az ipari szereplők, kereskedelmi partnerek és a Pentagon között erősíteni kell a párbeszédet annak érdekében, hogy biztosítsák a katonai képességeket Ukrajnának.
A Védelmi Minisztérium a párbeszéd alatt információk beszerzésére gondolt a fegyvergyártó és fejlesztő vállalatoktól, egészen pontosan az olyan fegyverekre és technikákra kíváncsi, „amelyek gyorsan exportálhatók, minimális kiképzéssel bevethetők, és amelyek hatékonynak bizonyulnak a csatatéren”. A vállalatoknak száz szóban kell ismertetniük a saját maguk ajánlotta fegyvert, majd azt, milyen területen lehet alkalmazni, gyártásban van-e már, és ha nem, mennyi idő kell annak megkezdéséhez. A jelentkezőknek május 6-ig van lehetőségük válaszolni, aztán a kormány majd dönt, kivel és hogyan köt szerződést.
Ez magyarra lefordítva annyit tesz, hogy az Amerikai Egyesült Államok lőtérnek kezdi használni Ukrajnát. Míg az Európai Unió tagállamai zömében a régebbi, kipróbált, nem egy esetben az ukránoknak is ismerős haditechnikai eszközöket küldik Zelenszkijnek, addig az USA – ami eddig is hozzányúlt saját, alkalmazásban álló belső készleteihez – mostani lépése új dimenzióját mutatja a segítségnyújtásnak. Már a Phoenix Phantom esetében is meghökkentő volt egy vadonatúj, még be sem járatott fegyver önzetlen felajánlása, az azonban, hogy eddig esetleg gyártásba nem küldött, az esetek zömében tesztelés nélküli technikákra akar az USA kormánya szerződést kötni, majd mindenféle átfutási idő nélkül az ukrán frontra küldeni, azt jelenti, hogy a Biden-kormány tesztelési területnek és lehetőségnek tekinti Ukrajna területét, ahol
élesben, ráadásul amerikai életek kockáztatása nélkül próbálhatja ki legújabb vagy még éppen csak létező eszközeit.
A gondolat persze nem új keletű, a nyíltság azonban, ahogyan kommunikálják, meglehetősen szokatlan. Az USA szemszögéből nézve persze mindenki jól jár. Ukrajna, a fegyverfejlesztők, a gyártók, az amerikai haderő, a politikai elit – és elsősorban a gazdaság. Jövőre már 770 milliárd dollárra ugrik a védelmi költségvetés.
És csak nő.