Tavaly a háború ellenére a 30 tagú védelmi szövetségből csupán 7 tagállam költötte a NATO által irányadónak tekintett GDP 2 százalékának megfelelő összeget védelemre. Ezt Jens Stoltenberg főtitkár is megjegyezte éves jelentésében. Ez azért érdekes, mert a csatlakozás előtt álló svédektől és finnektől most kifejezetten megkövetelik a 2 százalék elérését.
Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.
Március 21-én Jens Stoltenberg, a NATO norvég főtitkára kiadta a 2022-es évre vonatkozó éves jelentését, amely több olyan elemet is tartalmazott, amelyek alakulását érdemes lesz figyelemmel kísérni, tekintettel a NATO tervezett bővítésére.
A főtitkár jelentésének egyik központi eleme volt annak megállapítása, hogy a 2014-ben meghatározott célt – vagyis hogy egy évtizeden belül a NATO-tagállamoknak el kell érniük, hogy a saját GDP-jük 2 százalékát költsék védelmi kiadásokra – a 30 országot tömörítő védelmi szövetségből csupán heten teljesítették 2022-ben. Nevezetesen Görögország, az Amerikai Egyesült Államok, Litvánia, Lengyelország, az Egyesült Királyság, Észtország és Lettország.
Ennek a hét országnak a védelmi kiadásait szemlélteti az alábbi 1. ábra, mégpedig a 2014 óta eltelt időszakban.
1. ábra: A GDP-arányos védelmi kiadások alakulása 2014 óta az említett hét ország esetében.
Tehát Európa legnagyobb gazdaságai – Németország, Franciaország, Olaszország – mind elmaradtak a 2 százalékos iránymutatástól. Igaz, ezeknek a hatalmaknak a védelmi költése így is milliárdokat tesz ki, de a NATO-tagság önmagában megköveteli ezeknek a költéseknek a fokozását, amit a főtitkári jelentés is szorgalmaz a biztonság érdekében.
A NATO 2022-re vonatkozó összes becslése is azt mutatja egyébként, hogy a szövetségesek
A jelentés szerint a szövetségesek részéről folyamatos a védelembe való befektetés, ennek köszönhetően sokkal többet költ minden tagállam védelemre, mint a 2014-es megállapodáskor. Ha jobban megnézzük a trendeket, akkor azt látjuk, hogy az európai tagállamok és Kanada már a nyolcadik egymást követő évben növeli a védelmi kiadásait, és e növekedés összességében mintegy 350 milliárd dollárral járult hozzá a védelemhez.
Az adott ország tekintetében 2-2 százalékos GDP-arányos iránymutatás elérését viszont számos tényező nehezíti. Több esetben nem hatékony a védelmi tervezés, a fegyver-, valamint a lőszergyártás egyre inkább nyersanyaghiánnyal szembesül, emellett a nehézségek között említhetjük a beszerzési folyamatok hosszadalmasságát és a korlátozott gyártási kapacitásokat, amelyek megfelelő bővítése akár több évet is igénybe vesz. Összességében tehát, hogy a valós védelmi kiadások elérjék a GDP-arányos 2 százalékot, több év szükséges, feltéve ha a politikai akarat is folyamatosan fennmarad ebbe az irányba.
Ezt Stoltenberg is megemlítette a március 21-i értékelésében, és kitért arra, hogy a NATO-szövetségesek 2014 óta jelentős előrelépéseket értek el, melyek babérjait most kellene learatni újabb felszerelések és a legmodernebb katonai technológia formájában.
A mérleg másik oldalán viszont az áll, hogy még egy háború sem tudta rákényszeríteni a NATO-hatalmakat arra, hogy markánsan növeljék a védelmi kiadásaikat az iránymutatásnak megfelelő mértékben, illetve ütemben. Stoltenberg az éves jelentésében elmondta, törekedni kell arra, hogy a 2014-ben meghatározott iránymutatás legyen idővel a minimum, ami azt feltételezi, hogy egy ambiciózusabb célról kellene megállapodniuk a szövetségen belül.
A NATO-n belül ez nem is jelentene problémát elvi szinten, hiszen egyetértés mutatkozik abban, hogy fel kell lendíteni a védelembe való befektetéseket. Több nemzet már bejelentette az eredeti 2 százalékos cél felülteljesítését: sokan 2,5 százalékról vagy annál magasabb számról is beszélnek a GDP arányában. Viszont egy dolog a célok kijelölése, meghatározása, és egy másik azoknak az elérése, teljesítése: ígéreteket tenni könnyebb, mint teljesíteni azokat a jelenlegi szűk keresztmetszetek miatt. Való igaz, hogy önmagában mégiscsak jó jel, hogy a szövetségeseknek vannak terveik a védelembe való befektetések fellendítésére.
Viszont az a bizonyos GDP-arányos 2 százalék, illetve annak elérése nem az egyetlen egzakt mérőszám, sőt sok esetben ez az arányszám inkább szimbolikus jelentőségű. Ez jelenleg még hangsúlyosabb, amikor a védelmi szövetség egyre növekvő biztonsági fenyegetésekkel szembesül. Miközben a NATO-országok azon gondolkodnak, hogy milyen 2 százalék feletti értékben állapodjanak meg, nagyobb hangsúlyt fektetve ezzel a kollektív védelemre, így a teljesítményre, azaz a költségekből elért, illetve elérhető eredményekre sokkal kevesebb figyelem irányul.
Mindemellett azt gondolom, hogy
A GDP-arányos védelmi kiadások növeléséhez a faltól kell indulni: a NATO-tagoknak a nulladik lépése az kellene legyen, hogy már most megfelelő finanszírozást fektetnek bele a védelembe, és legalább a régi iránymutatásokat sikerül nagy részüknek teljesítenie.
De – mint fent utaltam rá – nem is annyira a száraz statisztikák és százalékok a mérvadók. A NATO-nak sokkal inkább arra kellene helyeznie a fókuszt, hogy a szövetségesek biztosítják-e a kollektív biztonsági erőfeszítésekhez szükséges modern képességeket és erőket.
Jelenleg több akadálya van annak, hogy a tagállamok megfelelő finanszírozást tegyenek a védelem mögé. Több szövetséges tagország például költséges felszerelésekbe fektet be, amivel önmagában nem is lenne probléma, ha lenne elegendő erő a műveletekhez, de jelenleg erről nincs szó. A másik probléma pedig, hogy Németország egyelőre nem nyúlt hozzá az új, 100 milliárd eurós katonai modernizációs speciális alapjához, amit még az orosz–ukrán háború kezdetén jelentett be Olaf Scholz német szociáldemokrata párti kancellár.
A jelentésben szó esett arról is, hogy a NATO jelenlegi felállását szeretnék megtartani a vezetés vonatkozásában:
Igaz az USA eddig is ezt a szerepet töltötte be, ami az idevonatkozó számokból is tisztán látszik: a védelmi szövetség teljes gazdasági kibocsátásának 54 százaléka származik az USA-ból, a védelmi kiadásoknak pedig a 70 százaléka a teljes NATO-t tekintve. Az amerikai dominanciát jól mutatja, hogy az USA után a következő legnagyobb költő az Egyesült Királyság, viszont a szövetség összköltségének csupán 6 százaléka származik a britektől. Őket a németek követik 5 százalék körüli értékkel. Láthatóan a szövetségen belül a tagországok minimális érdeklődését sem kelti fel ez az egészségtelen Amerika-centrikus dinamika, úgy tűnik, hogy csupán a pozitív dinamika van fókuszban.
A tisztviselők és a szakértők döntő többsége az eddigi felállás folytatását várja, vagyis hogy az USA továbbra is a NATO vezető ereje maradjon. Viszont a jelek szerint az USA figyelme – függetlenül attól, hogy a következő, 2024-ben esedékes elnökválasztást republikánus vagy demokrata elnökjelölt nyeri – egyre inkább Ázsia felé fordul a kínai fenyegetés miatt.
A kínai fenyegetésben tehát kétpárti konszenzus van az USA-ban, ami értelmezhető egyfajta nemzeti minimumként. A törésvonalak a két nagy párt között inkább Ukrajna támogatásában figyelhetők meg. Jelenleg a Biden-adminisztráció hatalmas összegekkel támogatja a NATO-t és komoly pénzeket költ Ukrajna támogatására, míg a republikánus előválasztásra készülő jelöltek megkérdőjelezik ezeket a ráfordításokat.
Összességében tehát az orosz–ukrán háború után több mint egy évvel változott a felfogás, és érthető módon az USA-nak mások a prioritásai, mint Európának. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az USA teljesen elfordulna a NATO-tól, de értelemszerűen a NATO-tisztviselők többsége aggódik amiatt, hogy 2024-ben republikánus elnöke lehet az USA-nak, aki megvágná a NATO-nak és Ukrajnának folyósított támogatásokat.
Borítókép: MTI/AP/Virginia Mayo
Jövő hét szerdán Brüsszelben kerülhet sor a találkozóra Mark Rutte NATO-főtitkár és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között, amely a békefenntartó erők Ukrajnába küldésének lehetőségeiről fog szólni.
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a bejelentett drónészlelések nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági fenyegetést jelentenének.
Egy sikertelen támadásban az ukrán védelem FPV-drónokkal összesen nyolc támadó páncélost semmisített meg, a leírás alapján valahol Kupjanszk előtt.
A főtitkár a védelmi kiadások növelésére, valamint háborús gondolkodásmód elsajátítására sürgette a szövetség országait.
A washingtoni fellebviteli bíróság döntése kötelezi az Apple-t és a Google-t a TikTok eltávolítására, ha januárig nem történik meg a platform amerikai értékesítése. Eközben Kína és az USA vezetése is más-más irányból intéz támadást.
A Bloomberg szerint a legjobb helyzetben a magyar miniszterelnök van.
Egy helyi lakos elmondása szerint öt lövés dördült el egymás után.
Miként lehet a pszichológiai és pedagógiai kutatási eredményeket játékos formában a tanári hivatás, azon belül kiemelten a tehetségpszichológia szolgálatába állítani? Erre a kérdésre kíván választ adni egy magyar fejlesztésű szakmai beszélgetőkártya-sorozat.
