Mérlegen két év tálib kormányzás

Egészen pontosan augusztus 15-én volt két éve, hogy a tálibok visszavették az uralmat Afganisztánban, és az Egyesült Államok csúfos jelenetek közepette távozott. Ezt a mérföldkövet azzal ünnepelték, hogy azt hangsúlyozták: uralmuk „határozatlan idejű” és nincs kihívójuk. A tálibok szóvivője, Zabihullah Mudzsáhid pedig az Associated Pressnek adott interjújában azt is elárulta, hogy milyen a tálib felfogás: szerintük a kormány elnyerte a hivatalos elismerést – annak ellenére, hogy a legtöbb nyugati ország nem tett ilyen diplomáciai gesztust. Ezt arra alapozta, hogy 

Vannak nagykövetségeik, utazásaik, konzulátusaik, vállalkozásaik.

Annak ellenére tehát, hogy de jure nem ismerik el hivatalosan a tálib kormányt, annak a regionális szereplőkkel való kapcsolatai az elmúlt két évben egyre intenzívebbek lettek. Ahogy a tálibok a regionális hatalmakkal – különösen Kínával, Pakisztánnal és Iránnal – fenntartott kapcsolataikban navigálnak, mély betekintést kaphatunk a szándékaikba és az alkalmazkodóképességükbe. Ahhoz, hogy meg lehessen érteni az uralmuk jövőbeli kilátásait – valamint azt, hogy a kormányzásuk fenntartható-e –, meg kell vizsgálni a motivációikat és azonosítani a vitás pontokat, de egyúttal fel is kell ismerni a diplomáciai hiányosságokat. Ez azért fontos, mert a tálib kormány sikere vagy kudarca súlyos következményekkel jár az egész régióra nézve.

Az előzmények

Afganisztán viharos történelmében tálib kormányról az 1990-es években beszélhettünk először. A Kandahár tartományból kiindulva az afgán polgárháború alatt egyre nagyobb teret nyertek a tálibok, ami azzal tetőzött be, hogy 1996-ban elfoglalták Kabult. A tálib uralom első korszakát (1996–2001) az ortodox eszmék és szélsőséges mentalitás jellemezte, ami nemzetközi elszigetelődéshez vezetett. A rezsimet az Egyesült Államok 2001-ben, a 2001. szeptember 11-i eseményeket követően megdöntötte. 

Az USA által támogatott afganisztáni kormányok azonban nem tudták fenntartani az uralmukat, 

Miután 2021 augusztusában a tálibok el-, illetve visszafoglalták Kabult, a tálib kormány azt állította, hogy mind a kormányzással, mind a diplomáciával kapcsolatos megközelítésüket elsősorban a pragmatizmus és a regionális, valamint nemzetközi szereplőkkel való konstruktív együttműködés fogja meghatározni.

Annak ellenére, hogy a tálib szóvivők relatíve sokat beszélnek egy pragmatikusabb és „modernizáltabb” kormányról, a történelmi örökségek és minták adják a legjobb betekintést jelenlegi uralmukba és cselekvésükbe.

Kína – cél a regionális béke fenntartása

A Kínai Kommunista Párt és a tálib kormány közötti kapcsolat tisztán tranzakciós jellegű, és mindkét fél tartja magát a kötelezettségvállalásaihoz. Mindez azt mutatja, hogy a kínai tisztviselők mélyen érdeklődnek Afganisztán iránt. Emellett optimisták az ország szerepét illetően a regionális béke megteremtésében, különösen a kelet-turkmenisztáni iszlám mozgalom (ETIM) és a kínai Hszincsiang régió jelentette esetleges terroristacselekmények miatt, ami állandó kínai aggodalomra ad okot.

A nehéz anyagi helyzetben lévő és nemzetközileg el nem ismert tálib kormány számára a befektetések és a gazdasági lehetőségek biztosítása kulcsfontosságú. Itt jön a képbe Kína, amely befektetéseket ajánl a táliboknak cserébe a regió stabilitásának biztosításáért. A tálibok például 2023 januárjában olajkitermelési megállapodást kötöttek egy kínai céggel, évi elképesztő, 150 millió dolláros beruházással, emellett egy kínai vállalat 10 milliárd dolláros ajánlatot tett lítiumkitermelésre is. Ezek a példák azt vetítik előre, hogy a kínaiak komolyan gondolják az afganisztáni befektetéseiket.

Az ázsiai nagyhatalom és Afganisztán közötti elkötelezettséget Kína részéről a „3-3 policy of three respects and three nevers” támasztja alá. Ez annyit tesz, hogy tiszteletben tartja Afganisztán területi integritását és szuverenitását, az ottani nép döntését, az afgán normákat és vallási meggyőződéseket, valamint vállalja, hogy soha nem avatkozik be Afganisztán belügyeibe, nem törekszik önös érdekekre az országban és emellett befolyási övezet kialakítására. A Kína által elfogadott megközelítés és a két ország közötti nem túl bonyolult viszonyrendszer előkészítette az utat a zökkenőmentes, kevesebb vitával járó kapcsolatokhoz.

Irán – az óvatos partner

Irán viszonyrendszere Afganisztánnal valamivel bonyolultabb, mint Kínáé, ennek pedig az az egyszerű oka, hogy hosszú a közös múlt, valamint a határ mindkét oldalán nagyszámú diaszpóra él. Az irániak ebből adódóan két éve óvatosan üdvözölték a tálib kormányt, és az volt a hivatalos kommunikáció, hogy a kapcsolataik jellege az újonnan felállt kabinet diplomáciai hozzáállásának a függvénye lesz. A vallást is megvizsgálva 

hogy közelről megfigyelhessék őket. Irán óvatosságát bizonyára indokolja az Iszlám Állam valószínűsíthető afganisztáni felemelkedése miatti aggodalmuk is.

Januárban az Amir Khan Muttaqi tálib külügyminiszter vezette afganisztáni küldöttség Iránba látogatott, míg az afganisztáni iráni nagykövet Kabulban találkozott Muttaqival. Ezek során Irán proaktívan közvetít a tálibok és az iráni ellenzéki vezetők között, akik jelentős ellenállást jelenthetnek a tálib uralommal szemben. Ezzel próbálták Afganisztánt a belső megbékélés és a kormányzás inkluzivitása felé terelni. Az, hogy Irán elősegített egy ilyen találkozót, a szkepticizmus ellenére a diplomáciai kapcsolatok javítására tett kísérletnek tűnt. 

Mindezek ellenére a feszültségek soha nem látott mértékben megnőttek, amikor májusban halálos határ menti összecsapásokra került sor a tálibok és az iráni határőrök között. Az ok az Iránba irányuló vízfolyások korlátozása volt. Az iráni fél egyöntetűen kijelentette, hogy a tálibok voltak az agresszorok, és azzal vádolta őket, hogy megsértették az 1973-as szerződést, amely jogot biztosít Iránnak a Helmand folyó vízhozamára. Még májusban egy iráni katonai küldöttség látogatott Afganisztánba, hogy a határ menti együttműködésről folytasson megbeszéléseket, de a tálibok kijelentették, hogy nem tárgyalnak a vízfolyások kérdésében. 

Az afgán–iráni kapcsolatokat tehát szkeptikusan együttműködőként jellemezhetjük. A problémát tovább fokozza a tálibok gyenge ellenőrzése a határ menti régió milíciái felett. Érdemes lesz figyelemmel követni a két állam közötti kapcsolatok alakulását.

Pakisztán – feszültség a tetőfokán

Pakisztánra rátérve leszögezhetjük, hogy itt a legösszetettebb, de a legvilágosabb is a helyzet, legalábbis ami a tálibok diplomáciai képességeit illeti. Alapesetben az ázsiai ország a tálib kormány kulcsfontosságú partnere, ennek megfelelően Iszlámábád eleinte üdvözölte az afgán államvezetést. Azonban az ottani instabilitás növekedése és a tálib kormány képtelensége arra, hogy Pakisztán aggodalmaival foglalkozzon, az elmúlt két évben feszültté tette a két ország közötti viszonyt. 

Pakisztán segítette az afgán menekülteket, és közülük több mint 700 ezret be is fogadott. Ezek az oltalomkérők hozzáadódtak a már eleve az országban tartózkodó afgán menekültekhez, így a létszámuk elérte a 3 milliót. A pakisztáni hatóságok számára aggasztó ez a hatalmas embertömeg, hiszen nem tudják őket azonnal letelepíteni. 

Emellett aktívan támogatta a tálib kormányt és az afgán népet, hogy megbirkózzon a súlyosbodó humanitárius válsággal. Számos más támogatási kezdeményezés mellett Pakisztán 2021 decemberében 5 milliárd pakisztáni rúpia értékben nyújtott humanitárius támogatást. Pakisztán emellett kulcsszerepet vállalt Afganisztán más államokkal való diplomáciai kapcsolatainak megkönnyítésében, például Kínával és Iránnal.

Mindezek ellenére a tálibok és Pakisztán közötti kapcsolatok feszültebbek, mint valaha, különösen a határokon átnyúló terrorizmus miatt. 

A Tehreek e Taliban Pakistan (TTP) 2022 novembere és 2023 januárja között több mint 100 támadást hajtott végre. Ezek közül a pesavari mecset elleni volt a legerősebb, amely 100 halálos áldozatot követelt.

Az ország polgári és katonai vezetése komoly aggodalmának adott hangot, és ezeknek a hangneme egyre erősebb. A pakisztáni vezetők megismételték, hogy készek közvetlenül beavatkozni és felszámolni a határon túli terrorista-rejtekhelyeket. Ezek a nyilatkozatok – amelyek a tálib vezetés visszautasítását váltották ki, amely folyamatosan tagadja, hogy köze lenne ezekhez a terrortámadásokhoz – előrevetítik Pakisztán és a tálib kormány közötti diplomáciai kapcsolatok romlását.

Ha a jövőben jelentősen romlik a két ország közötti diplomáciai kapcsolat, azt a tálib kormány a gyenge diplomáciai készségének köszönheti, ami azt eredményezi, hogy képtelenek lesznek kezelni a köztük és a regionális államok között fennálló vitás pontokat. Ha csak a diplomáciát nézzük, akkor egyértelmű, hogy a tálibok elmúlt két évben nyújtott teljesítményét a gyenge ígéretek és az azok teljesítésére irányuló cselekvésképtelenség jellemzi. Ezekkel a gyengeségekkel pedig a regionális és a nemzetközi szereplők egyaránt tisztában vannak.

Konklúzió – a tálib rezsim úgy ahogy, de működik

A fentiek tükrében kijelenthetjük, hogy világ továbbra is szkeptikusan szemléli a tálib rezsimet, többnyire a szélsőséges története és a nemzetközi normák, törvények betartásával szembeni vonakodása miatt. A tálibok relatíve keveset tettek annak érdekében, hogy megnyugtassák a szomszédaikat, hogy Afganisztán nem lesz a terroristaszervezetek bölcsője, különösen a jelenlegi humanitárius válságot tekintve. Az országnak, hogy a régió stabilitását meg tudja őrizni, a jövőben mindenképp több pragmatizmusra és gyakorlatiasságra lesz szüksége – ahogy ezt egyébként a kínai nagytestvér is szeretné a befektetésekért cserébe.

Kapcsolódó cikkeink:

A tálibok sikeresen számolják fel az ópiumtermelést. De mit csinált mindeddig az Egyesült Államok?

A tálibok békét teremtettek, az afgánok meg még szegényebbek lettek

Címlapfotó: Kandahár, 2021. augusztus 15, az tálib hatalomátvétel folyamata, MTI/EPA

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.