a cégek 12 százaléka küldte kényszerszabadságra dolgozói egy részét,
15 százalékuk pedig önkéntes szabadság kivételét javasolta alkalmazottjainak; a visszajelzések alapján három hónapos időtávon a vállalkozások 15 százaléka valószínűsítette, hogy be kell zárnia a boltot. A gázkínálat visszaesése csak 2008-ban 6,7 milliárd dollár veszteséget okozott Nyugat-Ausztráliának.
A rendelkezésre álló gáz mennyiségének csökkenése néhány egészen váratlan következménnyel járt. Felmerült például annak az esélye, hogy az esti sporteseményeket korábbi időpontra hozzák, hogy megspórolják a világítást (ezt az ötletet végül azért vetették el, mert úgy gondolták, hogy az esti világítás ellenére áramot spórolnak az események, hiszen a nézők addig otthon kevesebb áramot használnak). Illetve mivel a széndioxidot is földgázból állították elő, így a gázhiány miatt széndioxidból is kevesebb állt rendelkezésre. Ennek egyik következményeként a perthi kocsmák söreiben kevesebb buborék volt, mint máskor.
Azonban nem csak egy jó Foster’s-hez van szükség széndioxidra, a borászatok is használják a palackozás során, az egészségügyi intézmények az eszközök sterilizálására, és a vágóhidak is az állatok elkábítására. Így komolyan felmerült, hogy be kell zárni Nyugat-Ausztrália legnagyobb vágóhídját. A perthi kórház pedig vészhelyzeti protokollt vezetett be, melynek része volt az is, hogy
komoly gázhiány esetén nem minden eszközt fertőtlenítenek, csak a legszükségesebbeket.