Különösen értékes továbbá a negyeddöntős sima győzelem Korea ellen, akik egyöntetűen ugyanabban a stílusban vívnak, tehát ha egyszer zsebben vannak, nehezebben másznak ki onnan. Tán még értékesebb az ukránok elleni elődöntős szoros győzelem – mely inkább bosszú, mert a dörzsölt, de képzett kicsit-mumusok a legtöbbet tették érte, hogy ne lehessen ott a fiatal csapatunk legalább tapasztalatot, akár érmet szerezni a tokiói olimpián.
És minden győzelemnél értékesebb, hogy a szakvezetés kiinduló pontot kapott, milyen felállásban működik biztosan a csapat. Jelenleg olyan mély ugyanis a magyar férfi párbajtőr (kimaradt a csapatból az előző nap Világkupa-negyeddöntőbe jutó, világbajnokot verő Berta Dani, a junior szezont letaroló Keszthelyi Zsombor, a Budapesti GP-n uralkodó olimpiai bajnokot megverő és felülmúló Bányai Zsombor), hogy a 2024-es párizsi olimpiáig összesen nincs elég verseny minden kombináció kipróbálásra. Még akkor sem, ha az uralkodó világbajnok, olimpiai ezüstérmes Siklósi Gergely helyét rögzítjük.
A párizsi Világkupa-győzelemtől fogva viszont lesz mihez képest változtatni azzal a céllal, hogy biztosan a legerősebb négyes menjen neki a kicsivel odébb, a Grand Palaisban rendezett olimpiai versenynek. Az vasárnap kiderült: bármit nyerhetünk.