11 év után kamatemelésre készül az Európai Központi Bank, amit a drasztikusan megemelkedő infláció indokolt. Viszont a kamatemelés nem várt akadályokba ütközött.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
Tizenegy év után kamatemelésre készül az EKB viszont ez problémákba ütközhet, mivel a tagországok jelentős eltérést mutatnak a hitelfelvételi költségekben. A dél-európai tagállamok (főleg Olaszország) hitelfelvételi költségei megugrottak, szemben az északi-tagállamokkal. Tehát a jegybankok töredezettek, hiszen így a hozamok is eltérőek. Az EKB ezt úgy igyekszik kezelni, hogy megpróbálja megállítani az adott ország kötvényeinek indokolatlan eladását.
Az EKB kormányzótanácsa július 21-i ülésén tervezi hosszú idő után megemelni a betéti kamatát. Világszerte emelik a központi bankok a kamatokat, állítják le a kötvényvásárlásokat – így tesz a Federal Reserve, a Bank of England is, ellentétben a Bank of Japan-al. Ennek az a mögöttes oka, hogy ha a hitelfelvételi költségek emelkednek, lehűl a kereslet, amivel a csúcson lévő inflációt szeretnék csökkenteni.
A nehézség ott jön, hogy a 19 tagállam továbbra is különálló fiskális politikát folytat, ezáltal pedig egyre nő az eltérés a hitelfelvételi költségek között, ráadásul az emelkedő kamatok fokozzák a magas adósságszint miatti szorongást. Ez elég markánsan látszik a németországi és az olaszországi 10 éves kötvényhozamok között, hiszen a szórás az egy évvel ezelőtti egy százalékpontról most már két százalékpont. Ez a 2012-es államadósság-válság idejében lévő 5 százaléktól elmarad, amikor az olaszok 5 százalékkal többet fizettek, mint a németek. Azonban Olaszország adóssága most magasabb, mint a legutóbbi válság idején, így megvan az esélye, hogy kialakul egy növekvő és fenntarthatatlan adósságspirál. Az Eurózóna tagországok államadóssága egyébként többnyire nőtt 2012 óta, amit az alábbi ábra jól szemléltet:
Forrás: Eurostat
Az EKB úgy szeretné ezt orvosolni, hogy létrehoz egy új eszközt, amely segít biztosítani a monetáris politikájának közvetítését egységesen a zónában. Erről konkrét döntés még nincs. Az EKB várhatóan elkötelezi magát azon országok kötvényeinek megvásárlása mellett, amelyek hitelfelvételi költségei a piaci spekuláció miatt a gazdasági fundamentumok által indokolt szintre emelkednek. Ez annyiban térne el az EKB korábbi programjaitól, hogy ebben az esetben nem minden ország kötvényét vásárolnák meg, csak azokét, akiknek a leginkább szüksége van a támogatásra. A kötvényvásárlások inflációs hatását pedig azzal ellensúlyoznák, hogy megfelelő összegű betéteket emel el a bankoktól. Az Európai Központi Bank nem véletlenül nem hozott nyilvánosságra semmiféle adatot
hiszen ennek az eszköznek a megtervezése bonyolult feladat és így egy kellően bonyolult rendszerre lehet számítani.
A nehézséget az jelenti, hogy mikor kell beavatkozni, mikor indokolt a beavatkozás és mikor nem. Ez már érinti az erkölcsi kockázat területét is. Mivel az EKB ettől a hónaptól kezdve újra befektetheti a lejáró kötvényekből származó bevételét egy már a saját tulajdonában lévő 1,7 milliárdos portfólióba, így például a német lejáratokat felhasználva további olasz adósságokat vásárolhat. Sokak szerint az ilyen irányú befektetések nem lesznek elegendőek. Viszont szilárd biztosítékokra van szükség ahhoz, hogy fennmaradhasson a tagállamok szilárd fiskális politikája. A biztosíték azt jelentené, hogy az országoknak teljesíteniük kellene bizonyos fiskális feltételeket, mielőtt az EKB többet vásárolna az adósságukból.
Az EKB a tervek szerint felkérné az Európai Bizottságot, hogy az új eszköz vonatkozásában ellenőrizzenek minden feltételt. Az EKB azt is fontolgatja, hogy többletkövetelményt írjanak elő az országoknak, hogy kötelezzék el magukat a középtávú költségvetési fenntarthatósági terv mellett, ami része lehet a bizottsági ellenőrzésnek, hiszen mindkét félnek érdeke a hiteles költségvetési terv.
Az EKB új programja kevésbé lenne megterhelő, mint a korábbi Outright Monetary Transactions kötvényvásárlási program. Ez megkövetelte az Európai Stabilitási Mechanizmus mentőcsomagját és szigorú reformkövetelményeket, amit sosem használták. A tagállamokban viszont heves reakciókat váltott ki a terv, mondván: a fiskális politikába nem nyúlhat bele az EKB, hiszen az ellentétes az EU-szerződéssel. Korábban több kötvényvásárlási programot megtámadtak a német alkotmánybíróság előtt és ez most sem zárható ki. Ráadásul fennáll annak a veszélye, hogy a konstrukcióval annyi feltétel köti majd le az EKB-t, hogy nem lesz képes a piacok megfékezésére. A jegybanki töredezettség ellen bevezetni kívánt eszköz a legsebezhetőbb államok kötvényeinek megvásárlásával tehát lehetővé teszi az EKB számára, hogy korlátozza az Eurózóna állami hitelfelvételi költségeinek indokoltalan eltérését. Az EKB álláspontja szerint ez szolgálná az erősebb – északi – országok érdekeit is, hiszen enélkül egy erőteljes tőkebeáramlást tapasztalnának, ami a hozamnyomást is fűti, azon túl, hogy a túl laza finanszírozási feltételeket és a mostaninál is jóval magasabb inflációt eredményezne.
Az Európai Központi Bankot ugyanakkor egyre sürgeti az idő, hiszen a legfrissebb – júniusra vonatkozó – adat 8,6 százalékos inflációt hozott az Eurózónában. Ez fokozta a feszültséget a kamatemelések sebességéről folytatott vitában. Májusban is magas 8,1 százalékos volt az infláció az Eurózónában, ez nőtt most 0,5 százalékkal többnyire a háború által okozott ellátási zavarok miatt, amelyek megemelték az energia-és élelmiszerárakat.
Az Eurózónán belüli növekvő árnyomást többnyire ellensúlyozták a német infláció lassítására bevezetett közlekedési- és villamosenergia-támogatások, hogy tompítsák a megélhetési költségek növekedését. A közgazdászok többsége 8,4 százalék körüli inflációt várt júniusban, de végül a nyilvánosságra hozott érték jóval meghaladta az előzetes várakozásokat. Ez azért jelenthet problémát, mert így az Európai Központi Bank a tervezettnél több bázisponttal emelheti a kamatot, amely az eltérő hitelfelvételi költségek miatt még nagyobb különbségeket eredményezne. Ugyanakkor a teljes képhez hozzátartozik, hogy az EKB jelentős lemaradással kell, hogy szembenézzen kamatemelés tekintetében. Az előzetes tervek szerint a július 21-i ülésen 25 bázisponttal szeretné az EKB megkezdeni a szigorítást.
A jegybank igyekszik megfordítani az eddigi egy évtizedes laza fiskális politikáját, ezzel megfékezve az árnövekedést és még mindeközben igyekszik megfékezni, hogy az Euróövezet mély recesszióba süllyedjen vagy egy 2012-eshez hasonló adósságválságba. Ezekre tehát továbbra is megvan a lehetőség az eltérő hitelfelvételi költségek miatt. A kamatemeléssel kapcsolatban azonban fontos leszögezni, hogy a szigorításnak tartania kell a fokozatosság elvét. Az Eurózóna nincs abban a helyzetben, mint az Amerikai Egyesült Államok, ahol a magas infláció valamelyest tükrözi a túlzott keresletet. Az Eurózónában problémát jelent, hogy a fogyasztás és a beruházások a pandémia előtti szint alatt vannak, sőt jóval elmaradnak a pandémia előtti trendttől. Az elkövetkező időszak lépései is attól függnek, hogy amint a betéti kamat szintje -0,5 százalékról nulla fölé emelkedik, mik lesznek az inflációs kilátások, illetve hogy milyen irányba mozdulnak el a gazdaságok. A balti államokban – ahol az infláció 20 százalék környékén ingadozik – 50 bázispontos emelést szeretnének, mert tartanak attól, hogy ennél kisebb emelés nem érezteti kellően a hatását és nem fog enyhülni az árnövekedés üteme.
Ugyanakkor pozitív hír, hogy az Eurózónában 6,6 százalékra csökkent a munkanélküliség májusban, amelynek valószínűleg bérnövelő hatása is lesz. Az Eurózónában a várakozások szerint az infláció az idei év végére 7,5 százalékra fog mérséklődni, amely még így is jóval meg fogja haladni az Európai Központi Bank 2 százalékos inflációs célját, így a szakszervezetek valószínűleg legalább időleges bérkompenzációért fognak lobbizni a bértárgyalásokon. Az Eurostat adatai alapján júniusban az Eurózóna 17 tagállamában nőtt tovább az infláció júniusban és csak 2 országban – Németországban és Hollandiában – lassult az áremelkedés üteme, emellett 9 tagállamban kétszámjegyű volt az emelkedés. A legalacsonyabb érték továbbra is a máltai (6,1 százalék) és francia (6,5 százalék) adat, a másik véglet pedig Észtország és Lettország 20 százalék feletti inflációval. Az Eurostat legfrissebb adatait az alábbi ábra szemlélteti:
Forrás: Eurostat
Az infláció felfutásának oka, hogy az Eurózónában az energiaárak történelmi csúccsal 42 százalékkal emelkedtek júniusban a háború hatására hiszen Oroszország csökkentette az európai földgázszállítást. Emellett az alkohol, a dohány és az élelmiszerek 8,9 százalékkal emelkedtek, ami a háború miatti mezőgazdasági ellátási zavaroknak köszönhető elsősorban, hiszen több millió tonnányi gabona rekedt Ukrajnában.
A maginfláció ugyanakkor júniusban 3,7 százalékra mérséklődött – ha az ingadozó energia- és élelmiszerárakat nem vesszük figyelembe –, amely döntő részt az állami támogatások miatti olcsóbb tömegközlekedésnek köszönhető. Ilyen pozitív felhangú intézkedés volt például Németországban a 9 eurós havi vonatjegy, amely végül is elérte a várt eredményt: 8,2 százalékra mérsékelte a német inflációt.
Borítókép: MTI/ EPA/ Olivier Hoslet
Sebestyén Géza szerint ha így lesz, akkor a további kamatemelések egy idő után egyre inkább erősíthetik az eurót, és relatív értelemben gyengíthetik majd a forintot.
Az elemzők szerint fontos üzenetet küldött Szaúd-Arábiából a jegybank elnöke.
Három fronton is áll a bál: a Nemzeti Színház igazgatója nyílt levélben leplezte le Nagy Ervin gőgös vádjait. De nem csak itthon forrnak az indulatok: Brüsszel már kész tényként kezeli Ukrajna uniós integrációját, miközben az eurózóna recseg-ropog.
Az Európai Központi Bank elutasította a hitel biztosítását, és az EU-tagállamok sem vállalják a kockázatot, ami Von der Leyen és Zelenszkij terveit is keresztülhúzza.
Frank Elderson, az EKB igazgatósági tagja figyelmeztetett: a klímaváltozás egy olyan gazdasági pofon lehet, hogy az eurózóna GDP-jének az 5 százalékát is elvihetik a következő években az áradások, az aszályok és a hőhullámok, ami ea 2008-as válsághoz hasonló szintű csapás lenne.
Óvatosnak kell lennünk a migráció vélt gazdasági haszna és Lagarde optimista kijelentései kapcsán, és továbbra is érdemes alaposan meggondolni, kiket és milyen célból engedünk be az uniós határokon.
Nem könnyítem meg a dolgukat. Már csak azért sem, mert nem minden az, aminek első ránézésre látszik.
Milák megdöntötte egyéni legjobbját.
