Amerikai elemző: ha Orbán most kilépne az unióból, lebonthatná a globális elit új világrendjét

Orbán Viktor hivatalban lévő miniszterelnök a negyedik hivatali időszakáért verseng, és heves ellenerőkkel néz szembe mind belül, mind kívül. Nyílt titok, hogy Orbánt igencsak bírálják Brüsszelben. A józan tisztesség és a nemzeti értékek iránti alapvető érzéke miatt Brüsszelnek az az érdeke, hogy eltávolítsa hivatalából, hogy az Európai Bizottság és az Európai Tanács a teljes hatalom konszolidációját tudják biztosítani.

Ez csak akkor sikerülhet, ha elmozdítják, és egy Soros György és a davosi elit által irányított, Brüsszel-központú bábot ültetnek a helyére. Az Orbán eltávolítására tett kísérletet azonban most valódi kétségbeesés övezi. Egy nevetséges és kétségbeesett, nem kevesebb, mint hat pártból álló Orbán-tagadó koalíciót hoztak létre, amelyek közül egyik sem oltana, ha a másiknak égne a háza ̶  írja Luongo.

Így a hatalmat vágyó, de erővel nem bíró sokpárti koalíciókon keresztül uralkodhatnak a nemzetközi erők a nemzetállamok felett.

Így tervezte meg Davos Mario Draghi olaszországi hatalomátvételét is, miután Matteo Salvini 2019-ben kilépett az Öt Csillaggal kötött koalícióból. Az Öt Csillag Mozgalom alkut kötött a demokratákkal a Liga leváltására, annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások szerint az emberek teljesen más kormányt szerettek volna.

A német "közlekedési lámpa" koalíció tagjaiban sincs szinte semmi közös, de arra semmiképpen ne számítsunk, hogy például az FDP a süllyedő, most már csak 8 százalékos támogatottságával kilépne belőle, pedig akár meg is tehetné. Ehelyett azt látjuk, hogy Christian Lindner pénzügyminiszter, az FDP vezetője pontosan azt teszi, amiért a hatalomba került: előkészíti a terepet ahhoz, hogy Németország hatalmát minél inkább átruházza az EU-ra.

Az EU már most is finanszírozási szankciókkal sújtja Magyarországot a gyermekvédelmi törvénye miatt, és azzal fenyegetőzik, hogy blokkolná az uniós költségvetésből történő elosztást is, emlékeztet az elemző.

Az EU már rávette a lengyeleket, hogy engedjenek, mert a lengyelek Németországtól függnek a gázáramlás tekintetében, amit csak saját hajthatatlanságuknak köszönhetnek, az Oroszországgal kötött energiaügyi megállapodások megszakítása miatt.

Magyarország viszont energia tekintetében nem függ Brüsszeltől, mivel közvetlenül a Gazprommal kötött szerződést a földgázra a Török Áramlat Szerbiába és Magyarországra tartó vezetékén keresztül. Ez ad némi magyarázatot arra, hogy az EU miért próbálja szankcionálni Szerbiát, és miért próbálja elvágni a gázvezeték áramlását ott, ahol a vezeték az EU területét Bulgáriában keresztezi.

Tom Luongo itt merész kijelentést tesz. Szerinte az energiafüggetlen, és sem fiskálisan, sem monetárisan (eurótagság) nem függő Magyarországnak kevés érv szól az EU-ban maradás mellett, amennyiben Brüsszel továbbra is másodosztályú tagként kezeli őt.

Orbán és kormánya határozottan megtagadta az orosz-ukrán konfliktusba való bekapcsolódást annak ellenére, hogy a NATO komoly nyomást gyakorolt ​​rá. Ez segített Orbánnak a választásokon. Ahogy maga a háború is, mert természetes tendencia, hogy válság idején nem változtatjuk meg a vezetést. Ezért nem is számolt Luongo azzal, hogy Orbánnak túl sok gondja lenne megnyerni a választásokat. 

Ezt tartja a konfliktus lényegének. Tom Luongo szerint Orbán következő győzelmével a magyarok erős ösztönzést kapnának, hogy megfordítsák az EU-tagságuk támogatottságát. Orbán győzelme után rámutathat, hogy Magyarország nem jár jobban az EU-ban, mint azon kívül. Ezzel erős felhatalmazást kap, hogy ha nem is megállítsa, de lelassítsa az EU agresszív oroszellenes intézkedéseinek további erőltetését. .

és felidézni a Varsói Szerződés alatti élet emlékeit, ami sok kelet-európai számára az EU tagság támogatásának elsődleges motivációja és forrása.

Putyin világossá tette szándékait. Számára a választóvonalat a volt Szovjetunió köztársaságai jelentik, nem pedig a volt Varsói Szerződés országai. Oroszországnak amúgy sincs meg a terjeszkedéshez az ereje.

Luongo szerint egy Orbán-kormány újabb négy évig állhat ellen a külső erők további beavatkozásának. Mivel az EU már most sem hajlandó megadni Magyarországnak azt a pénzt, amivel tartozik neki az uniós szabályok szerint, így ez egy könnyű érv lesz Orbán számára, amit a választások után felhozhat  majd.

Ha Magyarország kiállna a további európai integráció ellen, miközben Oroszország megtartja ukrajnai területi nyereségét, az felnyitná a visegrádi országok szemét is. Megmutatná nekik, hogy van lehetőség egy olyan életre, ahol sem Oroszország, sem az EU nem irányítja a jövőjüket és nem uralkodik felettük. Ezzel Luongo szerint egy új blokk kialakítására nyílna lehetőség, amennyiben leküzdik félelmüket Oroszországgal, illetve a Brüsszelből érkező fenyegetésekkel szemben.

Ez egyben Brüsszel populizmus elleni háborújának határpontját is jelentené, amit még ebben a hónapban befolyásolhat egy esetleges politikai földrengés lehetősége is Franciaországban. Azt még ő sem meri megjósolni, hogy mi lesz, amikor Emmanuel Macron az elnökválasztás második fordulójában szembeszáll az erősödő Marine LePennel.

Tom Luongo írásában még felveti, hogy

Az EBESZ az ő tipikus játékával, az elfogult "exit pollok" felhasználásával megkérdőjelezi az eredményeket, hogy felszítsa az Orbán-ellenes hangulatot Budapesten. 

Visszautal a 2020-as minszki zavargásokra, amelyek a fehéroroszországi választási eredmények miatt törtek ki. Nem azt állítja, hogy Orbán úgy megtömi majd az urnákat, mint azt valószínűleg tette Lukasenko (akinek nem is volt rá szüksége), de ez lesz a narratíva, amelyet az egész nyugati sajtó előre felépített.

Luongo a választások napján a legrosszabb fajta Orbán-ellenes dezinformációs kampányra számított. Olyanra, ami nagyságrendekkel rosszabb lesz, mint bármi, amit a múltban tapasztalt. Csak reménykedni tud, hogy maga Orbán Viktor tisztában van ezekkel a fenyegetésekkel, és készenlétben vannak a tervei ezek kivédésére a következő időszakra.

Azért van ilyen véleménye, mert szerinte