A Money View, mint új megközelítés
A zöld jegybanki tevékenység proaktív fogadtatásához két tényezőre mindenképp szükség van: egyrészt szükség van egy olyan szellemi háttérre, amely megkérdőjelezi az eddigi jegybanki tevékenységet, másrészt egy olyan politikai stratégiára, amely megvalósítható és elméletileg is kellően megalapozott. A zöld átállás újragondolt menetrendje tartalmazza mindkét szükséges feltételt: egy új elméleti alapot ad a monetáris politikáról való gondolkodáshoz, valamint felvázol egy elméleti politikai stratégiát a hatékony működéshez.
Az új elméleti hátteret az ún. Money View monetáris közgazdaságtani megközelítés jelenti. Ennek az iskolának az újítása abban áll, hogy egyesíti az Amerikai Egyesült Államokban honos institucionalista közgazdaságtani iskolák tradícióit, mint Young, Lars Peter Hansen és Hyman Minsky a brit jegybanki hagyományokkal, mint Walter Bagehot, Ralph George Hawtrey, John Hicks és Charles Goodhart. Éppen ebből az ötvözetből fakadóan a Money View a banki tevékenységet úgy fogja fel, mint ami egyszerre fizetési rendszer és piacteremtő rendszer. Éppen a duális felfogás miatt lépi túl a közgazdaságtan és a pénzügy határait, ami alkalmassá teszi ezt az elméletet arra, hogy megfelelően reflektáljon azokra a jegybanki kihívásokra, amelyek a piaci alapú finanszírozás korszakában jelentkeznek.
Az elmélet a monetáris politikai szempontokat a pénz oldaláról gondolja kezelhetőnek, ami azt jelenti, hogy szakítani kell a korábbi elképzeléssel, amely szerint minden pénzügyi eszköz az értékpapíroktól és a bankbetétektől a valutáig és az aranyig tartanak, valamint a pénzhierarchia alkotóelemei és vertikális átválthatóság alá tartoznak. Ezzel azért kell szakítani, mert tartalmazza az aranyat, ami a leglikvidebb eszköz, és az értékpapírt, ami pedig a legkevésbé likvid eszköz.
A jegybanki haircut a pénzhierarchiák szerves részét képezi, ami magától értetődő, hiszen enélkül az értékpapírokat nem lehetne bankpénzekre átváltani. Ebben a hierarchiában különböző fokú a pénzes eszközök átválthatósága, ami nagyban a biztosíték napi értékelésének és fedezetének bonyolult mechanizmusának függvénye. Ez lényegében azt jelenti, hogy a biztosítékok értékelése a modern piaci alapú finanszírozási rendszerek középpontjában áll. A cél az éghajlatváltozás mérséklése. Ennek az a következménye, hogy a biztosítékok értékét direkt módon befolyásoló politikai eszközöket egy hatékony zöld jegybanki stratégia centrális elemévé kell tenni.