Vereczkei Istvánt sokként érte tanítványa halálhíre. „Még most sem tudom felfogni, hogy a Csollány nevet mostantól már csak márványtáblák és emlékkönyvek őrzik majd. Nekem olyan ez szinte, mintha az egyik gyerekemtől kéne búcsút vennem, és nincs a Földön annál nagyobb szomorúság, ha egy szülő a gyermekét temeti...”
„Először kinyomtam a telefont rögtön, amikor azzal hívtak fel, hogy elhunyt Csollány Szilveszter – ez csak valami lelketlen tréfa lehet – mondtam magamnak félhangosan” – emlékszik vissza a sokkoló hírre Vereczkei István mesteredző, korábbi szövetségi kapitány, Csollány Szilveszter mestere.
– folytatja Racsi bácsi, ahogy a tornászszakma ismerte őt.
A fájdalmas emlékezés során szóba kerül, hogy Szilveszter lefogyott, leszálkásodott, sőt az utóbbi időben a rendszeres futás nyomán a maratont is lefutotta. „Oh, Szilasnak voltak különböző korszakai, és most tényleg jó erőben lévőnek tűnt, én is láttam az Exatlonban, de sajnos a bicepsz mérete és az immunrendszer állapota nem feltétlenül van összhangban. Ettől független az utolsó percig bíztam a felépülésében, nekem ez akkora sokk, amit nehezen fogok tudni kiheverni”.
Vereczkei István 1993-tól tizenkét éven át volt a férfi tornászválogatott szövetségi kapitánya, később évekig szövetségi edzője, s ugyan ma már nyugdíjas, de a magyar férfi torna aktív és igen eredményes korszaka nagyban az ő vezetői időszakára esik. Mindez persze átfogja azokat az olimpiai ciklusokat is, amikor Csollány Szilveszter beragyogta a nemzetközi tornászvilág egét, de aki ismeri a kulisszatitkokat, tudja, rengeteget köszönhetünk annak, hogy
„Istenem, a mai napig őrzöm azt a levelet, amit tőle kaptam az 1996-os atlantai olimpia után, mert bevallom, egy hosszú pályafutás alatt is ritkán kap ilyen írásos megerősítést és köszönetnyilvánítást egy edző. Csodálatos szavakkal írta meg, mennyire hálás a közös munkáért, az együtt átélt sikerekért, azokért a pillanatokért, amikor átbillentettem a holtponton... – most is könny szökik a szemembe, ha arra gondolok, hogy akkor ott, ő, olimpiai ezüstérmesen úgy érezte a pályája végére ért, nincs benne több és vége.
Minden pedagógiai érzékemet és meggyőző erőmet latba kellett vetnem, hogy folytassa, és mivel hallgatott rám, pályája csak ezek után ért fel valóban a csúcsra, Sydneyben olimpiai bajnok, 2002-ben Debrecenben pedig világbajnok lett”
– emlékszik vissza a mester, aki Szilast sportpályafutása után is családtagként szerette és igyekezett neki támaszt nyújtani számos nehéz pillanatban.
„Szilas nem volt egy könnyű ember, rengeteg heppje volt, emlékszem, évekig a sírba kergetett azzal, hogy nem volt hajlandó repülőre ülni, így rengeteget utaztunk együtt autóval vagy vonattal a versenyeinkre. Persze hatalmasakat is dumáltunk eközben, tényleg volt idő megismerni egymást a termen kívül is. Tudomásul vettem, hogy ő nem egy hétköznapi karakter, de a tornateremben és a versenyeken hatalmas egyéniség volt, nagyon szerette a nemzetközi szakma is, és elismerték a tudását mindig.
Később aztán, a pályája után, amikor a kertem végében gyakorta bográcsoztunk és anekdotáztunk, számtalanszor akart meggyőzni arról, hogy ő sokkal jobban főz otthon a kis konyhájában, mint én, és olyan receptekkel traktált engem, a hobbista mesterszakácsot, amin én csak mosolyogtam. De mindeközben nagy örömmel töltött el, hogy micsoda szeretettel beszél a családjáról, a gyerekeiről, hiszen sütött róla, mennyire nagyszerű apa.
Lett és lehetett volna még dolga a tornászvilágban, sajnáltam, hogy nem igazán találta az útját itthon és ha nem is a piramis csúcsán lett volna a helye az edzői szakmában, de hatalmas vonzerőt jelentett a világon mindenhol a Csollány név, és
még most sem tudom felfogni, hogy ezt a nevet mostantól már csak márványtáblák és emlékkönyvek őrzik majd.
Nekem olyan ez szinte, mintha az egyik gyerekemtől kéne búcsút vennem, és nincs a Földön annál nagyobb szomorúság, ha egy szülő a gyerekét temeti...”
(A nyitóképen: Debrecen, 2002. december 19.Aranygyűrűvel ajándékozta meg a 36. Tornász Világbajnokságon aranyérmet nyert Csollány Szilvesztert, valamint a válogatott szövetségi kapitányát, Vereczkei Istvánt a város közgyűlése. A képen: Vereczkei István és Csollány Szilveszter a gyűrűvel.MTI Fotó: Oláh Tibor)
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
Döbbenetes adatokat közöltek.
A kiadó 2023-as nettó árbevétele nagyjából 1,8 milliárd forint volt, amely a 2024-es évben szinte semmit sem változott.
Ezek a veszteségek egyértelműen a nagyszabású, rohamszerű támadásoknak tudhatók be.
A vezérkari közlések szerint csak az elmúlt 24 órában mintegy 1170 orosz katona vesztette életét az összecsapások során.
A Maxima legújabb adásában Alice Weidel és Szalai Zoltán őszintén beszél Németország válságáról, Európa jövőjéről és a patrióta politika lehetőségeiről.
A European Conservative arról számolt be: miközben Nagy-Britannia szolidaritásból fegyverezte fel Ukrajnát, védelmi ipara – és Boris Johnson szövetségesei – a háborút lehetőségként fogták fel.