Európa stratégia nélkül áll az amerikai atomnyomulással szemben

Miután sokáig a nagy teljesítményű reaktorokat részesítették előnyben, az atomenergia pártján álló országok most világszerte érdeklődéssel fordulnak a kisebb reaktorok (small modular reactors, SMR) felé. Ha meg akarjuk tudni, hogy mi véleménye a hivatalos Európának az SMR-ekről, csak nagy hallgatás a válasz.  

Washington mindent fizet 

A szeptember eleji képeknek olyan hatásuk volt Brüsszelben, hogy az még ma is összerezzenést vált ki a Berlaymont-palotában. A Bukarestben tizenkét közép- és kelet-európai országot tömörítő kezdeményezés alkalmából, a Három Tenger Csúcstalálkozón nagy pompával fogadták az amerikai különmegbízottat, John Kerryt, aki a „bolygó megmentőjének” jelmezében érkezett. 

Trükktáskájában volt minden jó: dollárral teli borítékok és aláírásra kész szerződések, hogy segítsék az erősen szén-dioxid-függő kelet-európai gazdaságokat a fosszilis tüzelőanyagoktól való megszabadulásban. Az ígéretes eszköz, amelyet kínált: a kis, moduláris reaktorok (SMR), amelyek képesek egy gyárat vagy akár egy közepes települést alacsony szén-dioxid-kibocsátású árammal ellátni, vagy egy széntüzelésű erőművet helyettesíteni.   

A megvalósíthatósági tanulmányokat, amelyeket természetesen amerikai tervezőiroda készít, az Egyesült Államok ingyen felajánlja Lengyelországnak, Szlovákiának és Csehországnak – derült ki a szeptember 6-án kamerák előtt kötött megállapodásból. Románia a maga részéről már aláírta a szerződést egy 462 MW-os amerikai SMR megépítéséről a Bukaresttől 90 kilométerre északnyugatra lévő egykori doicesti széntüzelésű erőmű helyén. (Összehasonlításul a teljes magyar áramigény 42 százalékát adó négy működő paksi blokk áramtermelési kapacitása jelenleg egyenként 500-500 MW.) 

Ki tudná jobban csinálni? 

Az amerikai diplomácia Európa-szerte terjeszti a kis erőműveket: műszaki, pénzügyi és szabályozási tanácsadás, tanulmányutak, egy SMR-szimulátor a munkaerő képzésére, oktatási csereprogramok. Washington mindent fizet. A tavaly novemberben, a COP 27 környezetvédelmi konferencián elindított Phoenix projekt, amelyet az amerikai szövetségi kormány finanszíroz, nyíltan azt a célt szolgálja, hogy felgyorsítsa Európában a széntüzelésű erőművekről az SMR-ekre való átállást, elárassza az európai piacot a kis reaktorokkal, amelyek prototípusának megjelenését a földrészen 2029-re ígérik. 

Ki tudná jobban csinálni? Európa nem, az biztos. Az unió inkább blokkolja a saját területén kifejlesztett nukleáris projektek finanszírozását, és ma megelégszik azzal, hogy nyomasztó csendben szemléli ezt az amerikai betörést. Ám azt is hozzá kell fűznünk, hogy európai támogatás híján valóban csak némán követhetjük a tengerentúliak térnyerését.  

„Az amerikai finanszírozás legalább tízszer nagyobb, mint amit mi egyáltalán remélhetnénk – fakadt ki egy projektvezető. – Öt évvel vagyunk lemaradva a menetrendtől.  

Inognak a 2030-as szén-dioxid-mentesítési célok 

Az európai választások előtt egyre élesedik a harc az atompárti 18 tagállam (amelyeket Franciaország nemrég „nukleáris szövetségbe” tömörített) és a Németország által vezetett, az atomenergiát továbbra is hevesen ellenző tagállamok között. Az Európa által kitűzött 2030-as szén-dioxid-mentesítési célok azonban nem várhatnak, és az idő fogytán van. 

  „A Franciaország által újraindítani kívánt EPR 2-es erőművek legkorábban 2037-ben állnak készen. A villamosenergia-szükséglet gyorsan kolosszális méretűvé válik, hogy villamosíthassuk a felhasználásunkat és az iparunkat, valamint zöldhidrogént állítsunk elő” – erre számít Jean-Jacques Nieuviaert, a Société d’études et de prospective énergétique (Sepe), a francia atomkutatási intézet elnöke. Ez egy olyan menetrend, amely mellett a párizsi megállapodás valamennyi aláírója elkötelezte magát.  

Az SMR-ek egyszerűen karbantarthatók és könnyen szállíthatók, közvetlenül a helyszínen építhetők meg a gyárakban futószalagon gyártott szabványos alkatrészekből. Olyan áron, amely megfizethető a nagy ipari vállalatok számára. Így nem kell pánikba esni a gondolattól, hogy a jövőben elfogy az energia. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szerint több mint 80 projektet tanulmányoznak világszerte. 

A kis reaktorok közül néhány már létező, hagyományos technológiákon alapul. Mások – az úgynevezett „negyedik generációs” (AMR) reaktorokkal – jelentős technológiai áttörést és az atomhulladék drasztikus csökkentését ígérik. Ám mindegyiknek ugyanazok az előnyei: blokkonként 10 és 300 MW közötti kapacitásukkal távoli területekre vagy kisebb méretű áramellátási-körökbe is integrálhatók. Alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamos energiát biztosítanak számos olyan felhasználási területre, amelyre jelenleg nincs megoldás. Ilyen a vas- és acélipar vagy a petrolkémiai gyárak hőtermelése, az elektrolízisek, a városközpontok vagy a sótalanító üzemek hatalmas mennyiségű, ám időjárástól független árammal történő ellátása. 

Európa alszik,  a világ  lázasan kutat 

Az Egyesült Államok a lehetőségekkel szembesülve 2000 tájékán új stratégiát határozott meg, és egy erre a célra létrehozott program (FIRST) keretében milliárdos nagyságrendben finanszíroz kutatási projekteket. Az oregoni NuScale Power induló vállalkozás által kifejlesztett SMR, a legfejlettebb 50 MW-os reaktorának tervét az amerikai atombiztonsági hatóság a közelmúltban már jóvá is hagyta. 

 A versenybe mások is beszálltak, Kanadában, Japánban, Dél-Koreában, Indiában, Oroszországban és Kínában is folynak kutatások – említette meg a Financial Times.  

Ebben a versenyben a francia projektek csak a saját államuk korlátozott támogatására számíthatnak, mivel Európa nem hajlandó felkarolni a vállalkozásokat. Franciaország leginnovatívabb negyedik generációs reaktorai (például a Naarea induló vállalkozás gyors neutronos SMR-je vagy az ólomhűtéses Newcleo) egyenként mintegy tízmillió eurót kaptak a Franciaország 2030 tervből, amely mintegy 500 millió eurót ad az EDF bevált, nyomottvizes reaktortechnológián alapuló projektjére.  

Lobbicsaták a fedélzeten 

Ezt az amerikai diplomácia nagyon jól megértette. „Az amerikaiaknak még nincsenek meg a pénzeszközei ahhoz, hogy megépítsék azt az üzemet, amely a reaktoraikat fogja gyártani. Ezért az európai piacon finanszírozzák magukat – magyarázta Christophe Grudler francia EP-képviselő, az atom lelkes híve a Le Point magazinnak. – A piacok világszerte megnyílnak, Európa pedig az atomellenes dogmákkal akadályozza az iparágunk fellendülését. Ez érthetetlen!” 

Az amerikai áttörés ellensúlyozására a teljes európai nukleáris ipar lobbikampányt indított Brüsszelben.  

„A közvélemény kezd megváltozni, többek között Németországban is, ahol egyesek kezdenek rájönni, hogy mekkora hibát követtek el, amikor kiszálltak az atomenergiából – fejtette ki Grudler. – Németország hatalmas szén-dioxid-kibocsátással termel áramot, és tőlünk importálja az atomenergiát! Ez a képmutatás őrületes. Meg kell törnünk ezt a dogmát, és újra előtérbe kell helyeznünk a valódi éghajlati céljainkat.”  

Az Európai Bizottság egyelőre ellenáll 

Az európai szénerőművek átalakításának finanszírozására létrehozott eszköz, az Igazságos Átmeneti Alap (Just Transition Found) kifejezetten kizárja az atomenergiát mint támogatható energiaforrást (ezért sikeres a John Kerry által támogatott amerikai Phoenix program, ismerik el a szakemberek). Az innovatív technológiák támogatására létrehozott Invest EU alap szintén nem számol az atomenergiával, amely csak elkeseredett küzdelem után került be a híres „zöldrendszertanba”. 

A kötélhúzás folytatódik: az atomenergia csak az utolsó pillanatban került be a jelenleg tárgyalás alatt álló Net Zero ipari törvénybe, amely a kínai, indiai és amerikai protekcionizmusra hivatott válaszolni. De semmi garancia nincs arra, hogy ott is marad, hiszen a tárgyalások kimenetele homályba vész. Ami az Euratom-programot illeti, az csak a biztonsággal és a hulladékkezeléssel kapcsolatos kutatásokat finanszírozza. 

„Európa új összeköttetéseket pénzel Ukrajnában, hogy a jövőben áramot vásárolhassunk tőlük.  

 – fejtette ki Christophe Grudler parlamenti képviselő. 

Európában csak egyre szélesedik a szakadék az atompárti és atomellenes táborok között. Vajon mikor válik ez áthidalhatatlanná? Ez az egyik téma, amely a következő európai választási kampány középpontjában fog állni. Csak remélhetjük, hogy 2024 júniusa után felderül a horizont. 

Címlapfotó: 123rf.com

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.