Az orosz-ukrán háború kezdete óta éles vitákat generál, hogy Magyarország nem hajlandó közvetlenül fegyvereket szállítani Ukrajnának, és nem is ajánl fel haditechnikát a megtámadott országnak. Pedig hazánk nagyon is összezárt az Európai Unió tagországaival a fegyverszállítások ügyében, mégpedig úgy, hogy közben tartotta magát eredeti elhatározásához.
A háború kirobbanásakor a kormány azonnal reagált a lehetséges magyar szerepvállalással kapcsolatban, álláspontja pedig azóta is változatlan: Magyarországnak ki kell maradnia a háborúból, ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy hazánk nem ajánl fel fegyvereket Ukrajnának, és nem is enged át saját területén ilyen szállítmányokat észak-keleti szomszédunk felé. Orbán Viktor sokszor idézett „stratégiai nyugalom” kifejezése nem ördögtől való: Németország szintén ragaszkodott ahhoz az alapelvhez, amely kimondja, hogy saját haditechnikát még harmadik országon keresztül sem szállít konfliktusövezetbe. Igaz, a németek időközben megváltoztatták saját szabályukat, és éppen a napokban jelentették be, hogy hosszú távon 1 milliárd eurót biztosítanak az Ukrajnával kapcsolatos védelmi kiadásokra, az Orbán-kormány így sincs egyedül álláspontjával Európában. Bulgária és Románia például ugyanezt a döntést hozta meg, és a belső viták ellenére egyelőre ki is tartanak mellette.
Orbán Viktor két magyarázatot adott a nemleges döntésre. Az egyik a kárpátaljai magyarság biztonságát hangsúlyozta, ami abban az esetben semmiképpen sem garantálható, ha
Az orosz külügyminisztérium tett is kemény kijelentéseket a direkt fegyverszállításban részt vevő országok felé, „kemény következményeket” ígérve, egy ilyen jellegű fenyegetést pedig még akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha jelen pillanatban nem tűnik reálisnak egy komolyabb válaszlépés orosz részről.
Orbán másik érve sokkal prózaibb: „a magyar álláspont már csak azért sem tud változni, mert nincs olyan fegyverünk, amit nélkülözhetnénk, és ne lenne szükséges a határaink védelméhez, így ha akarnánk, sem tudnánk fegyvereket küldeni.” A miniszterelnök arra utalt, hogy a teljesen leamortizálódott Magyar Honvédséget csak 2016-ban tudták elkezdeni újjáépíteni, a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program első évei azonban még a haditechnikai fejlesztések előkészítéséről szóltak, a tényleges eszközbeérkezések pedig éppen csak elkezdődtek vagy a következő években várhatóak. Maróth Gáspár védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos a Makronómnak adott interjújában úgy fogalmazott: a kezdeti szűkített program volumene az ország gazdasági teljesítőképességének ugrásszerű növekedésével párhuzamosan változott. Jelen pillanatban azonban valósak Orbán mondatai a nemzeti haditechnika nélkülözhetetlenségéről.
Vannak, aki Belgium példáját hozzák fel ellenvetésként, amely éppen a leselejtezendő kézifegyvereit adja át az ukránoknak, ám hivatalosan nem tudni, jelenleg hol jár a hazai AK-gépkarabélyok cseréjének pontos folyamata, ahogyan azt sem, mi a cél például a megmaradt T-72-es harckocsikkal a német Leopardok végleges érkezéséig.
A magyar döntés miatt kialakult helyzetet az EU-s tagállamok többségében negatív módon minősítették, hazánkat különösen érzékenyen érintette, hogy
miután a lengyel és szlovák fél nem volt hajlandó Budapestre utazni. A két V4-es tagállam azóta is élesen bírálja a kormányt a fegyverszállítások ügyében.
Időközben az április 3-ai választás kampányhajrájába annyira beépült a fegyverszállítások és a magyar háborús részvétel (vagy nem részvétel) témája, hogy a két oldal külön stratégiát épített rá. Tény, hogy az ellenzéki pártok nem nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel, többségük megelégedett azzal, hogy burkoltan vagy nyíltan a fegyverszállítások megindítására szólították fel a kormányt, összeurópai követelésként fogalmazva meg azt, de a mikéntre és a hogyanokra még szakpolitikusaik sem válaszoltak.
A kampányfolyamat egy pontján az ellenzék akkori miniszterelnök-jelöltje visszájára próbálta fordítani a magyar katonai szerepvállalás kapcsán tett korábbi, meglehetősen szerencsétlen mondatai miatt rázúduló össztüzet, és azzal vádolta meg Orbánt – szó szerint lehazaárulózva –, hogy mindenkinek hazudott, hiszen egy Pápán állomásozó magyar felségjelű katonai repülőgép páncéltörőket, mesterlövész puskákat és légvédelmi rakétákat szállít Hollandia adományaként Ukrajnába, így Magyarország igenis szállít fegyvert.
Márki-Zay Péter tévedésére akkor Kovács Zoltán, nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár mutatott rá, mondván, egy olyan NATO-keretek közt működő, többnemzeti együttműködés repülőgépéről van szó, amit a megállapodás értelmében bármelyik résztvevő nemzet „kibérelhet” saját repülési idejének rovására, így a fegyverszállítási folyamatban Magyarország vagy a Magyar Honvédség semmilyen formában nem vett részt.
A választás után hazai oldalon csitulni látszanak a fegyverszállítással kapcsolatos indulatok, a kritikák zömében külföldről érkeznek, mint a lengyel és szlovák miniszterelnök már említett bírálata. Mindeközben a közvélemény még mindig keveset tud arról a tényről, hogy Magyarország nagyon is részt vesz Ukrajna fegyverellátásban, és mindezt úgy teszi, hogy tartja magát elhatározásához, azaz direkt módon nem szállít fegyvert az országba.
Az Európai Tanács ugyanis tavaly márciusban hozott létre egy uniós költségvetésen kívüli alapot Európai Békekeret néven, amely az Uniót érintő konfliktus megelőzése és a béke megteremtése céljából hozott intézkedéseket finanszírozza. (Magyarországot Szijjártó Péter képviselte az alakulásnál.) A külön keretre azért volt szükség, mert a központi költségvetést nem lehet védelmi célokra használni, így
A keretnek minden tagország befizetője, kivéve Dániát, aki már csatlakozásakor deklarálta, hogy ilyen jellegű finanszírozásba nem fog beszállni. (Ettől függetlenül vagy éppen ennek ellenére önkéntes fegyverszállítási ajánlatot tett Ukrajnának.) Az alapításkor meghatározott keret felső határa – a mindenkori árfolyamot figyelembe véve – 5,6 milliárd euró a 2021-2027-es időszakra vetítve, az éves limit pedig 420 milliárdról indul, majd évente növekedve eléri az 1,1 milliárd eurót. Mindez alaposan felborult az orosz-ukrán háborúnak köszönhetően, az összegek átcsoportosítása hirtelen, de rendkívül hatékonyan működik.
A Békekeret költségvetése két területre összpontosít. Az egyik az úgynevezett műveleti büdzsé, ebből finanszírozzák a közös biztonság- és védelempolitika katonai vonatkozású misszióinak és műveleteinek közös költségeit. A Békekeret jelenleg hét ilyen uniós katonai műveletet finanszíroz, köztük a magyar katonák részvételével zajló EU Mali kiképző missziót (EUTM Mali) és az EUFOR ALTHEA békefenntartó missziót is Bosznia-Hercegovinában. A másik a támogatási intézkedésekre szánt összeg, amelyből kifejezetten Unión kívüli, harmadik államokkal kapcsolatos fellépéseket támogatnak az ottani katonai és védelmi kapacitások megerősítése céljából. Ez utóbbi alapján jött létre az az Ukrajnát segítő uniós finanszírozás, amelybe Magyarország is befizeti a saját részét. A hozzájárulások mértékét a GNI (az ország gazdaságának mérete) alapján arányosan állapítják meg,
Április 13-án az Európai Tanács döntése értelmében a Békekeretből újabb 500 millió eurós támogatást különítettek el Ukrajna számára, immár harmadjára, így az eddig mozgósított források már 1,5 milliárd euróra rúgnak, ennek az összegnek pedig oroszlánrészét a „halálos erő célba juttatására tervezett, védelmi célú katonai felszerelések biztosítása”, köznapibb nevén könnyű és nehézfegyverek kollektív felajánlása és szállítása teszi ki.
Josep Borrell, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az április 11-i luxemburgi tanácskozás után egyébként személyesen erősítette meg, hogy Magyarország aktívan kiveszi a részét a kollektív támogatásból, hiszen az erről szóló szavazáson támogatta az Uniós határozatot az Ukrajnának szánt fegyverszállításról. Mint mondta,
„bár Magyarország közvetlenül nem engedi át területén Ukrajna felé a fegyverszállítmányokat, a saját részét befizeti az Európai Békekeretbe, így részese a fegyverbeszerzésnek és szállításnak is”.
Kérdés, hogy ezzel az eredménnyel a magyar hivatalos álláspont külföldi és hazai ellenzői megelégednek-e.
Fotó: Európai Tanács, MTI
A főváros szerepének újragondolásáról, a NER gazdasági logikájáról, a Fidesz belső működésének átalakulásáról és a centralizáció következményeiről beszélt lapunknak Szatmáry Kristóf, a párt új budapesti elnöke.
Több ezres tüntetések, politikai konteók, személyes támadások és egy civil mozgalom, amely néhány hét alatt országos figyelmet kapott.
Nem is a miniszterelnöki mondat ad igazán okot aggodalomra, hanem azok hallgatása, akik számtalan alkalommal kiáltották világgá, hogy megszűnt a sajtószabadság.
Egyszerre igaz két dolog: az, hogy ami eddig volt, nem volt jó úgy – és az, hogy érdemes lett volna nem a falnak csapódás módszerével átalakítani. Kohán Mátyás írása.
Andrius Kubilius védelemért és űrpolitikáért felelős uniós biztos szerint Oroszország továbbra is nagy mennyiségben képes fegyvereket és drónokat előállítani, ezért Európának fel kell készülnie saját védelmi képességeinek megerősítésére.
A moszkvai olajfinomító lángolása óta kevés drónt használtak az oroszok.
Tarr Zoltán tájékoztatott a legfrissebb fejleményekről.
Ráadásul hazudik is, mert egy szóval sem mondtam azt a parlamentben, hogy velem tisztelettel kell beszélni.
