A tegnapi ülés kapcsán tehát nem a konkrét döntés jelentette a legnagyobb izgalmat, hanem hogy mond-e valamit arról a jegybank, hogy mi várható szeptember után: folytatódik-e a lazítás, és ha igen, milyen ütemben. Valamilyen ütemű lazítást lehetővé tesznek a várhatóan továbbra is folytatódó dezinflációs folyamatok, azonban a forint sérülékenysége és a nemzetközi környezet óvatosságra int: a régiós jegybankok még nem kezdtek lazítani, és a Fednél is inkább még a szigorítás van napirenden. Ez azt jelenti, hogy a lazítás csökkenti a hozamkülönbözetet, ez pedig a forintot gyengíthetné, azaz ellentétes lenne a jegybank inflációs céljával. Az energiaárak elmúlt időszaki volatilitása, illetve a kínai gazdaság problémái szintén óvatosságra intenek.
Mi várható a jegybank részéről?
A jövőre vonatkozóan azonban a jegybank nem adott egyértelmű iránymutatást a kamatpályára vonatkozóan, a jegybanki vezetés prezentációjában két szempontra hívta fel a figyelmet: egyrészt a szolgáltatások inflációjára, másrészt pedig a munkaerőpiac helyzetére, amely a béremelkedésen keresztül gyorsíthatja az inflációt.
A jegybank vezetése kifejtette, hogy olyan bérmegállapodást szeretne, amely lehetővé teszi az infláció csökkentését. Ez azt jelenti, hogy a belső kereslet jövőre is visszafogná az inflációt, és az idei évben elszenvedett reálbércsökkenés nem biztos, hogy korrigálásra kerülne. Várhatóan azonban, ha a munkaerőpiac feszes marad, akkor a reálbérek jövőre növekedhetnek, ez ugyanakkor, tekintettel a magyar gazdaság nyitott voltára, véleményünk szerint nem jelent érdemi inflációs nyomást.
A jegybanki vezetés azt is hangsúlyozta, hogy a gazdasági növekedés elindításához az infláció letörésére van szükség. Ez hordozhat olyan üzenetet, hogy az infláció letörése és így a forintárfolyam erősítése szükséges, ez tehát megelőzheti a hitelezés beindítását, mint kamatcsökkentési szempontot.