Ez utóbbi pedig rendszerint kedvezőtlenül érinti az olyan feltörekvő piaci devizákat, mint a forint, de a cseh korona és a lengyel zloty is érdemben megszenvedte a kialakult helyzetet. Másrészről nem is feltétlenül az a fontos, hogy euróban számolva mennyit ér a legkisebb keresetek összege, amely ténylegesen csak a munkaerőpiac kis szegletét (kevesebb mint 5 százalék) érinti, sokkal inkább az, hogy a bérek és a vásárlóerő ebben a szegmensben – ahol a legkisebb a munkavállalók érdekérvényesítő képessége – is évről évre növekedjen – mondta.
A szakértő hozzátette, hogy makroszinten, a nemzetgazdaság egészére nézve nem kell attól tartani, hogy a bérköltségek emelkedése a munkahelyek megszűnéséhez vezet, főleg abban az esetben, ha a külső kereslet is rendeződik, és a gazdasági növekedés is dinamikusabbá válik. A gazdaság egyes szegmenseiben ellenben előfordulhat, hogy nem minden vállalat tudja majd kigazdálkodni a magasabb béreket. Ez a folyamat viszont nem feltétlenül kedvezőtlen. Azok a vállalatok, amelyek nem tudják tartani a lépést a béremelések terén vagy javítani a hatékonyságukat, feltehetően hosszabb távon sem maradnának a piacon, a versenyképességi hátrányuk előbb-utóbb kiütközne – így pedig az erőltetett életben tartásuk csak késleltetné ezt a folyamatot.
A másik részről ezen alacsony hatékonyságú vállalatok piacról való kiárazódása teret nyit a hatékony, versenyképes vállalatok számára, hogy növekedjenek, felszívják a felszabaduló munkaerőt, és szintet lépjenek. Harmadrészt a gazdaságban megjelenő bérnyomás a vállalatokat is lépéskényszerbe helyezi, hogy fejlesszenek, javítsák hatékonyságukat, termelékenységüket, amely hosszabb távon válhat a gazdasági növekedés motorjává – zárta gondolatait.