A globális növekedés kétharmadát 2035-re a feltörekvő gazdaságok adhatják. Felemelkedésüket azonban technológiai és geopolitikai kihívások nehezítik. Hogyan fordíthatják javukra a demográfiai előnyüket és nyersanyagforrás-beli adottságaikat?
Az S&P Global friss elemzése szerint a következő 10 évben a feltörekvő gazdaságok fogják biztosítani a globális gazdasági növekedés kétharmadát. Az elemzőközpont olyan ígéretes országokat sorol ide, amelyek gazdasága gyorsan növekszik, de még nem érte el a fejlett piacok szintjét – például Lengyelországot, Törökországot vagy Magyarországot. Hozzájuk társulnak az olyan óriások, mint Kína, India, Indonézia vagy Brazília, illetve olyan középhatalmak, mint a Fülöp-szigetek, Szaúd-Arábia vagy Peru, így a csoport rendkívül heterogén.
A feltörekvő piacok a globális gazdasági növekedés mintegy 65 százalékát adják majd 2035-ig, átlagosan évi 4,1 százalékos GDP-bővüléssel, szemben a fejlett gazdaságok 1,6 százalékos növekedésével.
Ugyanakkor a hatalmas potenciál ellenére a feltörekvő piacok bővülése nem lesz elegendő ahhoz, hogy elérjék a fejlett gazdaságok egy főre jutó jövedelmét (kivéve Szaúd-Arábiát, Magyarországot és Lengyelországot): 2035-re a csoport átlagos egy főre jutó GDP-je vásárlóerő-paritáson számolva a fejlett gazdaságok GDP-jének csupán 37 százaléka a lesz. Bár az egy főre jutó GDP konvergenciája nem az egyetlen meghatározó tényezője a fejlett piaci státusz elérésének, ha nem sikerül javítani ezen a mérőszámon, az növeli a társadalmi és politikai instabilitás kockázatát a be nem teljesült gazdasági elvárások miatt. A termelékenységi ráták növelése tehát kulcsfontosságú lesz az egy főre jutó GDP gyorsabb konvergenciájának szempontjából, a fejlődés motorját pedig elsősorban az ázsiai csendes-óceáni térség jelenti majd, olyan országokkal az élen, mint Vietnám, India, a Fülöp-szigetek vagy Indonézia (1. ábra). A következő évtized közepére India a világ harmadik, Indonézia a nyolcadik, Brazília pedig a kilencedik legnagyobb gazdaságává válik.
Az S&P Global kiértékelte a feltörekvő országokat aszerint, hogy milyen széles körű stratégiai lehetőségeik vannak (2. ábra). Az index öt dimenzió mentén vizsgálja az országok adottságait, és ezeknek az értékeknek az összegzése adja meg a rangsort. A lista élén Malajzia áll, amely minden téren kiegyensúlyozottan jól teljesít, és jelentős előrelépést ért el a vállalkozásbarát szakpolitika és a logisztikai hatékonyság terén. Magyarország – lekörözve Lengyelországot – szintén az érettebb gazdaságok közé tartozik, és kiemelkedik a kiegyensúlyozott szakpolitika és az intézmények minősége terén.
A feltörekvő gazdaságok fejlődését számos tényező támogatja, azon túl, hogy alacsony bázisról egyszerűbb nagyobb nominális növekedést elérni. Ezek az országok jellemzően demográfiai előnyt élveznek, ugyanis a társadalmaik többnyire évtizedekkel később kezdenek csak el öregedni a fejlett gazdaságokhoz képest. 2050-re az időskorúak aránya átlagosan mindössze 24 százalék lesz a fejlettek 50 százalékához képest. Ez egyfelől arányaiban nagyobb dolgozó és fogyasztó réteget jelent, másfelől pedig kevesebb szociális kiadást követel meg. Mindez komoly felhajtóerőt jelent a gazdasági növekedés szempontjából. Ennek ellenére, ahogy az eltartott lakosság aránya nő, szükség lesz a hatékonyabb termelésre vagy akár az idősebbek valamilyen formában történő foglalkoztatására a növekvő szociális kiadások ellensúlyozásának érdekében.
A technológiai fejlődés, különösen a zöldátállás, számos viszonylag ritka nyersanyag kitermelését és feldolgozását követeli meg, amelynek a lelőhelye sok esetben a feltörekvő gazdaságokban található. A zöldátálláshoz szükséges nyersanyagok, mint a nikkel, a lítium, a réz vagy a kobalt bányászásában és feldolgozásában Kína, Chile, Peru és Indonézia is élen jár. A nagy nyersanyagtartalékokkal büszkélkedő országok a közvetlen a külföldi befektetések (FDI) növekedésére számíthatnak, ugyanis a fejlett gazdaságok szeretnék az ellátási láncaikat biztosítani a beszerzési források diverzifikációján keresztül. Az FDI ösztönzésének érdekében Indonézia betiltotta a nyers nikkel exportját, azt remélve, hogy ezzel a belföldi feldolgozást serkenti, míg Argentína a tőkebevonzás érdekében befektetési programot indított a bányászati szektorban.
Az elmúlt éveket az ellátási láncok átrendeződése jellemezte az olyan válságok miatt, mint a Covid-lezárások, az amerikai–kínai versengés, az ukrajnai és a közel-keleti háborúk.
Ebből a folyamatból számos feltörekvő gazdaság győztesként kerülhet ki, ugyanis kihasználhatják azt, hogy a fejlett országok vállalatai diverzifikálni akarják az ellátási láncaikat. A nyugati, különösen az amerikai vállalatok ugyanis egyre inkább elhagyják Kínát, és vagy földrajzilag (nearshoring), vagy geopolitikai orientáció szerint (friendshoring) közelebbi országokba telepítik át üzemeiket. Mexikó a nearshoring folyamatát kihasználva például befogadhatja a Kínát elhagyó amerikai tőkét, Vietnám, India vagy Malajzia pedig Ázsiában tölthet be összekötő szerepet a két szuperhatalom között a friendshoring részeként. A feltörekvő gazdaságok lehetőségeit mutatja például, hogy az Apple a mobiltelefon-gyártásának egy részét Indiába telepítette át annak érdekében, hogy csökkentse a Kínával szembeni kitettségeit.
A turbulens geopolitikai környezet és az ellátási láncok átrendeződése azonban komoly kihívást is jelent a fejlődő gazdaságok számára. Az USA és Kína közül legalább az egyik jellemzően az első két kereskedelmi partnereik között található, így jelentős a kitettségük a kereskedelmi korlátozások iránt, különösen az olyan stratégiai területeken, mint az elektromos járművek, a telekommunikáció vagy a kritikus nyersanyagok. Ezekben a szektorokban a két szuperhatalom ugyanis egyre inkább egyoldalú elköteleződést követel meg a partnereitől, a feltörekvő gazdaságok mozgásterét korlátozva. Ezt felerősíti az is, hogy a fejlett gazdaságok ismét egyre inkább az aktív iparpolitika felé fordulnak, és aktívan támogatni kezdik saját stratégiai fontosságú iparágaikat, amivel a feltörekvő országok aligha tudnak versenyezni. Tovább nehezíti számukra a helyzetet, hogy a fejlett országok egyre szívesebben alkalmaznak a saját területükön kívül is hatályos jogszabályokat a kereskedelmi partnereikkel szemben. Erre példa az Európai Unió vállalati fenntarthatóságot megkövetelő CS3D irányelve, amely szigorúbb környezeti, munkavédelmi és emberi jogi szabályokat ír elő az európai vállalatok feltörekvő gazdaságbeli partnerei számára is. A CS3D a globális forgalmuk 5 százalékának megfelelő büntetést helyez kilátásba azon vállalatok számára, amelyek az irányelvet megsértő területeken működnek, így ezek a cégek nagyobb eséllyel hagyják majd el az érintett feltörekvő gazdaságokat. Utóbbiak tőkebevonzó képessége így a korábbiaknál jóval korlátozottabb lesz.
A technológiaátvétel újabb megkerülhetetlen kihívást jelent a feltörekvő gazdaságoknak. A kutatás-fejlesztés terén ezek az országok jócskán le vannak maradva, ami jelentősen lelassítja az új megoldások átvételét. A mesterséges intelligencia széles körű adaptációja tovább növelheti a fejlett gazdaságok előnyét, ugyanis esetükben a képzettebb munkaerő jobban be tudja építeni az új technológiát a munkafolyamatokba. Az új gyártási technológiákat a fejlettek vállalatai szívesebben vezetik be otthon, ahol politikai, működési vagy biztonsági szempontból kevésbé kockázatos a termelés. A feltörekvő országok számára az úgynevezett „leapfrogging”, azaz az ugrásszerű, egyből a legmodernebb technológiai szintre váltó működés jelenthet megoldást. Erre példa Kína előretörése az elektromos járművek gyártásában vagy a modern fizetési megoldások átvétele Afrikában.
A feltörekvő piacok sikerének kulcsa gyakran éppen a fejlett gazdaságoktól való függésben rejlik. Miközben ezek az országok gazdaságuk fejlesztésére törekednek, továbbra is jelentős mértékben támaszkodnak a fejlett piacok technológiai támogatására, beruházásaira és kereskedelmi kapcsolataira. Ez a függőség rövid távon előnyöket hoz, de hosszabb távon megkérdőjelezheti az önálló fejlődés fenntarthatóságát. A feltörekvő piacok tehát kettős dinamika mentén fejlődnek: miközben egyes területeken gyorsan felzárkóznak, más dimenziókban továbbra is jelentős marad a hátrányuk. A siker kulcsa az, hogy képesek-e olyan fenntartható fejlődési modelleket kidolgozni, amelyek egyszerre erősítik a gazdasági önállóságukat és integrálják azokat a globális gazdaság hálózatába. Nem ritka az, hogy az államok átfogó fejlesztési terveket készítenek – ennek szemléletes példája Szaúd-Arábia Vision 2030 programja, amely az erősen olajkitermelés-alapú gazdaság diverzifikációját célozza meg. Ahhoz, hogy a feltörekvő piacok a gyártás által vezérelt növekedésüket fenntarthassák, meg kell haladniuk az olcsó munkaerőre építő modellt, ki kell használniuk az egyedülálló erőforrás-ellátottságukat, be kell fektetniük a humán tőkébe és a gyártás automatizálásába.
Kapcsolódó:
Egyre hangosabban hallatják a hangjukat azok a szakértők, akik a mesterséges intelligenciával foglalkozó nagyvállalatok tőzsdei túlértékeltségére és a veszélyes pénzáramlásokra is felhívják a figyelmet. Vajon mi lesz ebből? Újabb dotkomlufit fújunk?
A Tisza Párt vagyonadója először az 5 milliárd feletti vagyonokat célozta, aztán már az 1 milliárd felettieket is. Ha így folytatódik, hamarosan azok is fizethetnek, akiknek semmijük sincs, csak hitelük. A történelem jól ismeri az ilyen gazdaságpolitikát. A történet vége mindig ugyanaz lett, a gazdagok elmentek, a középosztály pedig fizetett.
Mráz Ágoston Sámuel arra is felhívta a figyelmet, hogy pozitív gazdasági hatása van Magyarországra annak, ha sikerül békét, tűzszünetet vagy a konfliktust kompromisszummal lezáró tárgyalási eredményt elérni a tervezett tárgyaláson.
A gazdálkodási környezet kiszámíthatósága minden ágazatban javult.
A miniszterelnök tiszta vizet öntött a pohárba – ezért fontos a béke.
A befektetési szakember nem csak a mesemondásban erős. Több tévedése kifejezetten azt bizonyítja, hogy gazdasági téren sem lát jól a pályán.
Az amerikai pénzügyminiszter „háborús gazdaságként” jellemezte az oroszt, amely nulla növekedést produkál 20 százalékos inflációval.
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
