Kitört a botrány Iman Helif olimpiai aranyérme körül – a Boksz Világszervezetnek is meg kellett szólalnia
Tagadják a vádakat.
Aranyérmet szereztek a magyar férfi párbajtőrözők az év egyik legrangosabb csapatversenyén, a párizsi Világkupán. Ezzel nem csak öles léptekkel indultak meg a 2024-es olimpia felé, de a hatalmas siker támpont lehet arra nézve is, hogy a rendkívül mély magyar keretből melyik csapatösszeállítás hozhat újra érmeket világbajnokságokról és a párizsi olimpiáról.
A vívószezonok felépítése egyszerű. Mindenki a nyári világbajnokságot, négyévente az olimpiát akarja megnyerni. Ízlés kérdése, hogy inkább egyéniben vagy csapatban; leginkább mindkettőben. Mintegy felvezetőként év közben Világkupákat rendeznek egyéniben és csapatban, illetve három darab kiemelt ranglistapontot adó Grand Prix versenyt csak egyéniben.
Ezeken a versenyeken nem érdemes blöffölni az alakuló formáról: egy év közben felépített ranglista-helyezés és győztes aura a világbajnokság napján a munka felét is elvégezheti akár.
Ranglistapontban nincs különbség a versenykategóriákon belül, de aura-ügyben annál inkább. A mezőny minden tagjának többé-kevésbé a fejében ragadt jó időre, amikor az évközi legmagasabbra taksált egyéni versenyen, a budapesti Grand Prix-n a legjobb harminckettő közé kilenc magyar férfi párbajtőröző jutott – ami világrekord.
Azonban éles disszonancia mutatkozott a mezőny szemében visszatükröződő összerőnk, és az ezt mérni hivatott csapatranglista helyezésünk között: Magyarország csupán a 11-ként érkezett a rövidke olimpiai ciklus második versenyére, a párizsi Világkupára.
A problémát idejekorán – tehát: rögvest – kezelésbe vette válogatottunk. A vasárnapi csapatversenyt a magyarok,
az elmúlt tíz világbajnokságból hatot, az elmúlt négy olimpiából hármat nyertek. És akik miatt a párizsi Világkupa számít az évközi csapatversenyek legrangosabbjának. Ehhez képest úgy vertük őket, ahogy jobb napjainkon ők szokták kihívóikat: az első négy csörtében mindegyik magyar rendesen megverte az ellene felálló francia világklasszist, a meccs második felében csak őrizni kellett az előnyt – és nem túl nagyokat vigyorogni a sisak alatt.
Különösen értékes továbbá a negyeddöntős sima győzelem Korea ellen, akik egyöntetűen ugyanabban a stílusban vívnak, tehát ha egyszer zsebben vannak, nehezebben másznak ki onnan. Tán még értékesebb az ukránok elleni elődöntős szoros győzelem – mely inkább bosszú, mert a dörzsölt, de képzett kicsit-mumusok a legtöbbet tették érte, hogy ne lehessen ott a fiatal csapatunk legalább tapasztalatot, akár érmet szerezni a tokiói olimpián.
És minden győzelemnél értékesebb, hogy a szakvezetés kiinduló pontot kapott, milyen felállásban működik biztosan a csapat. Jelenleg olyan mély ugyanis a magyar férfi párbajtőr (kimaradt a csapatból az előző nap Világkupa-negyeddöntőbe jutó, világbajnokot verő Berta Dani, a junior szezont letaroló Keszthelyi Zsombor, a Budapesti GP-n uralkodó olimpiai bajnokot megverő és felülmúló Bányai Zsombor), hogy a 2024-es párizsi olimpiáig összesen nincs elég verseny minden kombináció kipróbálásra. Még akkor sem, ha az uralkodó világbajnok, olimpiai ezüstérmes Siklósi Gergely helyét rögzítjük.
A párizsi Világkupa-győzelemtől fogva viszont lesz mihez képest változtatni azzal a céllal, hogy biztosan a legerősebb négyes menjen neki a kicsivel odébb, a Grand Palaisban rendezett olimpiai versenynek. Az vasárnap kiderült: bármit nyerhetünk.
Nyitókép: A párizsi Világkupa-győztes férfi párbajtőr csapat. Jobbról balra: a stabil csapatember Andrásfi Tibor, a párizsi Világkupa egyéni versenyében olimpiai bajnokokat verő, bronzérmes Koch Máté, a legutóbbi, budapesti Grand Prix-n döntőt vívó Nagy Dávid és az uralkodó világbajnok Siklósi Gergely. Fotó: Nemzetközi Vívószövetség