Szántódpuszta: hanyatlás után modern, élő majorság (X)

Ön is emlékszik gyermek- vagy fiatalkorából a nyüzsgő szántódpusztai étteremre? Az utolsó virágkorát a hetvenes évektől élő szántódpusztai majorság egésze megújult, így van esély, hogy visszatér a régi nyüzsgés az épületegyüttesbe. A Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. (NÖF) által felügyelt, három éven át tartó, 1,9 milliárd forintba kerülő felújításoknak köszönhetően létrejött egy élő, működő majorság, a látogatók ezt az életet tapasztalhatják meg. 

A kiállításon két interaktív tárlat is megtekinthető, az egyik Szántódpuszta életét mutatja be, a helyi emberek összefonódásait és a helyi értékeket tárja a látogatók elé, míg a Magtárban látható tárlat egy két szintes kiállítás, amely a búza útját mutatja be. 

A helyszín adottságai (istállók, karámok, lovaspálya), valamint a projekt keretében megvalósult infrastrukturális fejlesztések révén a Majorság a lovaskultúra kiemelkedő jelentőségű központjává vált. A majorság egyik fő épületében, a kiskastélyban megtekinthető a helybéli Incze Domokos István muzeális értékű rádiógyűjteménye. 

A Szántódpusztai Majorság újjáéledése azért különleges, mert visszaköltözhet a valódi vidéki élet a felújított tájházakba, legyen szó termelői piacról, látványműhelyekről, népi mesterségekről. Ezen túlmenően egy babamúzeum is nyílt, illetve az idelátogatók megismerhetik Szántódpuszta és a Balatonendrédi Csipke történetét – hangsúlyozta a december 15-i átadón Oláh Zsanett.

Nagy Bálint államtitkár a megnyitón elmondta: „A NÖF komoly munkát végez itt, a Balaton környékén is a történelmi értékeink védelme érdekében. A Szántódpusztai Majorság három funkcióval újul meg: kulturális központként, közösségi térként és élő majorként fog működni a jövőben. A mintegy három évig tartó fejlesztés célja az volt, hogy hosszú távon is megvédjük ezt a páratlan kulturális örökséget, és különleges programlehetőséget nyújtsunk a Dél-Balatoni térségben. Nemzeti örökségünk az építészetben is folyamatosan megújul, megmentjük és újra élettel töltjük meg a kastélyainkat, várainkat és az egykor hozzájuk kapcsolódó majorságokat.”

A Tihanyi Bencés Apátság alapítólevelében is szerepel, de igazi fénykorát a török hódoltságot követő újjáépítése után élte, miután a teljesen kifosztott, felégetett majorság újjáépítését Grassó Vilibald tihanyi apát elkezdte. A puszta, azaz uradalmi gazdálkodó egység az apátság éléskamrája volt. Híres ura Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820) költő, író, Kazinczy Klára költőnő férje, Somogy vármegye alispánja volt. A majorság felfutása a 18. századra tehető, fénykorát 1830-tól számítják, aztán a kommunizmus alatt a téeszesítés tönkretette. A hetvenes években felújították, kedvelt vendéglátóhely volt, de a német újraegyesítés elszipkázta a vendégsereget. 

Az utóbbi években megújult, így az egykori cselédház, amit pár évtizede Ménescsárdaként ismertek, most ajándékbolt és kerékpár szervizközpont lett. A fogadóközpont a puszta egyik legrégibb épülete, amely már a 18. század végén készült térképen is szerepel. Az egykori urasági lakóházban, amelyet kiskastélyként emlegettek, a település történetét bemutató kiállításnak ad helyet. A L-alakú Öregcsárda vendéglátóhely lett, az egykori Magtárban pedig a búzáról rendeztek be kiállítást. A Póniistálló egy 1825-ben téglából épített kisméretű istálló, melynek helyén már az 1800-as évek előtt is volt épület, célja szintén az állattartás volt. Az épület jelenleg állatsimogatóként üzemel. A bejárattal szemben termelői piac üzemel, s lovak is szép számmal legelésznek Szántódpusztán, ami remélhetőleg visszanyeri egykori előkelő helyét a Balatonra látogatók népszerűségi listáján.

Szántódpusztán bepillanthatunk az uradalmi cselédség, az egyik legalsó és legszélesebb népréteg szorgalmas, földközeli életébe. Nem csak fürödni érdemes menni a Balatonra, Szántódpusztán jobban átélhetjük népünk történelmét, őseink mindennapi életét.

(X)

Fotó: NÖF