Ezt is ajánljuk a témában

 

 

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 117 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
lefty67
2024. május 17. 18:56
Nagyon kedveltem! Vagány játékos volt, nem fosott a nemzetközi meccseken, meg a VB-n sem! Folyamatosan irányította hátulról a csapatot. Vezér volt, Kardossal együtt! Törőről csak annyit : csak hébe-hóba játszott jól, örökké sérült volt!
Hyazinth
2024. április 25. 21:46
1981-ben belügyminisztériumi helikopterrel "rabolták" el Nyíregyházáról.
laikus19-2
2024. április 25. 20:18
86-ban a szovjetek kokszoltak ellenünk, ez volt a kulcsa az egésznek. Mindenképpen nyerni akartak, hogy ne a franciák elleni meccsen kelljen kiharcolniuk a továbbjutást. Olyan brutál kezdést még nem láttam sem előtte sem utána, mint akkor. Meg persze azt is tudták, hogy a magyar csapatnak tekintélyes eredményei voltak előzőleg, tehát mindet bele kellett adniuk és bele is adtak. Rácz Lászlót érdemes lenne megkérdezni, hogy folyt a felkészülésük közvetlenül a meccsre ellenünk.
pintyoke-2
2024. április 25. 10:07
Nagy bundázógép volt.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!