Egy friss OECD-tanulmány szerint a fenntarthatóság elvben egyre nagyobb szerepet kap a kereskedelemben, de a szabályozási akadályok és a magas megfelelési költségek továbbra is kérdésessé teszik, hogy el lehet-e érni érdemi eredményeket.
A világkereskedelem – bár rengeteg hasznot hoz és nagy jólétet biztosít – elképesztően környezetszennyező. Az ökológia az elmúlt évtizedekben egyre fontosabbá vált az ágazatban, a kérdés csak az, hogy mindez a gyakorlatban miként alakul. Ezt kutatja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanulmánya.
Ennek bevezetője szerint az éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenése és a környezetszennyezés globális kihívásai olyan kereskedelmi politikákat igényelnek, amelyek nemcsak a gazdasági növekedést támogatják, hanem egy fenntarthatóbb jövő megteremtésében is szerepet játszanak. A Harnessing Trade and Environmental Policies to Accelerate the Green Transition című tanulmány részletesen elemzi ezen kereskedelmi és környezetvédelmi politikák közötti szinergiákat és a legfontosabb trendeket. Kiváltképp azokat, amelyek a zöldátmenetet elősegíthetik. A jelentés rávilágít arra a szomorú tényre, hogy bár az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépések történtek, a nemzetközi szabályozási környezet komplexitása és a piacok eltérő környezetvédelmi előírásai továbbra is komoly akadályokat gördítenek a fenntartható kereskedelem elé.
A környezetvédelmi rendelkezések térnyerése a kereskedelemben meglehetősen vontatottan zajlik. Az úgynevezett preferenciális kereskedelmi megállapodások (PTA) egyre nagyobb arányban tartalmaznak ökológiai szemléletű előírásokat, ami jól mutatja a nemzetközi közösség elkötelezettségét a fenntartható fejlődés mellett. (A PTA-k olyan két- vagy többoldalú egyezmények, amelyekben az érintett országok vámkedvezményeket és egyéb kereskedelemkönnyítő intézkedéseket biztosítanak egymásnak, gyakran környezetvédelmi vagy fenntarthatósági előírásokkal kiegészítve – a szerk.)
Az OECD adatai szerint az 1947 és 2021 között kötött 775 kereskedelmi megállapodás közül 671, azaz 87 százalék már tartalmazott valamilyen környezetvédelmi rendelkezést. Ez az arány
radikális növekedést mutat, hiszen az 1990-es években egy-egy megállapodás átlagosan 8 környezetvédelmi előírást tartalmazott, míg a 2010-es évekre ez 44-re emelkedett.
Ez azt jelzi, hogy a fenntarthatósági szempontok egyre mélyebben beépülnek a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi struktúrákba. Ezen előírások ráadásul nem csupán mennyiségileg gyarapodtak, hanem tartalmukban is jelentősen kibővültek. Az elmúlt években a klímavédelmi intézkedések, a biodiverzitás megóvása és a körforgásos gazdaságra való áttérés mind gyakrabban szerepel a kereskedelmi szerződésekben. Egyre több ország építi be ezen dokumentumokba a párizsi klímamegállapodás elveit, és konkrét vállalásokat tesz a fenntartható erdőgazdálkodás, a zöldenergia-fejlesztések és az ipari kibocsátáscsökkentés terén – húzzák alá a tanulmány készítői.
A világkereskedelem szabályozásának szigorodása jól nyomon követhető a WTO-hoz benyújtott környezetvédelmi értesítések számának alakulásán keresztül: 2022-ben a világszervezethez bejelentett, kereskedelemmel összefüggő környezetvédelmi politikák száma 1349 volt, amely az összes WTO-értesítés 12,9 százalékát tette ki. Ez jelentős növekedés a 2009-es 8,1 százalékhoz képest. Ezen túlmenően a környezetvédelmi szabályozások gyors bővülése azt eredményezi, hogy egyre több vállalatnak kell alkalmazkodnia az új előírásokhoz, ami növeli a megfelelési költségeket.
Csakhogy az iparági szereplők számára a fenntarthatósági előírások betartása egyre nagyobb pénzügyi terhet jelent.
Egy átlagos vállalat a bevételeinek 1–3 százalékát kénytelen környezetvédelmi megfelelési költségekre fordítani, míg a környezetvédelmi adatok hitelesítése akár 75 és 175 ezer dollárt (mintegy 30–70 millió forintot) is kitehet.
Egy másik jelentős kihívás a fejlődő országok számára, hogy a fejlettek által alkalmazott környezetvédelmi normák teljesítése egyre nagyobb akadályokat gördít a piacra jutásuk elé. Az iparági szabványok harmonizálásának hiánya és az országok közötti eltérő előírások következtében az új környezetvédelmi szabályok könnyen kereskedelmi akadályokká válhatnak, amelyeket egyes államok protekcionista célokra is felhasználhatnak.
A jelentés szerint a zöldátmenet sikeréhez legelőször is elengedhetetlen a globális szabályozási keretek összehangolása. A WTO-ban és a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban is egyre nagyobb figyelem összpontosul azokra a megoldásokra, amelyek csökkenthetik a szabályozási eltérésekből fakadó költségeket. Az OECD külön kiemeli, hogy az ipari szennyezés mérséklésére és a fenntartható nyersanyag-kitermelés elősegítése érdekében a nemzetközi együttműködés kulcsszerepet játszhat.
A lítiumkereskedelem példája jól mutatja a kritikus nyersanyagok iránti növekvő keresletet. 2007 és 2019 között a lítiummal való globális kereskedelem 438 százalékkal nőtt, míg a kritikus nyersanyagok teljes kereskedelmi értéke ugyanebben az időszakban 38 százalékkal emelkedett.
Ez rávilágít arra, hogy a zöldtechnológiák terjedése olyan új kereskedelmi dinamikákat hoz létre, amelyek megfelelő szabályozás nélkül ellátási problémákat és geopolitikai feszültségeket okozhatnak.
A fenntartható világkereskedelem biztosításához az OECD három alapvető lépést javasol. Először is, a környezetbarát termékek és szolgáltatások globális piacának az erősítése hozzájárulhat a környezetvédelmi technológiák gyorsabb elterjedéséhez. Másodszor, a szabályozási harmonizáció és az átlátható adatmegosztás csökkentheti a megfelelési költségeket és az adminisztratív terheket. Harmadszor pedig, a fejlődő országok támogatása a fenntartható termelési normák teljesítésében lehetőséget teremthet számukra a globális piacokba való mélyebb integrációra.
A zöldátmenet tehát meghatározó kérdéssé vált a nemzetközi kereskedelem területén is. Az OECD tanulmánya világossá teszi, hogy a fenntarthatóság és a kereskedelem közötti egyensúly megteremtése érdekében
nemzetközi együttműködésre, átlátható szabályozásra és a fejlődő országoknak a mainál sokkal hathatósabb támogatására van szükség.
Csak így biztosítható, hogy a kereskedelem ne lassítsa, akadályozza, hanem inkább támogassa a zöldátmenetet. A nagy kérdés, hogy az olyan hatalmas infrastruktúrák, mint a tengeri teher- vagy akár a vasúti, légi szállítás terén a pár százalékos zöldítés hogyan fog érdemi kibocsátáscsökkentést előidézni...
(Források: OECD; Sustainibility Magazine; OECD; UNCTAD; WEF)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/EPA/Keystone/Salvatore Di Nolfi
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Szakértői vélemény szerint már látszik a régóta várt, tavaly meglépett bérrendezés hatása, ugyanis egyre többen térnek vissza a hivatáshoz.
Előre szólunk: tízből négy diplomás nem tudja majd értelmezni az itt következő szöveget. Francesca Rivafinoli írása.
A miniszterelnök Digitális Polgári Köröknek szóló hírlevelében még a színes hírek is fajsúlyos mondanivalóval bírnak, és nem a felületes olvasókhoz szólnak.
Románia egyre nagyobb bajban van.
Elemzés készült Orbán Balázs és a Qubit számháborújáról.
Az OECD viszont úgy látszik, nem kérdezte meg Simor Andrást.
Májusban még albán színekben szerepelt.
A volt német kancellár azt állította, hogy ő tárgyalt volna az oroszokkal, de ezt megakadályozták a balti államok és Lengyelország.
