Méltatlanul búcsúztatták el Rafael Nadalt? – a spanyol kapitány kibukott
A világklasszis teniszező nem ilyen bánásmódot érdemelt volna.
Ki az a hölgy, akinek egyesben alig pár percnyi játék jutott, mégis 36 egyéni Grand Slam-győzelemnek volt részese? Hogyan törte ketté egy betonkeverő minden idők egyik legnagyobb teniszezőnőjének karrierjét? Két kérdés a több százból, amelyet megválaszol az utóbbi évek egyik legizgalmasabb sportkönyve, a Tenisz kvízekre szedve.
A sportág történetének legmeghökkentőbb sztorijai sorakoznak a most megjelent a „Tenisz kvízekre szedve” című kötetben. Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb sportkönyvéből kiderül például, hogy mi köti össze az Australian Open férfi egyes győztesének járó trófeát és Hadrianus császárt, kinek volt a beceneve a „Brassói Buldózer” avagy „Drakula hercege”, ki volt az első játékos, aki rövidnadrágban játszott, kinek köszönhetjük a csuklószorító használatát, mit hívnak „Anyák napi kivégzésnek” a teniszben vagy épp, hogy
ki az a világhírű teniszező, akit elfogása után igazságszérummal telepumpált a Gestapo, koncentrációs táborba toloncolt, de végül egy kastélybörtönből sikerült megszöknie.
Az Inverz Media Kft. kiadványának történetei között akadnak igazán extrémek is. Ezekből szedtünk össze néhányat kedvcsinálóként.
Az ’50-es évek talán legjobb játékosa, Lew Hoad ausztrál teniszező egy pókcsípés félrekezelése miatt két napig feküdt kómában. A jeles sportember 1954 márciusában a 13. zászlóalj kötelékében töltötte 98 napos sorkatonai szolgálatát Ingleburn (Sydney külvárosa) katonai táborában. A játékos gyakorlatozás közben egy pókcsípésnek esett áldozatul; jobb könyöke bedagadt, mindkét lába fájni kezdett, végül egy katonai dzsippel vitték kórházba megfigyelésre. A hírekben az szerepelt, hogy két napig tartották bent biztonsági okokból, holott először rossz diagnózist állítottak fel. A sportoló két napig kómában feküdt, szó szerint az életéért küzdöttek, és ébredése után tíz nap pihenésre kényszerült, csak ezt követően hagyhatta el a kórházat.
Néhány évtizeddel később egy másik teniszező, Andrej Csesznokov is kórházba került, igaz, teljesen más okból.
Az orosz sportolót 2005-ben kétszer lőtték meg egy ukrán étteremben történt vita során.
Az akkor a világranglista kilencedik helyén álló férfi teniszezőt kórházban ápolták, de élete nem forgott veszélyben. Csesznokov egy étteremben beszélgetett barátjával, amikor egy nézeteltérés után egy ismeretlen férfi gumilövedékkel többször rálőtt.
Az eset a közép-ukrajnai Dnyipropetrovszk városában történt. Feltehető, hogy a teniszezőt akkor lőtték meg, amikor elhagyta az éttermet. Vasárnap még kórházban volt, de már hétfőn visszarepült Moszkvába, és egy teniszversenyen vett részt. A rendőrség őrizetbe vett egy személyt, miután Csesznokov átadta a rendőrségnek annak az autónak a rendszámát, amellyel a feltételezett támadók elhagyták az éttermet.
A kötetben – ahogy a címe is jelzi – számos történetet kvízszerűen dolgoznak fel a szerzők. Íme néhány példa:
Mely játékos viselte ezeket a neveket: Mister Bajnok, A Magyar Krokodil, Bem apó, avagy Jóska fiú (Josie Boy)?
Asbóth Józsefet Magyarország egyetlen férfi egyes Grand Slam-bajnokát (1947, Roland Garros) lenyűgöző, erőlködésmentes stílusa miatt a legtöbb pályatársa, kollégái és az egész teniszvilág „Bajnok”-nak szólította. A Roland Garroson mutatott káprázatos teljesítményével a korabeli francia sajtóban
kiérdemelte – René Lacoste beceneve után – a Magyar Krokodil elnevezést.
A Bem apó kedves megszólítást a világ egyik legnagyobb labdarúgójának és máig legismertebb magyarjának, Puskás Öcsinek köszönhetjük, aki az éppen Margitszigeten trenírozó Asbóth felé viccelődve jelezte ily' módon az évek múlását. De kapott más becenevet is, Henri Cochet, a „négy muskétás” közül talán a legjobb, Josie Boynak (Jóska gyereknek) nevezte, és megjövendölte jövőbeni sikerét a Garroson.
Mikor és hol került sor a teniszsport első ülősztrájkjára?
A helyes válasz: 1940. Az amerikai bajnokságon Joe Hunt és a magyar származású Frank Kovacs között lezajlott negyeddöntőben történt ez az incidens. Kovacs különc hírében állt, aki beleveszett a szépségbe és a showelemekbe, akár csak a későbbiekben Ilie Năstase és Nick Kirgiosz is. Rendkívüli tehetség volt, sokak véleménye alapján ő a legjobb játékos, aki soha nem nyert Grand Slam-döntőt.
A magas, karcsú és sportos Kovacs a sportág bohócának is számított, felesleges kiszólásaival, tréfálkozással, bohóckodással szórakoztatta vagy épp untatta a nézőket, és az ellenfelét.
Hunt sem úszhatta meg aznap cirkuszi mutatványok és okoskodás nélkül. Amikor mindez már olyan szintet ért el, hogy kezelhetetlennek látszott a helyzet (a 2. szett negyedik adogatása tájékán), Hunt csendben leült az alapvonalra, háttal a hálónak. Ám hogy ne maradjon le, Frank is hasonlóan tett. Ott ültek ketten, majd mintegy 10 perc teljes zűrzavar és káosz után Joe felállt, és folytatódott a játék. Cselekedetük a tenisz legelső „ülősztrájkjaként” vonul be az almanachokba.
Milyen fogadalmat tett Rafael Nadal 2003-ban, miután szabadkártyásként kikapott a Madrid Masters első fordulójában Alex Corretjától?
Nadal valóban fogadalmat tett a vesztes meccset követően – mégpedig, hogy egy, de legkésőbb két éven belül megnyeri a tornát. A Masters előtt telefonon felhívta Manuel Santanát, és kérte, hogy biztosítson neki szabadkártyát, amit a tornaigazgató meg is tett. Már ezért is bántotta a mallorcait, hogy nem hálálta meg a bizalmat, így a vesztes mérkőzés után bocsánatot kért a vereségért példaképétől, aki azzal vigasztalta, hogy ne lankadjon, hatalmas lehetőségeket lát benne. Nadal betartotta, amit ígért, 2005-ben már neki adta át Manolo az első helyezettnek járó trófeát, amelyet még újabb négy madridi elsőség követett.
1998-ban Marc Rosset a US Open első fordulójában elszenvedett veresége után átváltotta repülőjegyét. Mi lett ennek a következménye?
Életben maradt. Ugyanis az 1998. szeptemberi US Openen elszenvedett vereség után a svájci megváltoztatta a terveit, és egy plusz egynapos New York-i pihenést engedélyezett magának. Mindeközben az 1998. szeptember 2-i New York–Genf Swissair 111-es járat – amelyre Rosset-nak eredetileg foglalása volt – a kanadai partoktól nyolc kilométerre az Atlanti-óceánba zuhant.
Mivel vonult be az évkönyvekbe az 1990-es Australian Openen rendezett John McEnroe–Mikael Pernfors negyedik fordulós mérkőzés?
John McEnroe az első olyan játékos 1963 óta, akit a szabályok megsértése miatt kizártak egy Grand Slam-tornáról. Az incidensre 1990. január 21-én került sor: a különcségéről is híres amerikai világklasszis az első büntetést akkor kapta, amikor a vonalbíró hölgy elé állt, akiről azt feltételezte, hogy téves ítéletet hozott, és dühösen nézve őt, az ütőjével pattogtatta a labdát.
A székbíró, Gerry Armstrong sportszerűtlen magatartás miatt figyelmeztette McEnroe-t, aki a 6-1, 4-6, 7-5, 2-4-es vezetése ellenére csak nem nyugodott meg, és a negyedik szett hetedik játékában földhöz vágta az ütőjét, amiért megkapta a második megrovását és a pontbüntetést. Erre már
az amerikai klasszis bekérte a főellenőrt, Ken Farrart, akinek folyamatosan ecsetelte – ráadásul ékes káromkodások közepette – a panaszait.
Armstrong bíró pedig (megkapva a felhatalmazást az ellenőrtől) kiosztotta a harmadik, végső büntetést és a mérkőzést Mikael Pernfors javára könyvelte el. A két játékos és a 15 ezres tömeg is megdöbbent, de már nem volt visszaút. A meccset követő sajtótájékoztatón az akkor már visszafogott McEnroe arra hivatkozott, hogy félreértette a szabályokat, és nem volt tudomása az új, háromlépcsősre változtatott büntetési metódusról (figyelmeztetés, pontbüntetés, kizárás).
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor (archív)