Világbajnok kapus szurkol Dibusz Dénesnek és a Fradinak!

Jó kapus is holtig tanul. Gyakran hallani olyan esetekről, amikor különböző labdajátékokat űző hálóőrök a másiktól lesnek el fortélyokat, amelyeket beépíthetnek a saját repertoárjukba. Hasonló a helyzet a Ferencvárosi Torna Club két cerberusával, akik – ha nem is utánozzák – figyelik, tisztelik, elismerik, sőt támogatják is a klubtársukat. Az olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok, Bajnokok-Ligája-győztes vízilabdázó, Vogel Soma például nyomon követi a labdarúgócsapat és a magyar válogatott jelenlegi első számú kapusának, Dibusz Dénesnek a pályafutását. A népszerű pólókapus nyilatkozott lapunknak kettejük kapcsolatáról, futballról, pólóról és álmokról, amelyek hamarosan valóra válhatnak.

A nyár végén világbajnok lett és olimpiai kvótát is szerzett a férfi vízilabda-válogatottal, amelynek a Tokió olimpia után, Nagy Viktor visszavonulását követően első számú kapusává vált. Vezérszerepre készül a párizsi játékokon 2024-ben?

Abszolút úgy készülök! Olyan plusz erőt adott ez a vb-siker, amit nyilván klubomban, a Ferencvárosban is tapasztalok. A csapattársakon és az ellenfeleken is érződik, hogy most már úgy néznek rám mint egy világbajnokra. Nagyon jó érzés, de egyben felelősség is, mert magasra tettük a lécet ezzel a sikerrel. Nem szabad elszállnunk, és megfelelő alázattal, becsülettel, tisztelettel, ahogy eddig is készültünk a világversenyekre, úgy kell tovább dolgoznunk. Ezek határozzák meg a hétköznapokat, ugyanakkor minden nap eszembe jut: kint vagyok, vagyunk Párizsban, és nem mondom, hogy közel állunk, de közelebb állunk ahhoz, hogy a mi nyakunkban is legyen egy olimpiai aranyérem. Ezzel mindent kipipálnék, amit egy vízilabdázó meg tud nyerni a karrierje során. 

27 éves lesz az augusztusi ötkarikás játékok idején. Ez kapusoknál nem kor, ám mivel kifejezetten fiatalon került az elitbe, adódik a kérdés: beérett Vogel Soma, a kapus?

Érdekes felvetés, igazából nem érzem, hogy beértem volna, sőt! Azt hiszem, tudok még jobb lenni, és ezen is munkálkodok, hogy napról napra előrelépjek. A kapus szerepe egy összetettebb dolog. Mindamellett, hogy jól kell védenie, szüksége van tekintélyre, amit folyamatos jó teljesítménnyel tud megalapozni. Ugyanakkor a játék szervezésében, a védekezés irányításában is kell javulni. Ezek a szegmensek idővel és sok befektetett munkával jönnek. amiben viszont úgy érzem, beértem, az az, hogy fizikálisan, egészségügyileg ha nem is öregszem, de még többet kell foglalkoznom a testemmel. Fokozottabban be kell építenem a rehabilitációt és a gyógytornát. 

Rövid idő alatt többször hangsúlyozta a munka szót, mintha csak korábbi klub-, jelenlegi válogatottbeli edzőjét, Varga Zsolt szövetségi kapitányt hallanánk. Az ő irányítása alatt kicsit kezd egy klubcsapatra hasonlítani a nemzeti együttes, mint a focistáké Marco Rossi kezei alatt...

Nem érezzük ezt. Ha odakerülünk egy-egy rendszeres összetartásra, valahogy másképp megyünk a válogatotthoz, mint korábban a Fradihoz, amikor ő volt a vezetőedző. Így is van rendjén, az lenne a baj, ha úgy állnánk oda Zsolthoz, mintha egy klubedzés lenne. Nyilván persze az segítség, hogy ismerjük jól egymást, a hangulaton is érződik, megvan az a kellő lazaság, barátság, ami kell ahhoz, hogy csapatként összeálljunk és jó eredményeket érjünk el. 

Irigykednek a pólósok a futballistákra, akik válogatott szinten több mint 60 ezer drukker előtt lépnek pályára a Puskás Arénában és már azzal is népünnepélyt okoznak, ha kijutnak egy-egy Európa-bajnokságra?

Abból a szempontból irigykedünk rájuk, hogy mennyien nézik őket, szurkolnak nekik élőben vagy a televízión keresztül. Ez szerintem teljesen normális. Kettős dolog, mert azért ne feledjük: ez terhet, felelősséget is tesz a focistákra. Alapvetően ugyanúgy drukkolunk nekik, mint más sportágak magyar sportolóinak vagy éppen a női vízilabdázóknak. 

Ha már klub- és poszttársak, a ferencvárosi labdarúgócsapat kapusával, Dibusz Dénessel szokott eszmét cseréni? Egyáltalán találkoznak időnként egymással?

Nagyon nem mentünk még bele szakmázásba, de egyszer-egyszer összefutunk a népligeti edzőközpontban. Amikor ősz elején visszatértünk a világbajnokság utáni rövid pihenőről, ők már meccseket játszottak, és gratuláltam neki külön is mint kapusnak. Erre úgy reagált, hogy »Téged néztelek, Tőled tanultam egy-két dolgot«. Nyilván ezt viccesen mondta, ám jólesett, hogy ő és a futballisták is követik a vízilabdázók pályafutását. Mi is figyeljük az eredményeiket.

Csütörtök este kulcsfontosságú hazai mérkőzést játszik az FTC labdarúgócsapata, amely a belga KRC Genket fogadja a Groupama Arénában a Konferencialiga csoportkörében. Esetleg személyesen a helyszínen szorít a zöld-fehérekért?

Vannak a csapatból, akik gyakrabban járnak focimeccsekre. Most pont kint leszünk mindannyian közös program keretében. Általában is követjük a szereplésüket, vasárnap például a Népligetben játszottunk a Honvéddal bajnoki mérkőzést, a miénk előtt már ment a labdarúgók meccse, és az öltözőben még a bemelegítés előtt tudtuk nézni a televízióban, hogy hogyan állnak. Ebben a közegben adja is magát, hogy azokkal a sportolókkal kapcsolatban, akikkel naponta találkozunk, jó ha képben vagyunk, hogy milyen eredményeket érnek el. Szerencsére jókat.

Legyőzi a Genket a Fradi, vagyis szerencsét hoznak a vízilabdázók?

Bízom benne, hogy igen. Mi ott leszünk és szurkolni fogunk.

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd