Mutatjuk a szlovák éttermek árait – végre kiderül, megéri-e átugrani egy menüre

Kevés hálátlanabb feladat akad, mint amikor a lakóhelyünk éttermeiről kell írnunk. Soha nem tudjuk, mikor kapjuk vissza a megfogalmazott kritikus mondatokat mogorva tekintetben vagy elsózott, borsozott húsban… Az ilyen irányú kutakodáshoz való hozzáállást a Lumnitzer nővérek vitték tökélyre. De kik is azok a Lumnitzer nővérek, és hol van hozzájuk e sorok írója? (Aki esetleg nem látta, egy ismert hazai vígjátékról van szó – a szerk.)

A feladat szerint Komárom két részének éttermeit kellett összehasonlítani, összpontosítva elsősorban a menükre. Természetesen ebben nehézséget okoz a két ország, a két pénznem és az eltérő étkeztetési szokások, előírások. A pénznemet megoldhatjuk úgy, hogy az eurót 400 forintban számoljuk át, most, a cikk írásakor így alakul az euró–forint kurzus. A többit viszont nehéz pontosan összevetni, szinte mindenben különbség van, kezdve az adagok nagyságával: Révkomáromban jellemzően kisebbek az adagok, de a menük a magyar oldalon sem bőségesek, ha valaki nagyétkűnek számít.

Egy klasszikus munkanap legkomolyabb döntésénél, az ebéd kiválasztásánál talán a Komárom északi részén élőknek van egyszerűbb dolga, egy gyűjtőoldalon ugyanis összesítették az összes menüt kínáló étterem egész heti étlapját – sajnos csak szlovák nyelven. A déli városrészben a tudatos választáshoz egyenként kell meglátogatni a vendéglátóhelyek honlapját.

Jellemző éttermi árak Komárom magyar és szlovák oldalán

(forintra átszámítva, 400 forintos euró/forint árfolyamon)

Forrás: makronom-mandiner.hu-gyűjtés

Ami közös, hogy mindkét oldal vendéglőseinél megmaradt a koronavírus idején felfutott kiszállítás, talán annyi, hogy immár mindkét oldal kíméletlenül felszámolja a szállítás és a csomagolás költségét. Ebben nincs lényeges különbség, vendéglőnként 20–50 eurócentet, avagy 75–200 forintot számolnak rá a végösszegre.  

Kínai, vietnami árbajnokok mindkét oldalon

Természetesen mindkét oldalon megtalálhatók a kínai büfék, éttermek, sőt a szlovákiai oldalon pár vietnami is, akik még anno, a révkomáromi hajógyár fénykorában érkeztek vendégmunkásnak. A déli oldalon 2-3 koreai vendéglő is megnyílt pár éve az akkumulátorgyár indításakor, de ezek már nem működnek.

Érdekesség, hogy a magyarországi oldalon nincs klasszikus kifőzde, ahol reggelizni is lehet, vagy a fizikai munkában megfáradtak tízóraira elfogyaszthatják a szlovák oldalon a pacallevesüket két kiflivel. (Ez a köményes, majoránnás leves nem tévesztendő össze a pacalpörkölttel.)

A vendéglők tehát hasonló módon szenvedték meg és hasonló módon reagálták le mind a koronavírus bezárásait, mind a mostani élelmiszer-inflációt. A dél-komáromi, magyar barátaink felvetik, hogy az északi oldalon is finomak a kaják, de a felszolgálás minőségében jelentős különbséget látnak a Duna jobb, azaz magyar partjának javára. Persze ebben benne van az is, hogy 

És tegyük hozzá azt is, ahogy az északi részen is elismerik, hogy a felszolgálás mindig is jobb volt a magyar oldalon, mivel Szlovákiában jóval később köszöntött be a maszekvilág, sok esetben az 1989 előtti időket idézi a pincérek hozzáállása.

Nem jellemző az ebédturizmus

Bármennyire könnyen átjuthatunk a másik országban található városrészbe, legtöbbször mégsem jellemző, hogy a két település lakói átránduljanak a másik oldalra a mindennapok ebédjére. Ez magyarázható a megszokással, de talán erősebb érv a SZÉP-kártya, illetve az ebédjegyek. A déli vendéglősöknek az utóbbi időkben volna keresnivalójuk, hiszen Szlovákiában immár nem kötelező az ebédjegy. Eddig a szlovákiai vállalkozó fizette az ebédjegyek felét (amit teljesen leírhatott az adóból), a másikat pedig a munkavállaló. Viszont tavaly óta az alkalmazott dönthet úgy, hogy az ebédjegyekért járó adómentes juttatást készpénzben kéri.

Természetesen, ha komáromi étkezésről van szó, nem hagyhatjuk ki a Jókai-bablevest, amihez több városi legenda is fűződik. A legvalószínűbb az, hogy Jókai felesége, Laborfalvi Róza többször is főzött bablevest malackörömmel. Az író halála után a Magyarországon megjelenő szakácskönyvek azonban még nem említik a Jókai-bablevest. Az anekdoták szerint Gundel Károlynak az 1934-ben megjelent szakácskönyvében már létezik egy hasonló étel, de ott sem nevezik még Jókai-bablevesnek. 1980-ban Gundel fiai, Ferenc és Imre újra kiadták a méltán híres szakácskönyvet, amelyben már kiváló marketingfogásként Jókai-bablevesként jelenik meg a népszerű egytálétel.

A dél-komáromiak Komgasztro című sorozatában Sági Szilárd gasztrokibic és Proczeller Tamás házigazda járta és kóstolta végig Komárom éttermeit. 

Az azóta tovább finomított és tökéletesített recept alapján készült Jókai-palacsintát nemrég, 2023. március 20-án mutatták be ismét, ezúttal már szélesebb körben és nagyobb nyilvánosság előtt.

A palacsintatésztát babpürével kenik meg, kolbászmorzsával, hagymával megszórják, a tányérra pedig tejfölös krém és pár vékony szelet sült füstölt tarja vagy csülök kerül.

Azért a dél-komáromiak kihangsúlyozták, a palacsintát ugyanúgy egész Komárom ételének szánják, ahogy a Jókai-bableves is az. Mindenesetre a Komáromi kisleány továbbra is hasonlóan kívánatos, mint volt 2018-ban, amikor megismerhettük (természetesen a legendás tortára gondolunk), és nekem már csak az érdemtelenül elhanyagolt komáromi halászlé hiányzik az étlapokról.