Örülnek az amerikai gondolkodók: Putyin háborúja visszahozhatja az amerikai globális hegemóniát

Írásának bevezetőjében a világgazdaság katasztrófájának nevezi Ukrajna orosz invázióját. A megugró olaj- és gázárak az inflációt táplálják. A pénzügyi piacok nagyot zuhantak, eltörölve billió dollárnyi vagyonokat. A nyugati szankciók korábbi határvonalakat léptek át, megakadályozták, hogy Oroszország hozzáférjen a saját, több mint 300 milliárd dollárnyi központi banki tartalékához. Az viszont a globális válságot tovább súlyosbíthatja, ha a világ elveszti hozzáférését Oroszország hatalmas energia-, műtrágya-, gabona- és ipari fémszállítmányaihoz, kezdi a szerző a tragikus események sorolását.

Edward Alden ugyanakkor kifejti reményét, hogy

Helyzetleírásában elmondja, hogy az elmúlt két évtizedben a második világháború utáni, az Egyesült Államok vezetése alatt kialakított gazdasági szabályok és normák lassan erodálódtak. Kína és még sok más ország ugyanis háborog az Egyesült Államok dominanciája miatt, igyekszik megkerülni a kereskedelmi és egyéb szabályokat, vagy aktívan aláásni azokat. Washingtonnak elege lett abból, hogy mások kihasználják a viszonylag nyitott amerikai piac előnyeit, kereskedelmi háborúkat indított  barátokkal és ellenségekkel szemben, és megbénította a Kereskedelmi Világszervezet azon képességét, hogy rendezze vitáit. Joe Biden amerikai elnök „Vásárolj amerikait” politikát hirdetett, kormánya pedig azon dolgozott, hogy a kereskedelmi partnerek kárára visszacsábítsa az Egyesült Államokba a gyártási munkahelyeket. Emellett Washington került minden új kereskedelmi liberalizációs kezdeményezést, írja a szerző.

Az Európai Unió, az Egyesült Királyság, Japán, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Dél-Korea és még Svájc is többnyire zökkenőmentesen dolgozott Oroszország elszigetelésén és megbüntetésén.

Történelmi párhuzam az 1970-es évek elejével szemben

Bár az intézkedések nem voltak elegendőek Putyin meggyőzésére, hogy hagyjon fel ukrajnai offenzívájával, de a szerző szerint a nyugati országok a válság során rendkívüli képességet mutattak, hogy lerázzák magukról a több évtizedes gazdaságpolitikai letargiát.

ami Alden szerint, nem egy USA által vezetett rendszer lenne, amelyet mások gyakran vonakodva követtek, hanem sokkal aktívabb, közös irányítású globális gazdaság. Azt a rovatvezető is belátja, hogy

A jól működő világgazdaság előnyeinek megőrzése együttműködő és összehangolt erőfeszítést igényel, veti fel annak a lehetőségét, hogy valamiképp mégiscsak sikerülhet megőrizni az amerikai dominanciát, még ha nagyobb nemzetközi együttműködéssel is.

A mai gazdasági kihívás történelmi párhuzamát abban az időszakban találja meg, amivel a Nyugat az 1970-es évek elején szembesült. Akkor is a szárnyaló nyersanyagárak, különösen az olajé, erősítették az inflációs nyomást. A meggyengült Egyesült Államok, amely a kudarcba fulladt háborúktól és az otthoni társadalmi megosztottságtól szenvedett, kétségeket ébresztett a szövetségesekben és az ellenfelekben egyaránt. Richard Nixon elnök 1971-es döntése, amikor megszakította a dollár aranyhoz kapcsoltságát és ideiglenes behozatali vámokat vezetett be, Alden szerint hasonlatosak Donald Trump elnök kereskedelmi háborúinak lépéseihez – amivel azt üzente a világnak, hogy az Egyesült Államok többé nem hajlandó megfizetni a globális gazdaság vezetésének árát.

A befektetők szempontjából nem kellemes visszaemlékezni az akkori évtized medvepiacaira, de az 1970-es évek egyben egy olyan időszak is volt, amikor a nyugati országok újrateremtették azt a gazdasági rendet, amely hosszú évtizedekig jól szolgálta a világot. Nixon dollársokkját követően az Egyesült Államok, Európa és Japán összefogott, hogy rugalmas árfolyamok köré építsék újjá a globális monetáris rendszert. Franciaország és Németország 1975-ben indította el az első G-6 gazdasági csúcstalálkozót, amelyből később G-7 lett, hogy koordinálják a nyugati válaszokat olyan kihívásokra, mint az infláció, a munkanélküliség, az energiasokk, a kereskedelmi viták és az árfolyam-ingadozások. A nyugati nemzetek összefogtak, hogy elindítsák a globális kereskedelmi tárgyalások nagy új fordulóját, amely végül a WTO létrejöttéhez és a világkereskedelem robbanásához vezetett.

Edward Alden szerint a jelenlegi kihívások ugyanilyen mélyreható együttműködést igényelnek. Európának, Kanadának, Japánnak, Ausztráliának, az Egyesült Államoknak és másoknak is fel kell ismernie, hogy a szoros gazdasági együttműködésből származó összesített haszon messze meghaladja az országok közötti és azokon belüli relatív elosztási konfliktusokat és gazdasági érdekellentéteket, amelyekre az elmúlt években annyi figyelmet fordítottak. 

A hidegháború kísérteties párhuzamában, amikor a Szovjetunió fenyegetése megerősítette a nyugati gazdasági együttműködést, a revansista Oroszország erős motivációt adott a Nyugatnak, hogy félretegye ellentéteit.

Ukrajna jelenti Európa esélyét a megújulásra

Az amerikai szerző szerint Oroszország ukrajnai háborúját nemcsak ellenállással, hanem inspirációval is kellene fogadnunk. A nyugati országok belpolitikája is szembefordulhat az elmúlt évek gazdasági nacionalizmusával.  A hétköznapi fogyasztók szerte a világon ráébrednek a gördülékenyen működő globális kereskedelem és pénzügyek elfeledett előnyeire. 

A globális ellátási láncokat a COVID-19 világjárvány megszakította,  de erre csak rátett egy lapáttal  az új válság. Ez a fogyasztókban is tudatosította, hogy termelési és kereskedelmi rendszereink törékenyek és a mindennapi életük, a boltok polcainak feltöltöttsége érzékeny rendszerekre épül. A nyitott és hatékony kereskedelemben bekövetkezett zavarok mindenki számára nyilvánvalóvá tették a globalizáció előnyeit.

A korszakok összehasonlításában a legnagyobb különbséget Kínában látja a szerző.

Putyin Oroszországa elleni nyugati szankciók ereje minden bizonnyal erős üzenetet küld majd Pekingnek. Ha a liberális demokráciák képesek lesznek leküzdeni nézeteltéréseiket és ilyen módon össze tudnak fogni, akkor Kína bölcsen teszi, ha óvatosan folytatja saját ambiciózus lépéseit. A világgazdasági rendszerből való száműzetés kockázata súlyos büntetés lehet.

Edward Alden elismeri, hogy még rengeteg a kérdőjel.

Az amerikaiak az inflációra és az emelkedő olajárakra úgy is reagálhatnak, hogy a félidős választásokon és azon túl is megbüntetik Bident. Az európaiak, akik az orosz energiaimport csökkenése miatt jóval nagyobb árat fognak fizetni, hasonlóképpen elveszíthetik a bátorságukat, és sürgethetik a Putyinnal való kiegyezést.

Az Oroszország fellépése miatti kollektív felháborodás azonban azt sugallja, hogy az elhatározás ennél mélyebbre hathat. Ha igen, a válság lehet az a katalizátor, amely újra összehozza a Nyugatot, hogy elkezdjék helyrehozni a romló világgazdasági rendet - zárja sorait a Foreign Policy rovatvezetője.