Törökországban rendszeresen játszik Rossi törökverője, de nem vár válogatott meghívót
A szélső két éve volt legutóbb kerettag, azóta már a negyedik klubhoz szerződött.
Világutazások az öt kontinensen, középpontban a focival – bemutatták a két legendás sportújságíró immár kilencedik közös könyvét, amelyben különleges történetekben gazdag pályafutásuk három évtizedének eddig ismeretlen részleteit mesélik el. Dénes Tamást és Lakat T. Károlyt erről és a Rossi-féle válogatottról is kérdeztük.
Igazán exkluzív helyszínen, a Ménesi úti Molnár C. Pál Műteremben és Múzeumban tartotta immár kilencedik közös könyve bemutatóját a magyar sportújságírás két legendás alakja, Dénes Tamás és Lakat T. Károly. A „Fordított bakancslista” tulajdonképpen nem más, mint a szerzők több mint 30 éve tartó misztikus utazása a világ körül – a futball-labda és a futballsztárok bűvöletében. A megannyi helyszínen történt rengeteg sztorit úgy is lehetne aposztrofálni (Trieszttől kezdve Milánón át Japánig és az Egyesült Államokig) mint az élményeket, amik a tudósításokból kimaradtak.
A könyvbemutatón megtudtuk, hogy a két sportújságíró immár 35 éves barátsága akkor kezdődött, amikor „Lakatté” a Képes Sportnál dolgozott (a hetvenes-nyolcvanas években ez az újság volt a honi sportsajtó első számú hetilapja), és egy tudósításhoz egy színes Bröndby-csapatképre volt szüksége. Amikor már épp feladta volna a keresést, egy teljesen ismeretlen egyetemista fiatalember, Dénes Tamás segítette ki.
Ez a belépő Dénesnek hamarosan egy státuszt jelentett a Képes Sportnál, valamint egy életre szóló barátságot és munkakapcsolatot Lakat T. Károllyal. A szerzőpáros Európa- és világbajnokságok tucatjairól tudósított együtt,
az első világverseny az 1992-es svédországi Európa-bajnokság volt, amely azért is marad emlékezetes, mert Dénes Tamásnak éppen ekkor született meg első gyermeke, Laura, akinek újszülött képét – a kor szellemének megfelelően – telefaxon kapták meg, és végig a két tudósító szállása falát díszítette. A kontinensviadal záró napjaiban, az egyhónapos munka végén már akkora honvágyuk volt, hogy a stockholmi metrókocsiban mindketten Balázs Fecó „Hazafelé” című dalát dúdolták.
Emlékezetes marad az 1994-es futball-világbajnokság is, amelyen a két sportújságíró Puskás Ferenc segítségével Lakat T. Károly ifjúkori bálványával, Alfredo Di Stefanóval készíthetett egy 20 ezer karakteres nagyinterjút (amellyel egy éppen aktuális lapszámot is megmentettek).
A két Szepesi-díjjal, Ezüstgerely-díjjal és MSÚSZ-nívódíjjal kitüntetett újságíró számára a legnagyobb hiányérzetet természetesen az okozta, hogy a magyar válogatott egyetlen világversenyre sem jutott ki, így nem élhették át, milyen érzés lehet a saját nemzet győzelmeiről tudósítani – egészen a 2016-os franciaországi Európa-bajnokságig.
Erről beszélve egyből előbújt Dénes Tamásból a sporttörténész, és elárulta: nem emlékszik, hogy e kontinensviadalt megelőzően bármelyik világversenyen 30-35 ezer fanatikus szurkoló drukkolt volna a helyszínen a magyar válogatottnak.
A közel 300 oldalas kiadvány – amely a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla Programjának támogatásával jelent meg – rengeteg élményről, kulisszatitokról, tapasztalatról és tanulságról számol be; no meg a labdarúgáson kívül a kontinensek mindennapjairól, nevezetességeiről, kultúrájáról képet kapunk, ám a középpontban természetesen mindig a futball-labda, a mérkőzések álltak.
A különleges könyvbemutatót követően arra kértük a két szerzőt, hogy visszatérve a jelenbe, avassanak be minket, miként várják a magyar válogatott soron következő, sorsdöntő Eb-selejtezőit Bulgária és Montenegró ellen.
Lakat T. Károly nem lepődne meg két győzelmen sem.
„Vakmerő ember aki a mai labdarúgásban egy mérkőzés számszerű eredményére tippel. Magam sosem tettem ilyet, mert szinte borítékolható lett volna a bukás. Annyit megkockáztatok, hogy az Európa-bajnoki kijutáshoz szükséges egyetlen pont 100 százalékos biztonsággal a miénk lesz, de egyáltalán nem lepne meg a két győzelem sem. Mivel a bolgár válogatott katasztrófális helyzetben van, muszáj valamit felmutatniuk, és az is a mieink dolgát nehezíti, hogy éppen a várhatóan Plovdivban megrendezett selejtező előtt ellenfelünknél kapitányváltásra is sor került. Ám történjen bármi Bulgáriában, Montenegró ellen, a Puskás Arénában – népünnepély várható!”
Dénes Tamás szerint a Marco Rossi vezette válogatott tagjainak egyik legnagyobb pozitívuma, hogy bennük szemernyi kétség nincs afelől, hogy sikeresek lesznek!
„A magyar válogatott mérkőzéseire tippelni generációs kérdéssé vált. Ugyanis az én korosztályom annyi rosszhoz szokott hozzá, hogy bármilyen kedvező a szituáció, örökké kételkedik – tényleg tudunk-e nyerni, tényleg ilyen jók vagyunk? Éppen az új generáció és a Marco Rossi vezette válogatott tagjainak egyik legnagyobb pozitívuma: bennük szemernyi kétség nincs afelől, hogy sikeresek lesznek! Számunkra nem jó, hogy Bulgária ennyire szétesett, hiszen az új kapitány, Ilian Iliev vezetésével akár egy csakazértis-hangulat is kialakulhat. Viszont a magyar válogatott egyik legnagyobb erénye, hogy rendkívül egységes, ebben a sorozatban még nem kaptunk ki, 14 hónapja veretlenek vagyunk. Ráadásul a szerbek kétszeri legyőzése után olyanok vagyunk, mint a kiváló magsugrók: három esélyünk maradt arra, hogy átugorjuk a lécet! Biztos vagyok benne, hogy a Litvánia elleni meccs első félidejében látott rossz felfogás már a múlté;
a mai magyar válogatott egyik legnagyobb erénye, hogy az öt-hat kulcsjátékos hiánya ellenére is esélyesként tud pályára lépni
nem csak Bulgáriában, hanem a Puskás Arénában, Montenegró ellen is! Ezzel együtt nagyon fontos, hogy már az első meccsen bebiztosítsuk a továbbjutást, hiszen ha nem így történik, az okozhat némi görcsösséget a zárómeccsen. Ám az eddig látottak alapján nyugodt szívvel kijelenthetjük: a magyar válogatott a G-csoport két legjobb együttese közé tartozik, így abszolút reális esély az egyenes ági továbbjutás!”
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás