A hétvégén a spanyol bajnokságban is debütált a meglepetésre a tabella élén álló Girona magyar hátvédje, Yaakobishvili Antal. Ezzel egy évtizednyi szünetet követően lépett pályára újra magyar játékos a La Ligában. Legutóbb a 29-szeres válogatott hátvéd, Pintér Ádám szerepelt a Real Zaragoza együttesében, őt kérdeztük a fiatal magyar hátvédről, a spanyol futballközegről, és a nemzeti csapatról.
Yaakobishvili Antallal azon túl, hogy azonos poszton játszottatok, és most már mindketten szerepeltetek a spanyol bajnokságban, az is közös bennetek, hogy MTK-tól indultatok. Mit szólsz a bemutatkozáshoz?
Gratulálok neki! Óriási dolognak, hatalmas eredménynek tartom, hogy 19 évesen bemutatkozott Spanyolországban egy felnőttcsapatban. Neki azért kicsit könnyebb volt mit nekem, hiszen míg én 22 évesen az NB1-ből mentem ki, ő viszont már egy ideje ott nevelkedett, így nyelvi problémái már nem voltak, a közeg már befogadta, egyszerűbben tudott azonosulni az ottani filozófiával. Ezt a későbbiekben mind a saját javára tudja fordítani.
Milyen esélyei vannak ma egy magyar játékosnak Spanyolországban? Milyen karriert futhat be Yaakobishvili Antal?
Nem ismerjük egymást, de
nagyon-nagyon sok sikert kívánok neki! Arra biztatom, hogy merjen nagyon álmodni, mert mindene adott ahhoz, hogy elérje az európai labdarúgás legmagasabb szintjét!
Hogyan emlékszel vissza a Spanyolországban töltött időre? Milyen volt Zaragozában játszani, élni?
Nagyon jó emlékeim vannak! Az első pillanatban befogadtak. Az nehéz volt, hogy nyelvi problémáim voltak, hiszen amikor megérkeztem nem tudtam spanyolul. Az akkori edzőm el is mondta, hogy amíg hangban, szóban nem vagyok gyorsabb, mint a labda, nem tudok kommunikálni a társakkal, addig nem fogok túl sok játéklehetőséget kapni. Erre rá is ment nagyjából az első évem, de a második idényben már tudtam kommunikálni, és így többet tudtam játszani.
Mennyire különbözik a magyar és a spanyol futballkultúra?
Ma már teljesen más cipőben jár a magyar labdarúgás, de akkor nagy volt a különbség.
Amikor kimentem, szinte újra kellett tanulnom labdát rúgni. Teljesen más volt a színvonal mint itthon.
A játékosok sokkal gyorsabbak, képzettebbek, erősebbek voltak, a játék gyorsabb volt. Az első fél évben nem csak a nyelvi problémák miatt nem játszottam, hanem azért is, mert hónapok kellettek, mire fel tudtam venni a ritmust. De nem csak a Magyarországról, hanem a máshonnan érkező játékosoktól is hallottam, hogy küzdenek a játék gyorsaságával. Ráadásul épp abban az időszakban Messivel, Xavival, Iniestával, Busquets-szel, Puyollal, Dani Alvessel, felálló Barcelona és a Real Madrid végigverte Európát, és a spanyol labdarúgás – legalábbis az említett két csapat mindenképp – előrébb járt a világnál.