Puskásék és a rendszer árnyékában – Mit hagyott hátra az utókornak Szusza Ferenc?

„Minden idők leggólerősebb csatárainak egyike” – olvasható a december elsején felavatott emléktáblán, melyet Szusza Ferenc születésének századik évfordulója alkalmából avatott fel a Szekszárdi utca 26. szám alatt a XIII. és a IV. kerületi önkormányzat és a Szusza család. Az 1923-tól 2006-ig élt korábbi kiváló labdarúgónak , majd edzőnek (Újpest, Győr, Betis, Atletico Madrid) ahogy Hegyi Iván, sportújságíró fogalmazott: 

 utalva arra, hogy 462 első osztályú mérkőzésen 393-at, 24 válogatott találkozón 18-at szerzett, „a nemzeti csapattal nem volt szerencséje”. Pályafutása során 27-szer ért el mesterhármast, három alkalommal ötöt, négyszer négyet lőtt, fejelt. Egészen hihetetlen módon egyszer sem volt gólkirály! Négyszer nyert bajnoki címet az Újpesti Dózsával, melyhez mindvégig hű maradt. „Szusza Ferenc ugyanúgy megérdemli az emléktáblát, mint azt, hogy az újpesti stadion 20 esztendeje az ő nevét viseli. nagy ember, örök főszereplő, még a moziban is”. 

Szusza Ferenc unokájának, Szusza Józsefnek úgy veregették a vállát és rázták a kezét az avató ünnepségre érkezett drukkerek, ismerősök, mintha ő is gólt lőtt volna az Újpestben. A nagypapájáról, a kezdetekről így mesélt:

„1912-ben építtette a házat a Juta zsáküzem. A ház mögötti réten volt a salakos Juta-pálya, ahol a könyék gyermekei fociztak, játszottak. Óriási közösségi élet színhelye volt, életre szóló barátságok köttettek. Nagybátyja, Sándor innen indulva lett a Vasas, majd a Dunkerque játékosa, leszármazottai ma is Franciaországban élnek. Egyetlen testvérét, Lászlót korán elvesztette. Klubhűségét valószínűleg az ezen a környéken eltöltött évek formálták. Pályafutása végén az őt ért vélhető igazságtalanságok tudatában az utánpótlásnevelést kiemelten kezelte, végezte. 

Hogy én és családom ezt a nevet viselhetjük, mindig is óriási büszkeséggel töltött el. Megható, hogy Feri ennyi idő után is fontos az emberek számára. Most biztos, hogy visszafogott mosolyával, ikonikussá vált intésével figyel minket. Boldog, hogy élete hitvallásának számító embersége, tisztessége, a közösségbe vetett hite, hűsége, lokálpatriotizmusa révbe ért, és él bennünk” – fogalmazott a legendás gólvágó unokája, akinek a Mandiner felvetette, olyan távolságtartóan beszélt a nagyapjáról, mintha nem is ismerte volna.

Természetesen ismertem, de annyira távoli rokon nekünk már ő, hogy én a család nevében egy átfogó aspektusban beszéltem. Tájékoztattam a újpesti közösséget, mi is a családi háttér, ahonnan Szusza Ferenc ezeket az értékeket tudta hozni. Az UTE-ért és a hazáért tett sokat, számára egy nagy család volt, ami befogadta. Nyolcan voltak testvérek a dédszülők. Mi, illetve a franciaországiak, akik egyenes leszármazottai vagyunk. Nekünk ez kötelességünk, hogy ápoljuk az emlékét. Nem csak a Szuszákról van szó, hanem ez a ház egy zárt közösség volt annak idején munkásemberekkel. Az 1950-es években csatolták Budapesthez Újpestet, és mindenkinek nagy meglepetés volt, hogy Angyalföldön született, nem Újpesten„ – oszlatott el egy tévhitet.

„Hagyományát tisztelik, a szurkolók nagyon a szívükön viselik az emlékét. Éppen ezért vasárnap a Paks elleni hazai bajnoki mérkőzésen ünnepségre készülnek. Bennünket is meghívtak nagy örömünkre... 

A történelem bugyraiban már eltűnőben vannak a régi események. Vannak bizonyos sértettségre utaló dolgok, de ezeket mi már nem tudhatjuk, mennyi a valóságalapjuk. 

 És ugye a régi érában, a világháborús vészkorszakban szárnyra kelt egy-egy ilyen anekdota, hogy például nem szabadott volt gólt rúgni a szovjeteknek. Ezek családi történetek, ebédeknél jöttek szóba. Mára a múlt homályába merültek, manapság már nem a sérelmekről beszélünk. Szerintem elérte a célját. Rengeteg fiatal szurkoló viszi tovább a lelkületét mind az Újpesttel, mind az emberséggel és a sport szeretetével kapcsolatosan„ – mondta lapunknak Szusza Ferenc unokája, József.

Nyitókép: Facebook/Újpest FC