Tényleg megmenti Európát a cseppfolyós amerikai gáz? Íme a részletek

Döntés született arról az unióban, hogy az Oroszországból érkező szállításokat fokozatosan kiváltanák. Ez hatalmas kihívást jelent az LNG-piac számára. Európa (Törökország nélkül) 2021-ben mintegy 155 milliárd köbméter orosz gázt importált. Ebből 142 milliárdot csővezetéken, 14 milliárdot pedig cseppfolyós formájában, hajón szállítottak. A cseppfolyós gáz lényege, hogy a gáznemű anyagot 600-szor kisebb térfogatra nyomják össze. Ha Európa az Oroszországból származó, csővezetéken keresztül érkező összes szállítást ki akarná váltani, több mint 200 millió tonna cseppfolyós gázra lenne szükség.

A rövid távú terv szerint még ebben az évben ki szeretnék váltani az orosz import mintegy kétharmadát, azaz 100 milliárd köbmétert, ami több mint 150 millió tonna cseppfolyós gázt jelent. Ez a mai LNG-piac mennyiségének 40 százaléka.

Nem lesz egyszerű.

Távol Houstontól

Amennyiben amerikai gázban gondolkodunk, akkor a célállomás Houston, mert a város és Hamburg között az út több mint 8300 kilométer, ami több mint 10 napos utazást jelent egy tartályhajó számára. Inkább érdemes az úttal és a rakodással együtt 14 nappal számolni, azaz egy hajó oda-vissza havi egy utat tudna lebonyolítani.

Egyetlen átlagos tartályhajó 72 ezer tonna cseppfolyós gázt tud szállítani, azaz több mint kétezerszer kellene megfordulnia ahhoz, hogy ezt a mennyiséget leszállítsa.

Amennyiben egy tartályhajó 12-szer tud fordulni, akkor ehhez az európai gázimport kielégítésére 166 tartályhajót kellene ráállítani.

A világ tengereit jelenleg 665 darab LNG-tartályhajó szeli. Azaz minden negyedik tartályhajónak az európai gázimportot kellene kiszolgálnia, ami valószínűleg nem reális.

Valószínűbb forgatókönyv, hogy az orosz gáz egy részét cseppfolyós gázzal, másik részét egyéb energiaforrásokkal (szél, nap, víz, nukleáris energia) helyettesítik, és Európa megtartja az orosz ellátás egy részét. Végül is, Putyinnak sem kell örök időkre a Kremlben maradnia.

Másrészt, az LNG-piac irányába tett határozott európai lépés felbolygatott minden érdekeltet. Az LNG-szállítás árának emelkedése volt az első mutató, megugrott a tartályhajók iránti kereslet, és a megrendelőknek kellett értük versenyezniük, mivel a kínálat lassan szűkössé vált.

Drága mulatság az LNG-tartályhajó

Jelenleg úgy kalkulálnak: egy LNG-tartályhajónak naponta legalább 100 ezer dollárt kellene keresnie ahhoz, hogy ki tudja fizetni az üzemeltetését. Ez hasonlítható ahhoz az árhoz, amit egy olajszállító tartályhajóért kell fizetni. Persze hajóhiány idején ezek az összegek a többszörösére emelkednek. Ha túl sok a hajó, a bérleti díj akár tízezer dolláros nagyságrendekkel is eshet.

Míg 2020-ban az LNG-tartályhajók egynapos szállítás díja körülbelül 120 ezer dollárba került, az energiaválság eszkalálódása idején ez már rekordokat ért el, volt, hogy elérte a több mint 400 ezer dollárt naponta. Az árak még az év elején 100 ezer dollár alá zuhantak. Az ukrajnai inváziót követő hirtelen gázár-emelkedés azonban ismét felhajtotta az árakat.

Az LNG-tartályhajók iránti növekvő kereslet fellendítette a hajógyártók megrendeléseit. 2021 októberében a katari állami petrolkémiai vállalat négy LNG-tartályhajót rendelt a kínai Hudong-Zhonghua Shipbuilding cégtől, és a várható teljes megrendelés fokozatosan eléri a 60 darabot.

Katar, amely ma Ausztráliával versenyez az LNG-piac vezető pozíciójáért, azt tervezi, hogy 2025-re 76 millió tonnáról 110 millió tonnára, 2030-ra pedig 126 millió tonnára növeli az eladásait.

A francia Gaztransport & Technigaz gázszállításra specializálódott cég az elmúlt évben 68 LNG-tartályhajóra kapott megrendelést, amelyeket 2023 és 2025 között fog leszállítani.

A dél-koreai Samsung Heavy Industries sem panaszkodik, mivel az év végén három új LNG-tartályhajóra kapott megrendelést, összesen 622 millió dollár értékben. Az elmúlt évben 78 hajóra volt megrendelése, amelyek közül 44 konténerszállító, 20 LNG-tartályhajó és 14 nyersolaj-tartályhajó volt.

A szakértők azzal számolnak, hogy

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a tavalyi 90 hajós rekord az idén megdől. Január első napjaiban a kínai Hudong-Zhonghua Shipbuilding további hat LNG-tankerre kapott 1,1 milliárd dolláros megrendelést a japán Mituis O.S.K. CNOOC-tól, ami egy kínai vállalat számára az elmúlt évtized legnagyobb LNG-tankhajó megrendelése.

A terminálok sem olcsók és évekig épülnek

Ahhoz, hogy ennyi 200 millió dolláros új tartályhajó ki tudja rakni a rakományát, több LNG-terminált kell építeni. Egy tengeri LNG-terminál kialakításának ára a kapacitástól és a felszereltségtől függően több százmillió dollártól akár több milliárd dollárig is terjedhet. És évekig tart felépíteni.

Szerencsére Európa már 2013 óta építi LNG-terminálokat. Az elmúlt évben terminálok nyíltak Horvátországban és Spanyolországban. Az idei és a jövő év folyamán újabb terminálokat helyeznek üzembe Spanyolországban, Svédországban, Írországban, Lengyelországban és Görögországban.

Európában jelenleg 29 LNG-terminál működik. Tavaly két új nyitotta meg kapuit, és várhatóan további négyet nyitnak meg idén és jövőre. A költségek milliárdos nagyságrendűek, és évekig tart a megépítés.

Nem csak fogadni kell, hanem a hajókat meg is kell tudni tölteni. Az Egyesült Államokban jelenleg nyolc LNG-terminál működik, amelyek napi 400 millió köbméternyi cseppfolyósított gázt képesek behajózni. További 14 terminál már zöld utat kapott a Szövetségi Energiaszabályozó Bizottságtól (FERC).

Honnan vehetünk cseppfolyós gázt

Egy másik fontos változó lesz az új szerződések kötése. Az Európai Unió által az elmúlt időszakban importált cseppfolyósított földgáz mennyisége töredéke annak, mint amire az elkövetkező években szüksége lesz. Az infrastruktúra építésének finanszírozáshoz a beszállítóknak hosszú távú szerződést kell felmutatniuk a bankoknak.

A legvalószínűbb beszállítók az USA és Katar. Mindkét ország exportkapacitásainak bővítését tervezi. Bár az új kapacitások csak három év múlva lesznek elérhetőek, de a jövőbeli vásárlóról már most döntenek. Ázsiából is van érdeklődés, ahol ugrásra készen állnak a legnagyobb LNG-importőrök, mint Kína vagy Japán.

Európának versenyeznie kell. Másrészt az energiaválság csúcspontján a gáz ára Európában hússzor drágább volt, mint az Egyesült Államokban, így egyszerre el lehet érni vonzó árat Európa számára és tisztességes nyereséget a kereskedő számára.

Mi lesz az energiaválság után?

Nagyon valószínű, hogy a piacról semelyik gáz sem fog eltűnni. Kína érdekelt az orosz Power of Siberia csővezetéken keresztül történő gáz mennyiségének növelésben, hogy megtakarítsa az cseppfolyós gázért való fizetéseket. Európa pedig érdekelt a kínálati oldal diverzifikálásában, ez mindnövelni fogja az LNG-importot.

A kínai kereslet csökkenése, valamint az amerikai és katari termelés növekedése várhatóan visszafogja a cseppfolyós gáz árának emelkedését, és nagyon valószínű, hogy a piaci helyzet visszatér, ha nem is az energiaválság előtti, de ahhoz hasonló egyensúlyi helyzethez.

A korábbi évek rekord alacsony árait azonban jobb, ha elfelejtjük. Azonban a mostani szélsőséges helyzet sem tarthat örökké. A földgáz ára jelenleg többszöröse annak, amit Európa a világjárvány előtti időkből megtapasztalt. Ugyanez vonatkozik azonban Ázsiára is.

A földgázárak jelenleg magasak, ami kezdi visszafogni a keresletet. Emellett a gázkitermelők növelik a termelést, ami lefelé nyomja az árát. A következő néhány évben a helyzet hasonló lesz a 2020 előtti időszakhoz, azzal a különbséggel, hogy az árak ingadozóbbak lesznek, és a kereskedőknek aktívabbnak kell lenniük a piacon. Mindössze arra van szükség, hogy Ázsia felmelegedjen, és akkor Európa kedvezményt kaphat a gázra.