A jelenlegi vita középpontjában az áll, hogy a technológiai cégeknek engedélyt kellene-e kérniük és fizetniük kellene-e az alkotások felhasználásáért. Richard Osman határozott álláspontot képvisel: „Ha fel akarsz használni egy szerzői jogi védelem alatt álló művet, engedélyt kérsz, majd fizetsz érte. Minden más lopás, és bárki, aki más mellett érvel, árt az Egyesült Királyság kreatíviparának.”
Kate Mosse szemléletes hasonlattal mutatta be a helyzetet. Szerinte a jelenlegi tervek olyanok, mintha valaki ellopná az összes Mars-szeletet egy boltból, majd amikor a boltos szembesítené vele, azt mondaná: „De nem mondta, hogy nem akarja, hogy ellopjam.” Az írónő szerint lényegében erről az a rendszer tehet, ahol az alkotóknak külön kellene jelezniük, ha nem szeretnék, hogy a műveiket felhasználják.
Jo Twist, a Brit Hanglemezgyártók Szövetsége vezérigazgatója szerint érthetetlen, miért kellene megengedni, hogy a mesterséges intelligenciával foglalkozó cégek „kifosszák” a kreatíviparágakat, és engedély vagy anyagi ellenszolgáltatás nélkül használják azokat a saját hasznukra. Ed Newton-Rex, egy korábbi MI-vezető, aki most az alkotók jogaiért kampányol, úgy véli, hogy ezzel
a kormány az ország művészeinek az életművét adja át a mesterséges intelligenciával foglalkozó cégeknek, hogy azok túlszárnyalhassák ezeket az alkotókat”.
A kabinet szóvivője szerint a jelenlegi helyzet mindkét szegmens fejlődését gátolja. Hangsúlyozta, hogy olyan, mindkét fél számára megfelelő keretrendszert szeretnének kidolgozni, amely mind a kreatíviparág, mind az MI-szektor számára kedvező. A cél a jogtulajdonosok nagyobb befolyása, a minőségi tartalmakhoz való hozzáférés biztosítása az MI-modellek képzéséhez, valamint a nagyobb átláthatóság megteremtése.