Rövid idő alatt többször hangsúlyozta a munka szót, mintha csak korábbi klub-, jelenlegi válogatottbeli edzőjét, Varga Zsolt szövetségi kapitányt hallanánk. Az ő irányítása alatt kicsit kezd egy klubcsapatra hasonlítani a nemzeti együttes, mint a focistáké Marco Rossi kezei alatt...
Nem érezzük ezt. Ha odakerülünk egy-egy rendszeres összetartásra, valahogy másképp megyünk a válogatotthoz, mint korábban a Fradihoz, amikor ő volt a vezetőedző. Így is van rendjén, az lenne a baj, ha úgy állnánk oda Zsolthoz, mintha egy klubedzés lenne. Nyilván persze az segítség, hogy ismerjük jól egymást, a hangulaton is érződik, megvan az a kellő lazaság, barátság, ami kell ahhoz, hogy csapatként összeálljunk és jó eredményeket érjünk el.
Irigykednek a pólósok a futballistákra, akik válogatott szinten több mint 60 ezer drukker előtt lépnek pályára a Puskás Arénában és már azzal is népünnepélyt okoznak, ha kijutnak egy-egy Európa-bajnokságra?