11 év után kamatemelésre készül az Európai Központi Bank, amit a drasztikusan megemelkedő infláció indokolt. Viszont a kamatemelés nem várt akadályokba ütközött.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
Tizenegy év után kamatemelésre készül az EKB viszont ez problémákba ütközhet, mivel a tagországok jelentős eltérést mutatnak a hitelfelvételi költségekben. A dél-európai tagállamok (főleg Olaszország) hitelfelvételi költségei megugrottak, szemben az északi-tagállamokkal. Tehát a jegybankok töredezettek, hiszen így a hozamok is eltérőek. Az EKB ezt úgy igyekszik kezelni, hogy megpróbálja megállítani az adott ország kötvényeinek indokolatlan eladását.
Az EKB kormányzótanácsa július 21-i ülésén tervezi hosszú idő után megemelni a betéti kamatát. Világszerte emelik a központi bankok a kamatokat, állítják le a kötvényvásárlásokat – így tesz a Federal Reserve, a Bank of England is, ellentétben a Bank of Japan-al. Ennek az a mögöttes oka, hogy ha a hitelfelvételi költségek emelkednek, lehűl a kereslet, amivel a csúcson lévő inflációt szeretnék csökkenteni.
A nehézség ott jön, hogy a 19 tagállam továbbra is különálló fiskális politikát folytat, ezáltal pedig egyre nő az eltérés a hitelfelvételi költségek között, ráadásul az emelkedő kamatok fokozzák a magas adósságszint miatti szorongást. Ez elég markánsan látszik a németországi és az olaszországi 10 éves kötvényhozamok között, hiszen a szórás az egy évvel ezelőtti egy százalékpontról most már két százalékpont. Ez a 2012-es államadósság-válság idejében lévő 5 százaléktól elmarad, amikor az olaszok 5 százalékkal többet fizettek, mint a németek. Azonban Olaszország adóssága most magasabb, mint a legutóbbi válság idején, így megvan az esélye, hogy kialakul egy növekvő és fenntarthatatlan adósságspirál. Az Eurózóna tagországok államadóssága egyébként többnyire nőtt 2012 óta, amit az alábbi ábra jól szemléltet:
Forrás: Eurostat
Az EKB úgy szeretné ezt orvosolni, hogy létrehoz egy új eszközt, amely segít biztosítani a monetáris politikájának közvetítését egységesen a zónában. Erről konkrét döntés még nincs. Az EKB várhatóan elkötelezi magát azon országok kötvényeinek megvásárlása mellett, amelyek hitelfelvételi költségei a piaci spekuláció miatt a gazdasági fundamentumok által indokolt szintre emelkednek. Ez annyiban térne el az EKB korábbi programjaitól, hogy ebben az esetben nem minden ország kötvényét vásárolnák meg, csak azokét, akiknek a leginkább szüksége van a támogatásra. A kötvényvásárlások inflációs hatását pedig azzal ellensúlyoznák, hogy megfelelő összegű betéteket emel el a bankoktól. Az Európai Központi Bank nem véletlenül nem hozott nyilvánosságra semmiféle adatot
hiszen ennek az eszköznek a megtervezése bonyolult feladat és így egy kellően bonyolult rendszerre lehet számítani.
A nehézséget az jelenti, hogy mikor kell beavatkozni, mikor indokolt a beavatkozás és mikor nem. Ez már érinti az erkölcsi kockázat területét is. Mivel az EKB ettől a hónaptól kezdve újra befektetheti a lejáró kötvényekből származó bevételét egy már a saját tulajdonában lévő 1,7 milliárdos portfólióba, így például a német lejáratokat felhasználva további olasz adósságokat vásárolhat. Sokak szerint az ilyen irányú befektetések nem lesznek elegendőek. Viszont szilárd biztosítékokra van szükség ahhoz, hogy fennmaradhasson a tagállamok szilárd fiskális politikája. A biztosíték azt jelentené, hogy az országoknak teljesíteniük kellene bizonyos fiskális feltételeket, mielőtt az EKB többet vásárolna az adósságukból.
Az EKB a tervek szerint felkérné az Európai Bizottságot, hogy az új eszköz vonatkozásában ellenőrizzenek minden feltételt. Az EKB azt is fontolgatja, hogy többletkövetelményt írjanak elő az országoknak, hogy kötelezzék el magukat a középtávú költségvetési fenntarthatósági terv mellett, ami része lehet a bizottsági ellenőrzésnek, hiszen mindkét félnek érdeke a hiteles költségvetési terv.
Az EKB új programja kevésbé lenne megterhelő, mint a korábbi Outright Monetary Transactions kötvényvásárlási program. Ez megkövetelte az Európai Stabilitási Mechanizmus mentőcsomagját és szigorú reformkövetelményeket, amit sosem használták. A tagállamokban viszont heves reakciókat váltott ki a terv, mondván: a fiskális politikába nem nyúlhat bele az EKB, hiszen az ellentétes az EU-szerződéssel. Korábban több kötvényvásárlási programot megtámadtak a német alkotmánybíróság előtt és ez most sem zárható ki. Ráadásul fennáll annak a veszélye, hogy a konstrukcióval annyi feltétel köti majd le az EKB-t, hogy nem lesz képes a piacok megfékezésére. A jegybanki töredezettség ellen bevezetni kívánt eszköz a legsebezhetőbb államok kötvényeinek megvásárlásával tehát lehetővé teszi az EKB számára, hogy korlátozza az Eurózóna állami hitelfelvételi költségeinek indokoltalan eltérését. Az EKB álláspontja szerint ez szolgálná az erősebb – északi – országok érdekeit is, hiszen enélkül egy erőteljes tőkebeáramlást tapasztalnának, ami a hozamnyomást is fűti, azon túl, hogy a túl laza finanszírozási feltételeket és a mostaninál is jóval magasabb inflációt eredményezne.
Az Európai Központi Bankot ugyanakkor egyre sürgeti az idő, hiszen a legfrissebb – júniusra vonatkozó – adat 8,6 százalékos inflációt hozott az Eurózónában. Ez fokozta a feszültséget a kamatemelések sebességéről folytatott vitában. Májusban is magas 8,1 százalékos volt az infláció az Eurózónában, ez nőtt most 0,5 százalékkal többnyire a háború által okozott ellátási zavarok miatt, amelyek megemelték az energia-és élelmiszerárakat.
Az Eurózónán belüli növekvő árnyomást többnyire ellensúlyozták a német infláció lassítására bevezetett közlekedési- és villamosenergia-támogatások, hogy tompítsák a megélhetési költségek növekedését. A közgazdászok többsége 8,4 százalék körüli inflációt várt júniusban, de végül a nyilvánosságra hozott érték jóval meghaladta az előzetes várakozásokat. Ez azért jelenthet problémát, mert így az Európai Központi Bank a tervezettnél több bázisponttal emelheti a kamatot, amely az eltérő hitelfelvételi költségek miatt még nagyobb különbségeket eredményezne. Ugyanakkor a teljes képhez hozzátartozik, hogy az EKB jelentős lemaradással kell, hogy szembenézzen kamatemelés tekintetében. Az előzetes tervek szerint a július 21-i ülésen 25 bázisponttal szeretné az EKB megkezdeni a szigorítást.
A jegybank igyekszik megfordítani az eddigi egy évtizedes laza fiskális politikáját, ezzel megfékezve az árnövekedést és még mindeközben igyekszik megfékezni, hogy az Euróövezet mély recesszióba süllyedjen vagy egy 2012-eshez hasonló adósságválságba. Ezekre tehát továbbra is megvan a lehetőség az eltérő hitelfelvételi költségek miatt. A kamatemeléssel kapcsolatban azonban fontos leszögezni, hogy a szigorításnak tartania kell a fokozatosság elvét. Az Eurózóna nincs abban a helyzetben, mint az Amerikai Egyesült Államok, ahol a magas infláció valamelyest tükrözi a túlzott keresletet. Az Eurózónában problémát jelent, hogy a fogyasztás és a beruházások a pandémia előtti szint alatt vannak, sőt jóval elmaradnak a pandémia előtti trendttől. Az elkövetkező időszak lépései is attól függnek, hogy amint a betéti kamat szintje -0,5 százalékról nulla fölé emelkedik, mik lesznek az inflációs kilátások, illetve hogy milyen irányba mozdulnak el a gazdaságok. A balti államokban – ahol az infláció 20 százalék környékén ingadozik – 50 bázispontos emelést szeretnének, mert tartanak attól, hogy ennél kisebb emelés nem érezteti kellően a hatását és nem fog enyhülni az árnövekedés üteme.
Ugyanakkor pozitív hír, hogy az Eurózónában 6,6 százalékra csökkent a munkanélküliség májusban, amelynek valószínűleg bérnövelő hatása is lesz. Az Eurózónában a várakozások szerint az infláció az idei év végére 7,5 százalékra fog mérséklődni, amely még így is jóval meg fogja haladni az Európai Központi Bank 2 százalékos inflációs célját, így a szakszervezetek valószínűleg legalább időleges bérkompenzációért fognak lobbizni a bértárgyalásokon. Az Eurostat adatai alapján júniusban az Eurózóna 17 tagállamában nőtt tovább az infláció júniusban és csak 2 országban – Németországban és Hollandiában – lassult az áremelkedés üteme, emellett 9 tagállamban kétszámjegyű volt az emelkedés. A legalacsonyabb érték továbbra is a máltai (6,1 százalék) és francia (6,5 százalék) adat, a másik véglet pedig Észtország és Lettország 20 százalék feletti inflációval. Az Eurostat legfrissebb adatait az alábbi ábra szemlélteti:
Forrás: Eurostat
Az infláció felfutásának oka, hogy az Eurózónában az energiaárak történelmi csúccsal 42 százalékkal emelkedtek júniusban a háború hatására hiszen Oroszország csökkentette az európai földgázszállítást. Emellett az alkohol, a dohány és az élelmiszerek 8,9 százalékkal emelkedtek, ami a háború miatti mezőgazdasági ellátási zavaroknak köszönhető elsősorban, hiszen több millió tonnányi gabona rekedt Ukrajnában.
A maginfláció ugyanakkor júniusban 3,7 százalékra mérséklődött – ha az ingadozó energia- és élelmiszerárakat nem vesszük figyelembe –, amely döntő részt az állami támogatások miatti olcsóbb tömegközlekedésnek köszönhető. Ilyen pozitív felhangú intézkedés volt például Németországban a 9 eurós havi vonatjegy, amely végül is elérte a várt eredményt: 8,2 százalékra mérsékelte a német inflációt.
Borítókép: MTI/ EPA/ Olivier Hoslet
Az orosz jegybank folyamatos kamatemelésekkel igyekszik csökkenteni az inflációt. Elvira „A Pusztító” Nabiullina könyörtelen: legutóbb már 21 százalékra húzta fel az alapkamatot. A vállalatok tulajdonosai most úgy döntöttek: elég volt a központi bank elnökéből.
Oroszország legkeményebb nője nem sokat teketóriázott: Elvira Nabiullina, a nemzeti bank elnöke rekordmagasra, 21 százalékra emelte a jegybanki kamatot. A cél változatlanul a katonai kiadások miatt berobbant infláció leküzdése.
Szeptemberben Christine Lagarde elnök még igyekezett hűteni az ülésről ülésre történő kamatvágásokkal kapcsolatos várakozásokat, viszont a vártnál gyengébb gazdasági teljesítményre reagálniuk kellett, és ez tovább erodálja az EKB hitelességét.
Az ügy úgy folytatódhatott a legendás olasz politikus 2023-ban bekövetkezett halála után is, hogy örökösei és családtagjai tovább vitték.
Mario Draghi egy éven keresztül készült terve egyetlen nap alatt összeomlott.
Az Európai Bizottság elnöke impozáns célokat tűzött ki maga elé az uniós befektetésekkel kapcsolatban. Aztán beleszaladt az Európai Központ Bank betonfalába.
Erre eddig senki nem gondolt.
