A kelet-közép-európai divatcégeknek, amelyek hagyományosan a helyi gyártásra és a szűkebb piacokra összpontosítottak, most a globális kereskedelmi háború és a növekvő vámok hatásaival kell szembenézniük.
A kelet-közép-európai közepes méretű divatipari cégek, amelyek a régiós jelenlétre, a lokális márkaépítésre és jellemzően a szűkebb piaci résekre összpontosítanak, most egy olyan globális gazdasági környezetbe csöppentek bele, amely óriási kihívást jelent. A világszintű kereskedelmi háború, a növekvő vámok, a gazdasági bizonytalanság, a növekedés csökkenő üteme, a keresletet évek óta mérséklő, csak lassan enyhülő inflációs nyomás mind komoly fenyegetést jelent. Különösen, mert e középvállalatoknak nincsenek meg azok az erőforrásaik, mint a Nike-nak, az Adidasnak vagy a hozzájuk hasonló globális ipari óriásoknak. De említhetnénk a kínai fast fashion kereskedelmi mogulokat, az AliExpresst vagy a Temut is. Ez utóbbiak elképesztő marketinggel és dömpingárakkal igyekeznek letarolni a tömegeket kiszolgáló divatpiacot.
Kenneth P. Pucker, a Timberland korábbi ügyvezetője (most egy neves amerikai egyetem, a Tufts professzora) az amerikai szabadidő- és túrafelszerelési márkákat hozza példaként friss elemzésében. E szerint a fejlett világban működő kis és közepes textilipari brandeket fenyegeti leginkább az USA–ázsiai vámháború és a bizonytalanság. Azaz – ahogy utaltunk rá –
nem a Temu, a Shein, de nem is a Nike vagy az Adidas méretű óriások lesznek az igazi kárvallottak, hanem a kisebb innovatív márkák, vagyis az egy-egy réspiacra szakosodott, korábban erősebb niche brandeket építő közepes méretű cégek.
Az USA közepes méretű réspiaci cégei különösen érintettek. Pucker a kültéri sport- és túrafelszereléseket (outdoor sports) előállító iparágat hozza példaként, amely erősen függ az ázsiai gyártólétesítményektől. Nemcsak az ár a kérdés, hanem az is, hogy az amerikai textilipari tömegtermelés ma lényegében nem is igazán létezik, így ezek a gyártók kénytelenek lennének a vevőkre hárítani minden vámköltség-növekedést.
Nem is meglepő, hogy az Outdoor Industry Association szerint a tagjaik 84 százaléka kénytelen lesz árat emelni, mivel az USA-ban évekbe telik, mire a megfelelő gyártókapacitások kiépülnek. A coloradói Tellus ruházati márka számára pedig akár 50 százalékos drágulást is jelenthet a változás. Az ugyancsak coloradói Eagle Creek utazótáska-márka is bejelentette: a beruházások és bérfejlesztések felfüggesztésével kell reagáljon a helyzetre. Mi több, egy ismert német outdoor brand, a Jack Wolfskin már tavaly kivonult az USA-ból. Ehelyett Európára és Ázsiára koncentrál, sőt a napokban épp egy nagy kínai divatcég, az Anta Sports vette meg a Jack Wolfskint.
Az ilyen réspiacokra szakosodott középvállalkozások a globális versenyben különösen sérülékenyek, mivel nem képesek ugyanolyan mértékű költségelőnyöket kihasználni, mint a világpiacot uraló nagy márkák vagy éppen a nagy kereskedelmi konglomerátumok, platformok.
A Kínából importált textiltermékeket sújtó óriásvámok látványosan növelik a gyártási költségeket. Ám e pluszterhek sokszor nem vagy nehezen háríthatók a fogyasztókra, ráadásul
innovatív, ügyes módszerekkel bizonyosan sok kiskereskedő vagy vállalkozás próbálkozik majd, hogy az ütemesen dráguló divatcikkektől elforduló rétegeket magához csábítsa a következő években. Mi több, akár a márkahamisítások aránya is megugorhat.
A hazai és régiós üzleti modellek sérülékenysége
A kelet-közép-európai régió közepes méretű divatipari cégei, mint például a magyar Budmil, a lengyel Reserved vagy a román Nissa, hagyományosan olyan üzleti modellt követnek, amely az alacsony keleti gyártási költségek mellé erős lokális márkaépítést visz, és mivel ezek nem globális vállalatok, így bizonyos réspiacokra összpontosítanak. És bár az ázsiai gyártás alacsony költségei évtizedekig igen előnyösek voltak, a növekvő vámok és az ellátási láncok várható zavarai most alaposan felboríthatják ezt a modellt.
Igaz, a helyi gyártást alkalmazó, és annak többletköltségét az árakba, az üzleti modellekbe sikeresen beépítő márkák – például a Tisza Cipő vagy a Nanushka – valamivel jobban ellenállhatnak a válság hatásainak. Az előbbi, amely retró stílusú lábbeliket és ruházatot gyárt, kifejezetten magyar gyártókapacitásokra támaszkodik, igaz, a 240 milliós árbevétele okán inkább igazi réspiaci szereplő. A mintegy 7 milliárdos bevételű Nanushka szintén részben hazai gyártással dolgozik, ami ugyancsak lehetővé teszi számára, hogy mérsékelje a globális ellátási láncok zavaraira való kitettséget.
Ugyanakkor a régiós divatpiacon is tarolnak a lengyelek. A legnagyobb ottani divatcég az LPP csoportnak – amelyhez olyan márkák tartoznak, mint a Sinsay, a Reserved, a Mohito, a Cropp és a House – erősebb a pozíciója a kelet-közép-európai piacon. A vállalat tavaly több mint 20 milliárd złoty (1900 milliárd forint feletti) árbevételt ért el, és diverzifikált beszállítói lánccal dolgozik, amely nemcsak Délkelet-Ázsiából és a Közel-Keletről, hanem Európából is aktívan használ gyártási forrásokat. A divatipari e-kereskedelem elmúlt években zajlott terjedése pedig lehetőséget biztosít a cégnek arra, hogy közvetlenül érje el a fogyasztóit, némileg csökkentve a bolthálózatok fenntartási költségeit, így javítva a profitabilitást.
Ráadásul nem csak a lengyelek aktívak a régióban: a horvát, román és cseh márkák szintén jelen vannak. Például a horvát I-GLE fenntartható ruhákra specializálódott, és mivel részben helyi gyártást alkalmaz, kevésbé kitett a vámok hatásainak. A román Nissa prémium női ruházattal a nemzetközi piacokon erősítene, míg a cseh Batának, amely egy globálisan ismert cipőmárka, erősebb a pénzügyi háttere, így jobban ellenáll a válság hatásainak.
De akad olyan vállalat, amely el sem jutott a mai válsághelyzetig, hiszen már most lélegeztetőgépen van. Ilyen a horvát Varteks, amely egy tradicionális textil- és ruházati márka, és szintén helyi gyártásra támaszkodik, de az iparági költségnövekedés, valamint az alacsony nemzetközi kereslet miatt súlyos gondban van. A cég már a korábban elszálló energiaköltségek és alapanyagárak, valamint a gyenge kereslet miatt jelentős átszervezésekre, leépítésekre és vagyonértékesítésekre kényszerült. Tavaly elbocsátások, üzletbezárás, majd hivatalos csődeljárás is indult, és a vállalat fennmaradása jelenleg is bizonytalan. Csak néhány üzlete működik, a termelést többször leállították, a vezetés pedig új befektetőket keres a túlélés érdekében.
A kelet-közép-európai régió közepes méretű divatipari cégei tehát egy újabb súlyos válsághullám előtt állnak, amelyet a kereskedelmi háború, az inflációs nyomás, a gazdasági bizonytalanság, továbbá az üzleti modellek várható megroppanása okozhat. Az ázsiai gyártástól való függőség és az EU gazdasági növekedésének a lassulása miatt a mozgásterük jelentősen csökkent. Azonban azok a cégek, amelyek gyorsan alkalmazkodnak, és a helyi gyártás, az e-kereskedelem, valamint a fenntarthatóság erősítésére összpontosítanak, képesek lehetnek túlélni.
(Források: Business of Fashion; Kunc; Asia Nikkei)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Jászai Csaba
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
„Lehet, nem mindenkinek tetszenek ezek, nekem viszont igen.”
A Liverpool középpályásának az összeg csupán öt napi fizetését jelenti...
Az elegancia nem azt jelenti, hogy észrevesznek, hanem azt, hogy emlékeznek rád – vallotta. A divatvilág legendás alakja kilencvenegy éves korában hunyt el.
Figyelem: hiánypótló információk.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
