Fehérvár FC: „Összetört egy álom, lassan megszokom, de mégis fáj”

Székesfehérváron még jó pár nappal a történtek után sem térnek magukhoz nem csak a szurkolók, de a játékosok, sőt a klub korábbi legendái sem.

Mindenesetre korrekt lépés volt Kovács Zoltán klubigazgatótól, hogy az események után már másnap felajánlotta lemondását, amelyet Garancsi István tulajdonos egyből el is fogadott.

Kovács 2015 augusztusában érkezett a másodosztályú Siófoktól az akkor már nagy terveket szövögető Videotonhoz, és bár sikerült bajnoki címet (2018), és Magyar Kupa-győzelmet (2019) is elérni, a nagy áttörés még annak ellenére sem sikerült, hogy a csapat a 2018-19-es idényben az Európa Liga főtábláján szerepelhetett, mi több, olyan emlékezetes mérkőzéseket vívott, mint  görög PAOK Szaloniki elleni győzelem (1-0), vagy az angol sztárcsapat, a Chelsea elleni hazai döntetlen (2-2).

Nem elég, hogy a Ferencváros immár sorozatban harmadszor hódította el a bajnoki címet, a legutóbbi idényben az a „szégyen” is megesett a csapattal, hogy a második helyről is lecsúszott, és csupán bronzérmes lett.

Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi porondon korábban is becsúszott egy-két érthetetlen baki, amelynek eddigi mélypontja a Vaduz elleni kiesés volt.

(A liechtensteiniek kellemetlen stílusát az Újpest FC is tapasztalhatta 15 évvel ezelőtt, 2006 júliusában, amikor szegény Bicskei Bertalan bemutatkozó meccsén a jó nevű Faye Omar Pape, valamint a szintén dallamos csengésű Juan Manuel Sara szétzilálta a lilák védelmét. Ez a vereség egy meccs után Bicskei állásába került, de a sors megadta az esélyt a visszavágásra, hiszen csütörtökön éppen a Vaduz ellen játssza idénybeli első tétmérkőzését az Újpest – természetesen a visszavágás reményében.)

De térjünk vissza Fehérvárra: nem érdemes bárkit is bűnbaknak kikiáltani (még a távozó Kovács Zoltánt sem), természetesen az április elején, az osztrák válogatott kispadjáról érkező Szabics Imre sem, aki a klub korábbi válogatott játékosaival, Juhász Rolanddal és Torghelle Sándorral próbálták gatyába rázni a hitehagyott csapatot.

A nyári felkészülést már a Szabics-stáb irányításával hajtották végre a játékosok, nyilván arra a fiatal szakember sem számított, hogy már akkor elbúcsúznak a nemzetközi kupaporondtól, amikor jó néhány Eb-résztvevő futballista még a tengerparton nyaralt.

De bármilyen furcsán hangzik, ezzel a kudarccal Szabicsék

saját maguk előtt: ezek után csak a sokkal bátrabb játék és a bajnoki cím lesz elfogadható Székesfehérváron!  

Elkeseredett legendák

S ahogy fentebb írtuk, a klub legendái is képtelenek magukhoz térni a váratlan kudarc után. Alábbi összeállításunkban az 1985-ben UEFA Kupa-döntőt játszó, és a Real Madridot idegenben legyőző Vidi három kitűnősége mondja el rövid véleményét a történtekről.

Csongrádi Ferenc

a Videoton korábbi válogatott középpályása

Csak lötyögtünk

"Senki  sem számított erre a korai búcsúra, pláne egy olyan csapat ellen, amely simán verhető volt. De amíg a jerevániak 100 százalékot adtak ki magukból, addig mi maximum 60-70 százalékosan játszottunk, mondhatom azt is, hogy lötyögtünk. Egyik mérkőzésen sem voltunk élesek, de hogy ez kinek a hibája, azt nem tudom megmondani, hiszen a hétköznapokon nem vagyok a csapat közelében."

Csuhay József

a Videoton korábbi válogatott hátvédje

Rendkívül váratlanul ért a kiesés

"Hirtelen nem is tudok mit mondani, hiszen különösebben nem is foglalkoztam ezzel a mérkőzéssel, viszont éppen ezért rendkívül váratlanul ért a kiesés. Hirtelen nem tudok, és nem is akarok többet mondani…"

Szabó József

a Videoton korábbi gólkirálya

Egyértelmű csalódás!

"Máskor mindig készségesen állok rendelkezésre, de most annyira szomorú vagyok, és annyira meglepett a mutatott játék és a kiesés, hogy csak annyit tudok mondani: egyértelműen csalódás ez a rendkívül korai búcsú…"

Szabics Imre magányossága Fotó: MTI/Vasvári Tamás