Novak Djokovic bejutott pályafutása kilencedik wimbledoni döntőjébe. Korábban egyetlen alkalommal szenvedett vereséget, így vasárnap a tenisz legfontosabb szentélyében érheti be Federert az örökranglista élén. Az elődöntőben a rá füvön legnagyobb fenyegetést jelentő Jannik Sinner – szettet sem veszítve.
A füves pályás tenisznek nem csak a kulisszái, a tartalma is feudális. Oly kevés tornát rendeznek ezen a különleges mozgáskoordinációt igénylő borításon, hogy a legtöbb teniszező évente pár meccsen tud csak tapasztalatot gyűjteni róla. Ezért az elmúlt tizenkét évben füvön több tornát nyerő, mint meccset elvesztő Novak Djokovic mai tudásunk szerint amíg teniszik, a wimbledoni torna fő esélyese lesz.
Sőt, valószínűnek tűnik, hogy a viszony fordított.
Akkor vonul majd vissza, ha már nem ő Wimbledon fő esélyese.
Djokovic hűbérúri mértékű füvespályás tapasztalatelőnyét leginkább egy dél-tiroli 21 évesnek, Jannik Sinnernek van esélye ellensúlyozni. Az egyensúlyérzékével. Sinner alig pár éve még junior válogatott alpesi síző volt Olaszországban, ami még a síedző apa fiaként egy síterepen felnövő Djokovicnál is jobb alapokat ad neki a wimbledoni gyepen bemutatott fékezésekhez megiramodásokhoz.
Tavaly Jannik Sinner a negyeddöntőben 2-0-s szettelőnybe került Djokovic ellen, és az egyetlen hiba, amit elkövetett, hogy azt gondolta: ami elég Djokovic kiesés szélére sodrásához, az elég a kiejtéséhez is.
Sinner tavaly akkor folytatta élete addigi legjobb teniszét, Djokovic viszont elkezdett tökéletesen teniszezni – megfordította a meccset, majd megnyerte a tornát is.
Az idei Djokovic-Sinner elődöntőnek az előterében a wimbledoni centerpálya csúszóssága állt. Mivel a mai napon egész nap esett az eső Londonban, a tetőt behúzták, a légkeringető rendszer viszont csak korlátozottan tudta leszorítani a levegő, így a fű nedvességét. A világ két (valaha volt?) legjobban mozgó játékosa közül valamelyikük biztosan legalább féltérdre rogyott minden gémben.
Ez akár segíthette is volna Sinnert. Elvégre az az aspektus éleződött ki a meccsen, amiben jobb lehet Djokovicnál. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Sinnernél magas gyorsaság mellett senki nem játszik stabillabban, és magas gyorsaság mellett senki nem tud jobban irányt változtatni a labdán, úgy Djokovic komoly kihívás előtt állt ma.
Csakhogy Djokovic egy taktikai zseni. Tudja, hogy minden előny valahol hátránnyal is jár. Megtalálja, mivel. Felszínre hozza, megmutatja annak a pár tízmillió embernek, aki wimbledoni elődöntőt néz, és kiteríti az ellenfelet. Ezúttal: a londoni esős idő hideget jelent. A hideg lassabb körülményeket. Tehát Sinner hiába a legjobb teniszező manapság, ha a labdával irányt váltásról van szó magas sebességen, Djokovicnak nem kell félnie az irányváltás felé terelni a meccs képét, mert sebességtől függetlenül a irányváltásnak már Djokovic a királya. És ha sokat változik a labda iránya, az olyan mozgást követel, ami a mai csúszós füvön már nekik kettejüknek is lehetetlen feladat. Hiába magasabb tehát Sinner mozgási tűrésküszöbe – ha egyáltalán –, Djokovic gondoskodott róla, hogy a tűrésküszöb felett folyjon a mai meccs.
Jannik Sinner még a ravaszul kioltott ütőkártyája nélkül is korholhatja magát, hogy nem vett el egy játszmát sem Djokovictól. Az első két jászmában három-három bréklabdát hagyott kihasználatlanul, miközben ő csak akkor tudott megfordítani játékot, amikor Djokovicnak nem igazán volt rá szüksége. A harmadik játszmában már sikerült fontos játékot megfordítania adogatóként, és el is jutott szettlabdákig fogadóként, de a brék ekkor sem jött össze. Djokovic a harmadik szett tiebrékben elővette azt a hibát-sosem-ütő énjét, ami a Roland Garros-címet hozta neki múlt hónapban; és ezzel Sinner sem tudott mit kezdeni. Djokovic szoros szettekben, de nem szoros meccsen jutott be a kilencedik wimbledoni döntőjébe.
Djokovicot az sem zökkentette ki, hogy a székbíró elvett tőle egy pontot, mert még Sinner ütőlendítése közben is nyögött a saját ütése után. Sőt, a kétes, de jogtalannak semmiképp sem nevezhető ítéletről sportszerűen azt mondta a meccs után, hogy neki az a feladata, hogy elfogadja a bíró szavát, ezért nem rendezett jelenetet.
Márhogy ennek kapcsán. Mert aztán a meccs utolsó tíz percében, amikor Sinnernek szettlabdája volt, és megnyújthatta volna a meccset, Djokovic elhibázta az első szerváját. Néhány néző kicsit előre örült. Djokovic viszont hárította a két szettlabdát, és közönség csalódott tagjai kaptak egy kisebb dörgölést.
Jannik Sinner egyértelműen előrelépett tavaly óta. Változatosabban teniszezik, mióta a világ egyik legjobb szakemberével, a korábban Agassit is edző ausztrál Darren Cahillel készül. Ez volt a legnagyobb hiányossága. Mégis: tavaly 2-0-ra vezetett Djokovic ellen Wimbledonban, idén 0-3-ra kapott ki. Ahogy az Eurosport szakértője, Mats Wilander mondta: Djokovic többet fejlődött 36 évesen egy év alatt, mint Sinner 21 évesen.
Ennél elképesztőbb teljesítményt sportolótól nehéz lenne kigondolni.
Ha a vasárnapi döntőben Djokovic győz, Roger Federert nem csak az össz wimbledoni címekben éri utol az örökranglista élén, hanem a Federer-Björn Borg kettőst is a zsinórban megnyert öttel. Az ellenfele a másik elődöntőben simán nyerő, világelső, legutóbb Djokovictól, előtte Marozsán Fábiántól kikapó Carlos Alcaraz lesz.
Nyitókép: Tetsu Joko / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun via AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A hispániai játékos 23 éves sincs még, de már hat Grand Slam-tornagyőzelemnél jár.
Mindenki óriási csatát várt, de a felek fél órát sem töltöttek a pályán.
Élete első wimbledoni sikere.
A sport hétfő este ismét megmutatta, hogy néha iszonyatosan kegyetlen tud lenni.
Csütörtök este jött a hír: Fucsovics mégis főtáblás.
Sinnernek három meccslabdája is volt, mégis elveszítette az öt és fél órás finálét.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
